The Bible

 

Ámos 9

Study

   

1 Látám az Urat állani az oltáron, és mondá: Üsd meg az oszlop fejét, hadd rendüljenek meg a küszöbök, és döntsd azokat mindnyájok fejére. A megmaradókat pedig fegyverrel ölöm meg. Nem fog elfutni közülök a futó, és nem menekül meg közülök a menekülõ.

2 Ha a Seolba ássák is be magokat, kezem onnan is kiragadja õket; és ha az égbe hágnának is fel, onnan is levonszom õket!

3 És ha a Kármel tetején rejtõznének is el, onnan is elõkeresem és elhozom õket; és ha szemeim elõl a tenger fenekére bújnának is, ott is parancsolok a kígyónak és megmarja õket.

4 És ha fogságba mennek is ellenségeik elõtt, ott is parancsolok a fegyvernek és megöli õket; és reájok fordítom szemeimet, vesztökre és nem javokra.

5 Mert az Úr, a Seregek Ura az, a ki megérinti a földet és elolvad [az,] és jajgat annak minden lakója, és feldagad egészen, mint a folyam, meg elapad, mint Égyiptom folyója.

6 A ki fenn az égben építé az õ boltozatát, és annak íveit a földre alapítá; a ki elõhívja a tenger vizeit s kiönti azokat a földnek színére: az Úr az õ neve.

7 Nem olyanok vagytok-é ti elõttem, oh Izráel fiai, mint a Kusiták fiai?! ezt mondja az Úr. Nem én hoztam-é ki Izráelt Égyiptom földérõl, és a Filiszteusokat Kaftorból, és a Siriabelieket Kirbõl?!

8 Ímé, az Úr Isten szemmel tartja a bûnös országot, és eltörlöm azt a földnek színérõl. Mindazáltal még sem pusztítom el egészen a Jákóbnak házát, ezt mondja az Úr!

9 Mert ímé, én parancsolok és szétrázom Izráel házát minden népek között, a mint a rostával rázogatnak; de nem esik a földre egy szemecske sem.

10 Fegyver által halnak meg az én népemnek minden bûnösei, a kik azt mondják: Nem ér el minket és nem jõ reánk a veszedelem.

11 Azon a napon felemelem a Dávid leomlott sátorát, és kijavítom repedezéseit, és felemelem omladékait, és megépítem azt, mint volt hajdanán.

12 Hogy örökségképen bírják az Edom maradékát és mindama népeket, a kik az én nevemrõl neveztetnek, ezt mondja az Úr, a ki megcselekszi ezt!

13 Ímé, napok jõnek, ezt mondja az Úr, és ott éri a szántó az aratót, a szõlõtaposó a magvetõt. És a hegyek musttal csepegnek, a halmok pedig mind megáradnak.

14 És hazahozom a fogságból az én népemet, az Izráelt, és fölépítik az elpusztult városokat, és lakoznak bennök. Szõlõket plántálnak és iszszák azok borát, és kerteket csinálnak és eszik azoknak gyümölcsét.

15 És elplántálom õket az õ földjökbe; és nem szaggattatnak ki többé az õ földjökbõl, a melyet adtam nékik, azt mondja az Úr, a te Istened!

   

From Swedenborg's Works

 

Apocalypse Revealed #335

Study this Passage

  
/ 962  
  

335. Then the sky departed like a book rolled up. (6:14) This symbolizes the people's separation from heaven and conjunction with hell.

The text says that the sky departed like a book rolled up because a person's inner intellect and thus thought is as the sky or a kind of heaven, for his intellect can be raised into the light of heaven and can think about God, love and faith, and eternal life on the same elevated level as angels. But if his will is not raised at the same time into the warmth of heaven, the person is not yet united with the angels of heaven, thus is not a kind of heaven. The reality of this may be seen in Angelic Wisdom Regarding Divine Love and Wisdom, Part Five.

Through this faculty of the intellect, the evil people who are the subject here could be associated with angels of the lowest heaven. But when the two were separated, their heaven then departed, like a book rolled up.

A book rolled up means a parchment rolled up, since their books were scrolls of parchment, and the comparison is made with a book, since a book also means the Word (no. 256). Consequently, when it is rolled up like a scroll, whatever it contains is not visible, and it is as though gone.

Something similar is accordingly said in Isaiah:

All the host of heaven shall waste away, and the heavens shall be rolled up like a book, and... it falls down as the leaf falls... from a fig tree. (Isaiah 34:4)

The host of heaven is the church's goods and truths from the Word (no. 447).

It can be seen from this that "the sky departed like a book rolled up" symbolizes separation from heaven and conjunction with hell. That separation from heaven means conjunction with hell, is apparent.

  
/ 962  
  

Many thanks to the General Church of the New Jerusalem, and to Rev. N.B. Rogers, translator, for the permission to use this translation.

The Bible

 

Psalms 36:6

Study

       

6 Your righteousness is like the mountains of God. Your judgments are like a great deep. Yahweh, you preserve man and animal.