The Bible

 

Jeremiás sir 2

Study

   

1 Jaj; de sûrû felhõt borított haragjában az Úr Sionnak leányára! az égbõl a földre veté Izráel ékességét, és nem emlékezett meg lábainak zsámolyáról az õ haragja napján.

2 Elnyelte az Úr, nem kimélte Jákóbnak minden hajlékát, letörte haragjában Júda leányának erõsségeit, a földre terítette; megfertõzteté az országot és fejedelmeit.

3 Felgerjedt haragjában letördelé Izráelnek minden szarvát; hátravoná jobbkezét az ellenség elõl, Jákób ellen pedig mint lángoló tûz emésztett köröskörül.

4 Feszítette kézívét, mint valami ellenség, kinyújtá jobbkezét, mint támadó, és megölt mindent, a mi a szemnek kivánatos; Sion leányának sátorában, mint a tüzet önté ki búsulását.

5 Olyan volt az Úr, mint valami ellenség; elnyelte Izráelt, elnyelte minden palotáját, elrontá erõsségeit, és megsokasította Júda leányának a búját, baját.

6 És eltapodta sátorát, mint valami kertet, lerombolta gyülekezése helyét; elfeledtete az Úr a Sionon ünnepet és szombatot, és megútált haragja hevében királyt és papot.

7 Megvetette az Úr az õ oltárát, megútálta szent helyét; ellenség kezébe adá palotáinak kõfalait; zajt ütöttek az Úr házában, mint ünnepnapon.

8 Gondolá az Úr, hogy lerontja Sion leányának kõfalát; kiterjeszté a mérõkötelet, nem vonta vissza kezét a pusztítástól, és siralomra jutott a bástya és a kõfal, együtt búslakodnak!

9 Kapui besülyedtek a földbe, elveszté és összetöré annak zárait; királya és fejedelmei a pogányok közt vannak. Nincsen törvény, sõt prófétái sem nyernek kijelentést az Úrtól.

10 A földön ülnek, elnémultak Sion leányának vénei, port szórtak a fejökre; zsákba öltöztek, földre csüggesztették fejöket Jeruzsálemnek szûzei.

11 Elsenyvedtek szemeim a könyhullatástól, belsõ részeim háborognak, májam a földre omlik az én népem leányának romlása miatt, mikor elalélt a kis gyermek és a csecsszopó a város utczáin.

12 Azt mondták anyjoknak: Hol a kenyér, meg a bor? mikor elaléltak, mint a sebesültek a város utczáin, mikor kilehelték lelköket anyjoknak kebelén.

13 Mivel bizonyítsak melletted, mihez hasonlítsalak, Jeruzsálem leánya, mivel mérjelek össze téged, hogy megvígasztaljalak, Sionnak szûz leánya?! Bizony nagy a te romlásod, mint a tenger: kicsoda gyógyít meg téged?!

14 A te prófétáid hazugságot és bolondságot hirdettek néked, és nem fedték fel a te álnokságodat, hogy elfordították volna fogságodat; hanem láttak tenéked hazug és megtévelyítõ prófétálásokat.

15 Összecsapják feletted kezöket minden járó-kelõk; süvöltenek és csóválják fejöket Jeruzsálem leánya felett: Ez-é az a város, a melyrõl azt mondták: tökéletes szépség, az egész földnek öröme?

16 Feltátották ellened szájokat minden ellenségeid; süvöltenek és csikorgatják fogukat, mondván: Nyeljük el õt! Bizony ez a nap az, a melyet vártunk; megértük, látjuk!

17 Megcselekedte az Úr, a miket gondolt; beváltotta szavát, a melyet szólt eleitõl fogva; rombolt és nem kimélt, és megvidámította rajtad az ellenséget, felemelte szarvát a te szorongatóidnak.

18 Kiáltott az õ szívök az Úrhoz: Oh Sion leányának kõfala! Folyjon alá könnyed mint a patak, éjjel és nappal; ne szakadjon félbe, síró szemed meg se pihenjen.

19 Kelj fel, riadj éjjel, az õrjárások kezdetén; öntsd ki, mint a vizet a te szívedet az Úr szine elõtt; emeld fel hozzá kezeidet a te kisdedeidnek életéért, a kik elaléltak az éhség miatt minden utczának szegletén.

20 Lásd meg Uram és tekintsd meg, kivel cselekedtél így! Avagy megegyék-é az asszonyok az õ méhöknek gyümölcsét, dédelgetett kisdedeiket; avagy megölettessék-é az Úrnak szent helyén pap és próféta?

21 Az utczákon a földön fekszik gyermek és vén; szûzeim és ifjaim fegyver miatt hullottak el; öldököltél haragod napján, mészároltál, nem kiméltél.

22 Egybehívtad mint valami ünnepnapra az én rettegtetõimet mindenfelõl, és nem volt az Úr haragjának napján, a ki elmenekült és megszabadult volna. A kiket dédelgettem és felneveltem, ellenségem emésztette meg õket!

   

From Swedenborg's Works

 

Arcana Coelestia #9815

Study this Passage

  
/ 10837  
  

9815. 'For glorious adornment' means in order to display Divine Truth as it exists in its inward form and its outward form in the spiritual kingdom lying adjacent to the celestial kingdom. This is clear from the meaning of 'glory' as Divine Truth, dealt with in the Preface to Genesis 18, and in 5922, 9429; and from the meaning of 'adornment' too as Divine Truth, but as it exists in its outward form. For the splendour and beauty of Divine Truth as they appear in outward things are meant by 'adornment'. So it is that the Word as to its internal sense is described as 'glory', but as to its external sense, in respect of the splendour and beauty which the internal imparts to it, is described as 'adornment'. Consequently the spiritual heaven, meant here by the holy garments that were 'for glorious adornment', is the glory, insofar as Divine Truth in its inward form is present there; and it is the adornment too, insofar as Divine Truth in its outward form is also present there.

[2] Something similar is meant by 'adornment' in the following places: In Jeremiah,

In His anger the Lord covers the daughter of Zion with a cloud. He has cast down from heaven to earth the adornment of Israel, and does not remember His footstool. Lamentations 2:1.

'The daughter of Zion' stands for the celestial Church, 'the adornment of Israel' for the spiritual Church, which is called 'the adornment' by virtue of the splendour and beauty of truth. Something similar occurs in Isaiah,

I have caused My righteousness to draw near, it is not far off, and My salvation will not delay. I will give salvation in Zion, My adornment to Israel. Isaiah 46:13.

In the same prophet,

Look out from heaven, from the dwelling-place of Your holiness and of Your adornment. Isaiah 63:15.

'The dwelling-place of holiness' stands for the celestial kingdom, and 'the dwelling-place of adornment' for the spiritual kingdom. In Daniel,

There came out one small-sized horn, and it grew exceedingly towards the south, and towards the east, and towards the adornment. 1 Daniel 8:9.

And elsewhere in the same prophet,

The king of the north too will stand in the land of adornment 1 with destruction in his hand; 2 and when he comes into the land of adornment 1 many will collapse. Daniel 11:16, 41.

'The land of adornment' stands for the Lord's Church where God's truth or the Word is.

Footnotes:

1. i.e. the land of Israel

2. literally, consummation through his hand

  
/ 10837  
  

Thanks to the Swedenborg Society for the permission to use this translation.