¹ E dolgok után lõn az Úr beszéde Ábrámhoz látomásban, mondván: Ne félj Ábrám: én paizsod vagyok tenéked, a te jutalmad felette igen bõséges.

² És monda Ábrám: Uram Isten, mit adnál énnékem, holott én magzatok nélkûl járok, és az, a kire az én házam száll, a Damaskusbeli Eliézer?

³ És monda Ábrám: Ímé énnékem nem adtál magot, és ímé az én házam szolgaszülöttje lesz az én örökösöm.

⁴ És ímé szóla az Úr õ hozzá, mondván: Nem ez lesz a te örökösöd: hanem a ki a te ágyékodból származik, az lesz a te örökösöd.

⁵ És kivivé õt, és monda: Tekints fel az égre, és számláld meg a csillagokat, ha azokat megszámlálhatod; - és monda nékie: Így lészen a te magod.

⁶ És hitt az Úrnak és tulajdoníttaték az õnéki igazságul.

⁷ És monda néki: Én vagyok az Úr, ki téged kihoztalak Úr-Kaszdimból, hogy néked adjam e földet, örökségedûl.

⁸ És monda: Uram Isten, mirõl tudhatom meg, hogy öröklöm azt?

⁹ És felele néki: Hozz nékem egy három esztendõs üszõt, egy három esztendõs kecskét, és egy három esztendõs kost, egy gerliczét és egy galambfiat.

¹⁰ Elhozá azért mind ezeket, és kétfelé hasítá azokat, és mindeniknek fele [részét] a másik fele [része] átellenébe helyezteté; de a madarakat nem hasította vala kétfelé.

¹¹ És ragadozó madarak szállának e húsdarabokra, de Ábrám elûzi vala azokat.

¹² És lõn naplementekor, mély álom lepé meg Ábrámot, és ímé rémülés és nagy setétség szálla õ reá.

¹³ És monda [az] [Úr] Ábrámnak: Tudván tudjad, hogy a te magod jövevény lesz a földön, mely nem övé, és szolgálatra szorítják, és nyomorgatják õket négyszáz esztendeig.

¹⁴ De azt a népet, melyet szolgálnak, szintén megítélem én, és annakutánna kijõnek nagy gazdagsággal.

¹⁵ Te pedig elmégy a te atyáidhoz békességgel, eltemettetel jó vénségben.

¹⁶ Csak a negyedik nemzedék tér meg ide; mert az Emoreusok gonoszsága még nem tölt be.

¹⁷ És mikor a nap leméne és setétség lõn, ímé egy füstölgõ kemencze, és tüzes fáklya, mely általmegyen vala a húsdarabok között.

¹⁸ E napon kötött az Úr szövetséget Ábrámmal, mondván: A te magodnak adom ezt a földet Égyiptomnak folyóvizétõl fogva, a nagy folyóig, az Eufrátes folyóvízig.

¹⁹ A Keneusokat, Kenizeusokat, és a Kadmoneusokat.

²⁰ A Hittheusokat, Perizeusokat, és a Refeusokat.

²¹ Az Emoreusokat, Kananeusokat, Girgazeusokat, és a Jebuzeusokat.

¹ A man of the house of Levi went and took a daughter of Levi as his wife.

² The woman conceived, and bore a son. When she saw that he was a fine child, she hid him three months.

³ When she could no longer hide him, she took a papyrus basket for him, and coated it with tar and with pitch. She put the child in it, and laid it in the reeds by the river's bank.

⁴ His sister stood far off, to see what would be done to him.

⁵ Pharaoh's daughter came down to bathe at the river. Her maidens walked along by the riverside. She saw the basket among the reeds, and sent her handmaid to get it.

⁶ She opened it, and saw the child, and behold, the baby cried. She had compassion on him, and said, "This is one of the Hebrews' children."

⁷ Then his sister said to Pharaoh's daughter, "Should I go and call a nurse for you from the Hebrew women, that she may nurse the child for you?"

⁸ Pharaoh's daughter said to her, "Go." The maiden went and called the child's mother.

⁹ Pharaoh's daughter said to her, "Take this child away, and nurse him for me, and I will give you your wages." The woman took the child, and nursed it.

¹⁰ The child grew, and she brought him to Pharaoh's daughter, and he became her son. She named him Moses, and said, "Because I drew him out of the water."