Bibla

 

2 Mózes 20

Studimi

   

1 És szólá Isten mindezeket az igéket, mondván:

2 Én, az Úr, vagyok a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptomnak földérõl, a szolgálat házából.

3 Ne legyenek néked idegen isteneid én elõttem.

4 Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, a melyek fenn az égben, vagy a melyek alant a földön, vagy a melyek a vizekben a föld alatt vannak.

5 Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr a te Istened, féltõn- szeretõ Isten vagyok, a ki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyediziglen, a kik engem gyûlölnek.

6 De irgalmasságot cselekszem ezeriziglen azokkal, a kik engem szeretnek, és az én parancsolatimat megtartják.

7 Az Úrnak a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd; mert nem hagyja azt az Úr büntetés nélkül, a ki az õ nevét hiába felveszi.

8 Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt.

9 Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat;

10 De a hetedik nap az Úrnak a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon se magad, se fiad, se leányod, [se] szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, a ki a te kapuidon belõl van;

11 Mert hat napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, a mi azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombat napját, és megszentelé azt.

12 Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, a melyet az Úr a te Istened ád te néked.

13 Ne ölj.

14 Ne paráználkodjál.

15 Ne lopj.

16 Ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot.

17 Ne kívánd a te felebarátodnak házát. Ne kívánd a te felebarátodnak feleségét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát, és semmit, a mi a te felebarátodé.

18 Az egész nép pedig látja vala a mennydörgéseket, a villámlásokat, a kürt zengését és a hegy füstölgését. És látja vala a nép, és megrémüle, és hátrább álla.

19 És mondának Mózesnek: Te beszélj velünk, és mi hallgatunk; de az Isten ne beszéljen velünk, hogy meg ne haljunk.

20 Mózes pedig monda a népnek: Ne féljetek; mert azért jött az Isten, hogy titeket megkísértsen, és hogy az õ félelme legyen elõttetek, hogy ne vétkezzetek.

21 Távol álla azért a nép, Mózes pedig közelebb méne a felhõhöz, melyben az Isten vala.

22 És monda az Úr Mózesnek: Ezt mondd az Izráel fiainak: Magatok láttátok, hogy az égbõl beszéltem veletek.

23 Ne csináljatok én mellém ezüst isteneket, és arany isteneket se csináljatok magatoknak.

24 Földbõl csinálj nékem oltárt, és azon áldozd a te égõ- és hálaáldozatodat, juhaidat és ökreidet. Valamely helyen akarom, hogy az én nevemrõl megemlékezzetek, elmegyek tehozzád és megáldalak téged.

25 Ha pedig kövekbõl csinálsz nékem oltárt, ne építsd azt faragott [kõ]bõl: mert a mint faragó vasadat rávetetted, megfertõztetted azt.

26 Lépcsõkön se menj fel az én oltáromhoz, hogy a te szemérmed fel ne fedeztessék azon.

   

Bibla

 

3 Mózes 25:42

Studimi

       

42 Mert az én szolgáim õk, a kiket kihoztam Égyiptom földérõl: nem adathatnak el, mint rabszolgák.

Nga veprat e Swedenborg

 

Arcana Coelestia #1167

Studioni këtë pasazh

  
/ 10837  
  

1167. In the Word 'Canaan' or the Canaanite means forms of ritual or external worship separated from internal. This is clear from very many places, especially in historical sections. This being the character of the Canaanites at the time that the sons of Jacob were brought into the land, permission was given to wipe them out. But in the internal sense of the Word Canaanites are used to mean all people whose worship is external separated from internal. And because this was pre-eminently true of the Jews and Israelites, they specifically are meant in the prophetic Word, as becomes clear from the following two places alone: In David,

They poured out innocent blood, the blood of their sons and daughters, whom they sacrificed to the idols of Canaan; and the land was profaned with blood. 1 They became unclean by their acts, and committed whoredom in their doings. Psalms 106:38-39.

Here 'pouring out the blood of sons and daughters' means in the internal sense that they destroyed every truth of faith and good of charity. 'Sacrificing sons and daughters to the idols of Canaan' means profaning matters of faith and charity by means of external worship separated from internal, which is nothing else than idolatrous worship. So 'they became unclean by their acts and committed whoredom in their doings'. In Ezekiel,

Thus said the Lord Jehovih to Jerusalem, Your tracings and your nativity are of the land of Canaan. Your father was an Amorite and your mother a Hittite. Ezekiel 16:3.

Here it is stated explicitly that they belonged to the land of Canaan. As regards 'Canaan' meaning external worship separated from internal, see what has appeared already in 1078, 1094.

Fusnotat:

1. literally, bloods

  
/ 10837  
  

Thanks to the Swedenborg Society for the permission to use this translation.