The Bible

 

Ezékiel 44

Study

   

1 És visszavitt engem a szenthely külsõ kapujának útjára, mely keletre néz vala; és az zárva volt.

2 És monda nékem az Úr: Ez a kapu be lesz zárva, meg nem nyílik és senki rajta be nem megy, mert az Úr, az Izráel Istene ment be rajta, azért be lesz zárva.

3 A fejedelem pedig, õ a fejedelem benne üljön, hogy kenyeret egyék az Úr elõtt; e kapu tornáczának útján menjen be és ennek útján menjen ki.

4 És bevitt engem az északi kapu útján a ház eleibe, és látám, és ímé, az Úr háza betelék az Úr dicsõségével, és orczámra esém.

5 És monda nékem az Úr: Embernek fia, figyelmetes légy, és lásd szemeiddel, és füleiddel halld meg, valamiket én szólok te veled az Úr házának minden rendtartásairól és minden törvényérõl, és légy figyelmetes a háznak bejáratára a szenthelynek minden kijáratánál.

6 És mondjad a pártosnak, Izráel házának: Így szól az Úr Isten: Elég legyen immár néktek minden útálatosságtok, Izráel háza!

7 Mikor idegeneket, körülmetéletlen szívûeket és körülmetéletlen testûeket engedtetek bemenni, hogy szenthelyemen legyenek, hogy megfertéztessék azt, az én házamat; mikor áldozatra fölvittétek kenyeremet, a kövérséget és vért: ekkor megtörtétek az én frigyemet minden útálatosságtokon felül;

8 És nem voltatok foglalatosak a szentségeimhez való szolgálatban, hanem [azokat] tettétek foglalatosakká szolgálatomban az én szenthelyemen, magatok helyett.

9 Így szól az Úr Isten: Senki idegen körülmetéletlen szívû és körülmetéletlen testû be ne menjen az én szenthelyemre, mindazon idegenek közül, a kik Izráel fiai között vannak.

10 Sõt még a Léviták is, kik eltávoztak én tõlem, mikor Izráel eltévelyedék (a kik eltévelyedtek én tõlem bálványaik után), viseljék vétköket;

11 És legyenek szenthelyemben szolgák a ház kapuinak õrizetére, és legyenek szolgák a házban: õk öljék le az égõáldozatot és egyéb áldozatot a népnek, és õk álljanak elõttök, hogy szolgáljanak nékik;

12 Mivelhogy szolgáltak nékik bálványaik elõtt, és lõnek Izráel házának vétekre csábítói: ezért emeltem föl kezemet ellenök, ezt mondja az Úr Isten, hogy viseljék vétköket.

13 Ne közeledjenek hozzám, hogy nékem, mint papok szolgáljanak, és hogy minden szentségemhez járuljanak, a szentségek szentségeihez; hanem viseljék gyalázatukat és útálatosságaikat, melyeket cselekedtek.

14 És teszem õket foglalatosakká a házhoz való szolgálatban, annak minden szolgálatánál, és mindannál, a mit abban cselekedni kell.

15 De azok a lévita-papok, a Sádók fiai, a kik a szenthelyemhez való szolgálatomban foglalatosak voltak, mikor Izráel fiai eltévelyedtek tõlem, õk járuljanak én hozzám, hogy szolgáljanak nékem és álljanak én elõttem, hogy áldozzanak nékem kövérséggel és vérrel, ezt mondja az Úr Isten.

16 Õk járjanak be az én szenthelyembe, és járuljanak az én asztalomhoz, hogy szolgáljanak nékem, és legyenek foglalatosak az én szolgálatomban.

17 És mikor a belsõ pitvar kapuihoz be akarnak menni, len-ruhába öltözzenek, és gyapjú ne legyen rajtok, ha a belsõ pitvar kapuiban és a házban szolgálnak.

18 Len-süveg legyen fejökön, és Len alsó-nadrág derekukon; ne övezkedjenek izzadásig.

19 Mikor pedig kimennek a külsõ pitvarba, a külsõ udvarba a néphez, vessék le ruháikat, a melyekben szolgáltak, és tegyék le azokat a szent kamarákban, és öltözzenek más ruhákba, hogy meg ne szenteljék a népet ruháikkal.

20 És fejöket kopaszra ne nyírják, de nagy hajat se neveljenek, hanem hajokat megegyengessék.

21 És senki a papok közül bort ne igyék, mikor a belsõ udvarba bemennek.

22 És özvegyet vagy eltaszítottat feleségül magoknak ne vegyenek, hanem szûzeket Izráel házának magvából; de olyan özvegyet, ki papnak özvegye, elvehetnek.

23 És az én népemet tanítsák, hogy mi a különbség szent és köz között, és a tisztátalan és tiszta között való különbséget ismertessék meg velök.

24 És peres ügyben õk álljanak elõ ítélni, az én törvényeim szerint ítéljék meg azt; és tanításaimat s rendeléseimet megtartsák minden ünnepemen, és az én szombataimat megszenteljék.

25 És holt emberhez be ne menjen, hogy magát megfertéztesse, csak atyjáért és anyjáért és fiáért és leányáért és fiútestvéréért és leánytestvéréért, kinek még férje nem volt, fertéztetheti meg magát.

26 És megtisztulása után számláljanak néki hét napot.

27 És a mely napon bemegy a szenthelyre, a belsõ pitvarba, hogy szolgáljon a szenthelyen, mutassa be bûnért való áldozatát, ezt mondja az Úr Isten.

28 És lészen nékik örökségök: én vagyok az õ örökségök, és birtokot ne adjatok nékik Izráelben: én vagyok az õ birtokuk.

29 Az ételáldozat és a bûnért és vétekért való áldozat, ez legyen élésök, és valami Izráelben Istennek szenteltetik, minden az övék legyen.

30 És minden elsõ termés zsengéje mindenbõl, és minden, mit áldozatra visztek mindenbõl, [tudniillik ]minden áldozatotokból, legyen a papoké, és lisztjeitek zsengéjét adjátok a papnak, hogy áldás nyugodjék házadon.

31 Semmi döglöttet és vadtól szaggatottat, akár madár, akár egyéb állat legyen, ne egyenek a papok.

   

The Bible

 

1 Királyok 7:26

Study

       

26 És a vastagsága egy tenyérnyi volt, és a pereme olyan, mint a pohár ajaka, [vagy] a liliom virága, és kétezer báth fért bele.

From Swedenborg's Works

 

Arcana Coelestia #886

Study this Passage

  
/ 10837  
  

886. That 'olive' means the good that stems from charity is clear not only from the meaning of 'olive' but also from the meaning of 'oil' in the Word. Olive oil in addition to spices was used to anoint priests and kings, and it was also used in the lamps. Concerning the former, see Exodus 30:24, and the latter, Exodus 27:20. The reason olive oil was used in anointing and in lamps was that it represented everything celestial and so everything good that stems from love and charity. Oil is in fact the essential element of the tree, its soul so to speak, as the celestial or the good that stems from love and charity is the essential element or soul itself of faith. This is the origin of its representation. That 'oil' means that which is celestial or the good that stems from love and charity may be confirmed from many places in the Word, but since the olive itself is referred to here, let some that confirm the meaning solely of the olive be quoted. In Jeremiah,

Jehovah called your name, Green Olive Tree, fair with shapely fruit. Jeremiah 11:16.

The name given here applies to the Most Ancient or celestial Church, which was the basis of the Jewish Church. Consequently all the representatives of the Jewish Church had regard to celestial things, and through the latter to the Lord.

[2] In Hosea,

His branches will go out and his beauty will be like the olive, and his smell like that of Lebanon. Hosea 14:6.

This refers to the Church that is to be established. Its beauty is 'the olive', that is, the good that stems from love and charity, while 'the smell like that of Lebanon' is resulting affection for the truth of faith. 'Lebanon' stands for its cedars, which meant spiritual things, or the truths of faith.

In Zechariah,

Two olive trees beside the lampstand, one on the right of the bowl and one on the left of it. These are the two sons of pure oil, standing beside the Lord of the whole earth. Zechariah 4:3, 11, 14.

Here 'the two olive trees' stands for the celestial and the spiritual, and so for love which belongs to the celestial Church and for charity which belongs to the spiritual Church. These stand to the right and to the left of the Lord. 'The lampstand' here means the Lord, just as it used to represent Him in the Jewish Church. 'The lamps' are celestial things from which spiritual things radiate like rays of light, or light itself, from a flame. In David,

Your wife will be like a fruitful vine on the sides of your house, your sons will be like olive shoots. Psalms 128:3.

Here 'a wife like a vine' stands for the spiritual Church, and 'sons' stands for the truths of faith which are called 'olive shoots' because they stem from the goods of charity. In Isaiah,

Gleanings will be left in it, as the shaking of an olive tree, two or three berries on the top of the [highest] branch. Isaiah 17:6.

This refers to the remnants residing with a person. 'Olives' stands for celestial remnants. In Micah,

You will tread olives but not anoint yourself with oil, and tread the new wine but not drink wine. Micah 6:15.

And in Moses,

You will plant and dress vineyards but not drink wine. You will have olive trees within all your borders but not anoint yourself with oil. Deuteronomy 28:39-40.

The subject here is the abundance of doctrinal detail concerning the goods and truths of faith which they rejected because of the kind of people they were. From these quotations it becomes clear that 'a leaf' means the truth of faith and 'olive' the good that stems from charity. And similar things are meant by 'the olive leaf which the dove was carrying in its mouth', that is, a small measure of the truth of faith deriving from the good that stems from charity was now showing itself with the member of the Ancient Church.

  
/ 10837  
  

Thanks to the Swedenborg Society for the permission to use this translation.