Bibla

 

Ezékiel 23

Studimi

   

1 És lõn az Úr beszéde hozzám, mondván:

2 Embernek fia! Volt két asszony, egy anyának leányai.

3 És paráználkodának Égyiptomban, ifjúságukban paráználkodtak; ott szorongatták emlõjüket, ott nyomogatták szûzi keblöket.

4 És nevök: Oholá a nagyobbik, és húga Oholibá; és lõnek enyimekké, és szülének fiakat és leányokat. A mi pedig a nevöket illeti: Samaria az Oholá és Jeruzsálem az Oholibá.

5 És paráználkodék Oholá oldalamon, és fölgerjede szeretõihez, a közeli Assiriabeliekhez.

6 Kik kék bíborba öltözöttek, helytartók és fejedelmek, kívánatos ifjak mindnyájan, lovagok, lovakon ülõk.

7 És nékik adá magát paráznaságaiban Assiria válogatott ifjainak; és mindazoknál, kikhez felgerjede, minden õ bálványaikkal megfertézteté magát.

8 De az Égyiptombeliektõl való paráznaságait is el nem hagyá, mert vele háltak ifjúságában, s õk nyomogatták szûzi kebelét, és kiöntötték õ reá paráznaságukat.

9 Ennekokáért adtam õt szeretõinek kezébe, Assiria fiainak kezébe, kikhez fölgerjedett.

10 Azok feltakarák szemérmét, fiait és leányit elvivék s magát fegyverrel ölék meg, úgy hogy híre-neve lõn az asszonyoknál, s ítéletet cselekedének rajta.

11 És látá húga, Oholibá, és még gonoszabbul folytatá bujálkodását amannál, és paráznaságait nénje paráználkodásainál.

12 Assiria fiaihoz fölgerjedt, közeli helytartókhoz s fejedelmekhez, teljes szépségben öltözõkhöz, lovagokhoz, lovakon ülõkhöz, kik mindnyájan kivánatos ifjak.

13 És látám, hogy megfertéztette magát: egy az útjok kettõjöknek.

14 És még szaporítá paráznaságait, és láta férfiakat bevésve a falon, a Káldeusok képeit, bevésve vörös festékkel,

15 Kik övet viseltek derekukon, csomós süvegeket fejükön, olyanok mind, mint a szekérrõl harczolók, hasonlók Bábel fiaihoz, kiknek szülõföldje Káldea;

16 És fölgerjedt hozzájok szemei nézésében, s bocsáta követeket hozzájok Káldeába.

17 És eljövének õ hozzá Bábel fiai a szerelem ágyasházába, s megfertézteték õt paráznaságukkal, úgyhogy tisztátalan lett miattok; s ekkor lelke eltávozék tõlök.

18 És mikor feltakarta paráznaságait és feltakarta szemérmét, eltávozék az én lelkem õ tõle, a mint az õ nénjétõl lelkem eltávozott vala.

19 És megsokasítá paráznaságait, megemlékezvén ifjúságának napjairól, mikor Égyiptom földjén paráználkodott;

20 És fölgerjede azok bujálkodóihoz, kiknek teste olyan, mint a szamarak teste, és folyásuk, mint lovak folyása.

21 És megemlékezél ifjúságod fajtalankodására, mikor õk, az égyiptomiak, nyomogatták kebledet, hogy szorongassák ifjúságod emlõit.

22 Ennekokáért Oholibá, így szól az Úr Isten: Ímé, én feltámasztom a te szeretõidet ellened, kiktõl pedig eltávozott lelked, s reád hozom õket mindenfelõl.

23 Babilon fiait és minden Káldeabelit, Pekódot és Soát és Koát, Assiria minden fiát õ velük, kívánatos ifjakat, helytartókat s fejedelmeket, mindnyájokat, szekérrõl harczolókat s elõkelõket, és lovakon ülõket, mindnyájokat.

24 És jõnek reád szekereknek és kerekeknek tömegével s népek sokaságával, nagy és kis paizszsal és sisakkal körülvesznek téged mindenfelõl, s adok nékik hatalmat az ítéletre, s megítélnek téged az õ ítéletök szerint.

25 És megmutatom rajtad féltõ szerelmemet, s cselekszenek veled kegyetlenül; orrodat s füleidet elmetélik, s maradékod fegyver miatt hull el; õk fiaidat és leányaidat elviszik, s maradékodat tûz emészti meg.

26 S megfosztanak ruháidtól, és elveszik ékességeidet.

27 És véget vetek fajtalanságodnak s Égyiptom földjérõl való paráznaságodnak, s nem emeled föl szemeidet rájok, s Égyiptomra nem emlékezel többé.

28 Mert így szól az Úr Isten: Ímé, én adlak téged azoknak kezébe, a kiket gyûlölsz, azoknak kezébe, a kiktõl eltávozott lelked.

29 És gyûlölséggel cselekesznek veled, és mindent, mit kerestél, elvesznek tõled, és mezítelen s ruhátalan hagynak, hogy feltakartassék paráznaságaid szemérme. És fajtalanságod s paráználkodásaid

30 Hozták ezeket reád; mivelhogy paráználkodtál a pogányok után, mert megfertéztetted magad azok bálványaival.

31 Nénéd útján jártál, azért az õ poharát adom kezedbe.

32 Így szól az Úr Isten: Nénéd poharát megiszod, mely mély és széles; leszen nevetségedre s csúfoltatásodra, hogy sok fér bele.

33 Részegséggel és bánattal megtelsz; pusztaság és elpusztulás pohara a te nénéd, Samaria pohara!

34 Meg kell innod azt s fenékig hajtanod; és cserepein rágódni fogsz, emlõidet megszaggatod azokon, mert én szólottam, ezt mondja az Úr Isten.

35 Ennekokáért ezt mondja az Úr Isten: Mivelhogy elfelejtkeztél én rólam s hátad mögé vetettél engemet, te is hordozd fajtalanságodat és paráznaságaidat.

36 És monda az Úr nékem: Embernek fia! avagy nem ítéled-é Oholát és Oholibát? Hirdesd nékik útálatosságaikat.

37 Mert házasságot törtek, és vér van kezeiken, és bálványaikkal törtek házasságot, és fiaikat is, kiket szültek vala nékem, tûzben nékik áldozák azok eledeléül.

38 Sõt ezt is cselekedték velem: megfertézteték az én szent helyemet azon a napon, és szombatimat megszentségteleníték.

39 És mikor megölték fiaikat az õ bálványaiknak, bemenének az én szenthelyembe azon a napon, hogy megszentségtelenítsék, és ímé, így cselekedtek az én házamban.

40 Sõt elküldöttek messzünnen jövõ emberekhez, kikhez követség küldetett, és ímé eljövének, a kiknek kedvéért megmosódál, kendõzéd szemeidet, és fölékesítéd magad ékességgel;

41 És ültél pompás kerevetre, s terített asztal vala az elõtt, és az én füstölõ szeremet és olajomat arra tevéd;

42 És lõn ott örvendezõ sokaságnak zaja. És [küldöttek] az emberek sokaságából való férfiakhoz, hozatának ivótársakat a pusztából; és ezek adának karpereczeket az õ kezeikre és ékes koronát fejökre.

43 És mondék: Még az elaggott is házasságot tör? most már paráznaságod fog paráználkodni, és úgy lõn.

44 És bemenének hozzá, mint a hogy a parázna asszonyhoz bemennek; így mentek be Oholához és Oholibához, e fajtalan asszonyokhoz.

45 És igaz férfiak, ezek ítélik meg õket a házasságtörõk, és vérontók ítéletével, mert házasságtörõk és vér van kezeiken.

46 Mert így szól az Úr Isten: Hozzanak rájok gyülekezetet, és adják õket bántalmazásra és ragadományra.

47 És kövezze meg õket a gyülekezet, és vagdalják össze õket fegyvereikkel; fiaikat és leányaikat öljék meg, és házaikat tûzzel égessék meg.

48 És megszüntetem a fajtalanságot a földrõl, és tanul minden asszony, és nem cselekesznek a ti fajtalanságotok szerint.

49 És reátok vetik fajtalanságotokat, s bálványaitok vétkeit viselitek, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr Isten.

   

Bibla

 

Jeremiás 2:34

Studimi

       

34 Még ruháid szélén is található szegény, ártatlan emberek vére, nem [azért, hogy] betörésen kaptad õket, hanem mindamazokért!

Nga veprat e Swedenborg

 

Arcana Coelestia #4462

Studioni këtë pasazh

  
/ 10837  
  

4462. 'To give our sister to a man who has a foreskin' means unless they could identify the truth and the good of the Church with representatives and disregard the spiritual entities meant by these. This is clear from the meaning of 'the foreskin' as an external representative - as the sign that they were members of the Church. It was usual therefore to speak of circumcision and the foreskin when they needed to distinguish between those who belonged to the Church and those who did not. For circumcision meant the departure from filthy loves, namely self-love and love of the world, and the acceptance of heavenly loves, which are love to the Lord and love towards the neighbour, and so an acceptance of the Church. This is why these words mean an acceptance of their semblance of religion and that therefore they identified the truth and the good of the Church with representatives, disregarding the internal things meant by these. For otherwise they would not be like them, as the words that follow show, 'Only on this [condition] will we consent to you: If you will be as we are'. As regards 'circumcision' being the sign of purification from filthy loves, see 2039, 2632, and the expression 'uncircumcised' being used of those who were governed by those loves, 2049, 3412, 3413.

[2] Scarcely anyone at the present day knows what circumcision means specifically, and this therefore must be stated. The genital organs in both sexes mean things associated with the joining together of good and truth. They not only mean them but also in actual fact correspond to them. It has been shown at the ends of chapters that all the organs and members in the human being have a correspondence with spiritual things in heaven, including therefore the organs and members devoted to procreation. These correspond to the marriage of good and truth, from which marriage conjugial love also comes down, see 2618, 2727-2729, 2803, 3132, 4434. Because the foreskin covered the genital organ it corresponded in the Most Ancient Church to the obscuration of good and truth, but in the Ancient Church to the defilement of them. With a person who belonged to the Most Ancient Church, because he was an internal man, good and truth were able to be obscured but not defiled, but with one who belonged to the Ancient Church, because he was in comparison with his predecessor an external man, good and truth were able to be defiled since it is external things, that is to say, external loves, that cause defilement. For this reason those who belonged to the Most Ancient Church had no knowledge of circumcision, only those who belonged to the Ancient Church had it.

[3] In addition circumcision spread from this Church to many nations. It was imposed on Abraham and his descendants not as something new but as the revival of a practice which had been abandoned, it becoming for his descendants the sign that they belonged to the Church. But that nation did not know, and did not wish to know, what it was a sign of, for they identified religion with representatives alone, which are externals. They therefore condemned the uncircumcised as a whole, when yet circumcision was to be merely a sign representative of purification from self-love and love of the world, from which those are purified who have been circumcised spiritually and are called circumcised at heart, as in Moses,

Jehovah God will circumcise your heart, and the heart of your seed, so that you will love Jehovah your God with all your heart and with all your soul. Deuteronomy 30:6.

In the same author,

You shall circumcise the foreskin of your heart, and you shall be stiff-necked no longer. Deuteronomy 10:16, 18.

And in Jeremiah,

Break up your fallow ground, and remove the foreskin of your heart. Jeremiah 4:3-4.

[4] People however who are governed by self-love and love of the world are called 'uncircumcised', in spite of their having been circumcised, as in Jeremiah,

Behold, the days are coming in which I will visit every one circumcised in the foreskin - Egypt, and Judah, and Edom, and the children of Ammon, and Moab, and all that have the corners [of their hair] cut and who dwell in the wilderness, for all these nations are uncircumcised, and all the house of Israel is uncircumcised in heart. Jeremiah 9:25-26.

From this it is also evident that many other nations were circumcised, for it is said 'I will visit every one circumcised in the foreskin', and so, as stated above, that circumcision was not something new, nor was it confined to the descendants of Jacob as a distinguishing feature. The Philistines were not circumcised, and therefore 'the uncircumcised' is generally used to mean the Philistines, 1 Samuel 14:6; 17:26, 36; 31:4; 2 Samuel 1:20; and elsewhere.

  
/ 10837  
  

Thanks to the Swedenborg Society for the permission to use this translation.