² És monda a Moábita Ruth Naóminak: Hadd menjek, kérlek, a mezõre, hogy kalászokat szedegessek az után, a kinek szemei elõtt kedvességet találok. És az monda: Menj édes leányom.

² Oh, vajha olyan volnék, mint a hajdani hónapokban, a mikor Isten õrzött engem!