Bibla

 

Ezékiel 23

Studimi

   

1 És lõn az Úr beszéde hozzám, mondván:

2 Embernek fia! Volt két asszony, egy anyának leányai.

3 És paráználkodának Égyiptomban, ifjúságukban paráználkodtak; ott szorongatták emlõjüket, ott nyomogatták szûzi keblöket.

4 És nevök: Oholá a nagyobbik, és húga Oholibá; és lõnek enyimekké, és szülének fiakat és leányokat. A mi pedig a nevöket illeti: Samaria az Oholá és Jeruzsálem az Oholibá.

5 És paráználkodék Oholá oldalamon, és fölgerjede szeretõihez, a közeli Assiriabeliekhez.

6 Kik kék bíborba öltözöttek, helytartók és fejedelmek, kívánatos ifjak mindnyájan, lovagok, lovakon ülõk.

7 És nékik adá magát paráznaságaiban Assiria válogatott ifjainak; és mindazoknál, kikhez felgerjede, minden õ bálványaikkal megfertézteté magát.

8 De az Égyiptombeliektõl való paráznaságait is el nem hagyá, mert vele háltak ifjúságában, s õk nyomogatták szûzi kebelét, és kiöntötték õ reá paráznaságukat.

9 Ennekokáért adtam õt szeretõinek kezébe, Assiria fiainak kezébe, kikhez fölgerjedett.

10 Azok feltakarák szemérmét, fiait és leányit elvivék s magát fegyverrel ölék meg, úgy hogy híre-neve lõn az asszonyoknál, s ítéletet cselekedének rajta.

11 És látá húga, Oholibá, és még gonoszabbul folytatá bujálkodását amannál, és paráznaságait nénje paráználkodásainál.

12 Assiria fiaihoz fölgerjedt, közeli helytartókhoz s fejedelmekhez, teljes szépségben öltözõkhöz, lovagokhoz, lovakon ülõkhöz, kik mindnyájan kivánatos ifjak.

13 És látám, hogy megfertéztette magát: egy az útjok kettõjöknek.

14 És még szaporítá paráznaságait, és láta férfiakat bevésve a falon, a Káldeusok képeit, bevésve vörös festékkel,

15 Kik övet viseltek derekukon, csomós süvegeket fejükön, olyanok mind, mint a szekérrõl harczolók, hasonlók Bábel fiaihoz, kiknek szülõföldje Káldea;

16 És fölgerjedt hozzájok szemei nézésében, s bocsáta követeket hozzájok Káldeába.

17 És eljövének õ hozzá Bábel fiai a szerelem ágyasházába, s megfertézteték õt paráznaságukkal, úgyhogy tisztátalan lett miattok; s ekkor lelke eltávozék tõlök.

18 És mikor feltakarta paráznaságait és feltakarta szemérmét, eltávozék az én lelkem õ tõle, a mint az õ nénjétõl lelkem eltávozott vala.

19 És megsokasítá paráznaságait, megemlékezvén ifjúságának napjairól, mikor Égyiptom földjén paráználkodott;

20 És fölgerjede azok bujálkodóihoz, kiknek teste olyan, mint a szamarak teste, és folyásuk, mint lovak folyása.

21 És megemlékezél ifjúságod fajtalankodására, mikor õk, az égyiptomiak, nyomogatták kebledet, hogy szorongassák ifjúságod emlõit.

22 Ennekokáért Oholibá, így szól az Úr Isten: Ímé, én feltámasztom a te szeretõidet ellened, kiktõl pedig eltávozott lelked, s reád hozom õket mindenfelõl.

23 Babilon fiait és minden Káldeabelit, Pekódot és Soát és Koát, Assiria minden fiát õ velük, kívánatos ifjakat, helytartókat s fejedelmeket, mindnyájokat, szekérrõl harczolókat s elõkelõket, és lovakon ülõket, mindnyájokat.

24 És jõnek reád szekereknek és kerekeknek tömegével s népek sokaságával, nagy és kis paizszsal és sisakkal körülvesznek téged mindenfelõl, s adok nékik hatalmat az ítéletre, s megítélnek téged az õ ítéletök szerint.

25 És megmutatom rajtad féltõ szerelmemet, s cselekszenek veled kegyetlenül; orrodat s füleidet elmetélik, s maradékod fegyver miatt hull el; õk fiaidat és leányaidat elviszik, s maradékodat tûz emészti meg.

26 S megfosztanak ruháidtól, és elveszik ékességeidet.

27 És véget vetek fajtalanságodnak s Égyiptom földjérõl való paráznaságodnak, s nem emeled föl szemeidet rájok, s Égyiptomra nem emlékezel többé.

28 Mert így szól az Úr Isten: Ímé, én adlak téged azoknak kezébe, a kiket gyûlölsz, azoknak kezébe, a kiktõl eltávozott lelked.

29 És gyûlölséggel cselekesznek veled, és mindent, mit kerestél, elvesznek tõled, és mezítelen s ruhátalan hagynak, hogy feltakartassék paráznaságaid szemérme. És fajtalanságod s paráználkodásaid

30 Hozták ezeket reád; mivelhogy paráználkodtál a pogányok után, mert megfertéztetted magad azok bálványaival.

31 Nénéd útján jártál, azért az õ poharát adom kezedbe.

32 Így szól az Úr Isten: Nénéd poharát megiszod, mely mély és széles; leszen nevetségedre s csúfoltatásodra, hogy sok fér bele.

33 Részegséggel és bánattal megtelsz; pusztaság és elpusztulás pohara a te nénéd, Samaria pohara!

34 Meg kell innod azt s fenékig hajtanod; és cserepein rágódni fogsz, emlõidet megszaggatod azokon, mert én szólottam, ezt mondja az Úr Isten.

35 Ennekokáért ezt mondja az Úr Isten: Mivelhogy elfelejtkeztél én rólam s hátad mögé vetettél engemet, te is hordozd fajtalanságodat és paráznaságaidat.

36 És monda az Úr nékem: Embernek fia! avagy nem ítéled-é Oholát és Oholibát? Hirdesd nékik útálatosságaikat.

37 Mert házasságot törtek, és vér van kezeiken, és bálványaikkal törtek házasságot, és fiaikat is, kiket szültek vala nékem, tûzben nékik áldozák azok eledeléül.

38 Sõt ezt is cselekedték velem: megfertézteték az én szent helyemet azon a napon, és szombatimat megszentségteleníték.

39 És mikor megölték fiaikat az õ bálványaiknak, bemenének az én szenthelyembe azon a napon, hogy megszentségtelenítsék, és ímé, így cselekedtek az én házamban.

40 Sõt elküldöttek messzünnen jövõ emberekhez, kikhez követség küldetett, és ímé eljövének, a kiknek kedvéért megmosódál, kendõzéd szemeidet, és fölékesítéd magad ékességgel;

41 És ültél pompás kerevetre, s terített asztal vala az elõtt, és az én füstölõ szeremet és olajomat arra tevéd;

42 És lõn ott örvendezõ sokaságnak zaja. És [küldöttek] az emberek sokaságából való férfiakhoz, hozatának ivótársakat a pusztából; és ezek adának karpereczeket az õ kezeikre és ékes koronát fejökre.

43 És mondék: Még az elaggott is házasságot tör? most már paráznaságod fog paráználkodni, és úgy lõn.

44 És bemenének hozzá, mint a hogy a parázna asszonyhoz bemennek; így mentek be Oholához és Oholibához, e fajtalan asszonyokhoz.

45 És igaz férfiak, ezek ítélik meg õket a házasságtörõk, és vérontók ítéletével, mert házasságtörõk és vér van kezeiken.

46 Mert így szól az Úr Isten: Hozzanak rájok gyülekezetet, és adják õket bántalmazásra és ragadományra.

47 És kövezze meg õket a gyülekezet, és vagdalják össze õket fegyvereikkel; fiaikat és leányaikat öljék meg, és házaikat tûzzel égessék meg.

48 És megszüntetem a fajtalanságot a földrõl, és tanul minden asszony, és nem cselekesznek a ti fajtalanságotok szerint.

49 És reátok vetik fajtalanságotokat, s bálványaitok vétkeit viselitek, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr Isten.

   

Nga veprat e Swedenborg

 

Arcana Coelestia #6433

Studioni këtë pasazh

  
/ 10837  
  

6433. 'And of the womb' means these two - goodness and truth - joined together. This is clear from the meaning of 'the womb' as the inmost centre of conjugial love; and since conjugial love receives its being from the heavenly marriage, which is goodness and truth joined together, 'the womb' means these two joined together. For the meaning of 'the womb' as the inmost centre of conjugial love, see 4918; and for the origin of conjugial love in the heavenly marriage, which is goodness and truth joined together in heaven, 2618, 2728, 2729, 2803, 3132, 4434, 4835, 6179.

  
/ 10837  
  

Thanks to the Swedenborg Society for the permission to use this translation.

Nga veprat e Swedenborg

 

Arcana Coelestia #4918

Studioni këtë pasazh

  
/ 10837  
  

4918. 'That behold, there were twins in her womb' means the two essentials of the Church. This is clear from the meaning of 'twins' as the two - good and truth - dealt with in 3299; and from the meaning of 'the womb' as the place where good and truth have been conceived and are lying, and consequently the place where the essentials of the Church are lying. In the genuine sense 'the womb' means the inmost centre of conjugial love where innocence is present, for the womb corresponds to that love in the Grand Man. Now because conjugial love has its origin in the love of good and truth, which love is at the heart of the heavenly marriage, and because this marriage is heaven itself or the Lord's kingdom, and the Lord's kingdom on earth is the Church, therefore 'the womb' also means the Church. For the Church exists where the marriage of good and truth exists. This explains why 'opening the womb' means the resulting doctrines taught by the Churches, 3856, as well as the ability to receive the truths and goods of the Church, 3967; while 'going out of the womb' means being born again or being regenerated, 4904, that is, becoming the Church since one who is born again or regenerated becomes the Church.

[2] Since 'going out of the womb' means rebirth, and therefore the Church, the Lord is called in the Word 'He who formed from the womb' and 'He who brought out of the womb', and those who have been regenerated and become the Church are said 'to have been carried from the womb', as in Isaiah,

Thus said Jehovah. your Maker. He who formed you from the womb, and who helps you. Isaiah 44:2.

In the same prophet,

Thus said Jehovah, your Redeemer, He who formed you from the womb. Isaiah 44:24.

In the same prophet,

Thus said Jehovah. who formed me from the womb to be His servant, to bring back Jacob to Him, and that Israel might be gathered to Him. Isaiah 49:5.

In David,

Jehovah who brought me out of the womb. Psalms 22:9.

In Isaiah,

Hearken to Me, O house of Jacob, and all the remnant of the house of Israel who have been carried from the womb, and borne from the belly. Isaiah 46:3.

In David,

The wicked are alienated from the womb, and go astray from the belly, with lying words. Psalms 58:3.

Here 'being alienated from the womb' means alienation from the good fostered by the Church, and 'going astray from the belly' straying from the truth. In Hosea,

The pains of childbirth will come upon him, he is an unwise son, for now he does not present himself at the womb of sons. Hosea 13:13.

'Not presenting himself at the womb of sons' stands for not coming to the good of truth fostered by the Church.

[3] In the same prophet,

Their glory will fly away like a bird, away from birth, from the belly, and from conception. Hosea 9:11.

This means that the truth of the Church will perish fully - 'from birth' being that to which birth is given, 'from the belly' that which is undergoing gestation, 'from conception' that which is taking rise. In Isaiah,

I knew that you would certainly act treacherously, and that you were called [a man] of transgression from the womb. Isaiah 48:8.

This means that from the time when the Church first began he was like this. In John,

A great sign was seen in heaven - a woman clothed with the sun, and the moon under her feet. and on her head a crown of twelve stars. Carrying in the belly however, she cried out in labour, and was in anguish to give birth. Revelation 12:1-2.

'The woman' is the Church, 252, 253, 255. 'The sun' with which she was clothed is the good of love, 30-38, 1529, 1530, 2441, 2495, 4060, 4696; 'the moon' which was under her feet is the truth of faith, 30-38, 1529, 1530, 2120, 2495, 4696; 'the stars' are cognitions of good and truth, 2495, 2849, 4697 - there being 'twelve stars' because 'twelve' means all things, thus all aspects of faith, 577, 2089, 2129 (end), 2130 (end), 3272, 3858, 3913; 'carrying in the belly' is the truth of the Church that had been conceived; 'being in labour and in anguish to give birth' is the fact that it was received with difficulty.

  
/ 10837  
  

Thanks to the Swedenborg Society for the permission to use this translation.