The Bible

 

Ezékiel 12

Study

   

1 És lõn az Úrnak szava énhozzám, mondván:

2 Embernek fia! pártos ház közepette lakol, kiknek szemeik vannak a látásra, de nem látnak, füleik vannak a hallásra, de nem hallanak, mert õk pártos ház.

3 És te, embernek fia, készíts magadnak vándorútra való eszközöket, és vándorolj ki nappal szemeik elõtt, és vándorolj ki helyedrõl más helyre szemök láttára; talán meglátják! mert õk pártos ház.

4 És vidd ki eszközeidet, úgy, mint vándorútra való eszközöket, nappal szemök láttára, te pedig menj ki estve szemök láttára, úgy a hogy a vándorok szoktak.

5 Szemök láttára lyukaszd át a falat, és azon át vidd ki.

6 Szemök láttára emeld válladra, a sötétben vidd ki, orczádat fedd be, hogy ne lásd a földet, mert csodajelül rendeltelek az Izráel házának.

7 Úgy cselekedtem azért, a mint parancsolva vala nékem; eszközeimet kihordám nappal, mint vándorútra való eszközöket, és este átlyukasztám a falat kezemmel; a sötétben kivivém, vállamra emelém szemök láttára.

8 És lõn az Úr beszéde én hozzám reggel, mondván:

9 Embernek fia! Nem mondta-é néked Izráel háza, ez a pártos ház: mit cselekszel?

10 Mondjad nékik: Így szól az Úr Isten: a fejedelemnek szól ez a próféczia, ki Jeruzsálemben van, és Izráel egész házának, a mely ott lakozik.

11 Mondjad: Én csodajeletek vagyok; a mint én cselekedtem, úgy történik velök: fogságba, rabságra mennek.

12 És a fejedelem, ki közöttök van, vállát megrakván a sötétben, kimegyen; a falat átlyukasztják, hogy így vigyék ki õt, orczáit befedi, hogy ne lássa szemeivel [épen] õ a földet.

13 És kiterjesztem hálómat ellene, és megfogatik varsámban, és elviszem õt Bábelbe a Káldeusok földére, de azt nem fogja látni, és ott fog meghalni.

14 És mindeneket, kik körülte vannak az õ segítségére, és minden seregeit szélnek szórom mindenfelé, és kardot vonok utánok.

15 És megtudják, hogy én vagyok az Úr, mikor eloszlatom õket a pogányok közé, és szétszórom õket a tartományokba.

16 De meghagyok közülök kevés férfiakat a fegyvertõl, éhségtõl s döghaláltól, hogy elbeszéljék minden útálatosságukat a pogányok közt, a kik közé mennek, s hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr.

17 És lõn az Úr beszéde hozzám, mondván:

18 Embernek fia! kenyeredet rettegéssel egyed, és vizedet reszketéssel és félelemmel igyad.

19 És szólj a föld népének: Ezt mondja az Úr Isten Jeruzsálem lakóiról, Izráel földjérõl: kenyeröket félelemmel eszik és vizöket ájulással iszszák, hogy pusztaságra [vetkõzzék] földje bõségébõl minden lakói álnoksága miatt.

20 És a lakott városok elpusztulnak s a föld pusztaság lesz és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.

21 És lõn az Úr beszéde hozzám, mondván:

22 Embernek fia! micsoda közmondástok van néktek Izráel földjén? hogy azt mondják: a napok csak haladnak, ám semmivé lesz minden látás.

23 Ezokért mondd nékik: Ezt mondja az Úr Isten: Megszüntetem e közmondást és nem mondogatják azt többé Izráelben, sõt inkább mondd nékik: elközelgettek a napok, és minden látás teljesül.

24 Mert nem lesz többé semmi hiábavaló látás és hizelgõ jövendölgetés Izráel házának közepette.

25 Mert én szólok, az Úr; s a mely szót szólok, meglészen, nem halad tovább. Mert a ti napjaitokban, pártos ház, szólok egy szót és megcselekszem, ezt mondja az Úr Isten!

26 És lõn az Úr beszéde hozzám, mondván:

27 Embernek fia! ímé, Izráel háza ezt mondja: A látás, melyet ez lát, sok napra való, és messze idõkre prófétál õ.

28 Ezokért mondjad nékik: Így szól az Úr Isten: Nem halad tovább semmi én beszédem; a mit szólok, az a szó meglészen, ezt mondja az Úr Isten.

   

The Bible

 

Ezékiel 3:26

Study

       

26 Nyelvedet pedig én ragasztom ínyedhez, és néma leszel, hogy ne légy közöttök feddõzõ férfiú, mert õk pártos ház.

From Swedenborg's Works

 

Arcana Coelestia #9301

Study this Passage

  
/ 10837  
  

9301. 'You shall not cook a kid in its mother's milk' means that the good of innocence belonging to a later state must not be joined to the truth of innocence belonging to an earlier state. This is clear from the meaning of 'cooking' as joining together, dealt with in 8496; from the meaning of 'a kid' as the good of innocence, dealt with in 3519, 4871; and from the meaning of 'milk' as the truth of innocence, dealt with in 2184, 3183, so that 'mother's milk' is the truth of earlier innocence. From these meanings it is evident that 'you shall not cook a kid in its mother's milk' means that the good of innocence of a later state must not be joined to the truth of innocence of an earlier state. This is the heavenly arcanum from which that law springs; for all the laws and all the judgements and statutes which were given to the children of Israel contain heavenly arcana, to which they also correspond. But how this arcanum should be understood - that the good of innocence belonging to a later state must not be joined to the truth of innocence belonging to an earlier state - must be stated briefly. The innocence belonging to an earlier state is the innocence that exists with young children and older ones, but the innocence belonging to a later state is the innocence that exists with grown up and elderly people who are governed by the good of love to the Lord. The innocence that exists with young children and older ones is external and resides in thorough ignorance, whereas the innocence of elderly people is internal and resides in wisdom. Regarding the difference between the two, see 2305, 2306, 3183, 3494, 1 4797.

[2] The innocence which resides in wisdom consists in a person's knowing, acknowledging, and believing that all by himself he cannot understand anything at all or will anything at all, and therefore in his refusal to try and understand or will anything all by himself, only in the power of the Lord; and also this, that whatever he thinks he understands all by himself is false, and whatever he thinks he wills all by himself is evil. This state of life is that of the innocence of a later state, which is that of all in the third heaven, called the heaven of innocence. This is why they are filled with wisdom, for what they understand and what they will comes from the Lord. But the innocence which resides in ignorance, such as that present with young children and older ones, consists in believing that everything they know and think, and also everything they will, is theirs within them, and that therefore everything they say and do comes from themselves. They have no idea that these are illusions. The truths that go with this innocence are based for the most part on the illusions of the outward senses, which however must be dispelled as a person advances towards wisdom. From this brief explanation it may be recognized that the good of innocence belonging to a later state must not be joined to the truth of innocence belonging to an earlier state.

Footnotes:

1. The Latin reads 3495. Possibly 3494, 3994, 3995 is intended.

  
/ 10837  
  

Thanks to the Swedenborg Society for the permission to use this translation.