The Bible

 

Jóel 1

Study

1 Az Úrnak igéje, a mely lõn Jóelhez, a Petuel fiához.

2 Vének! halljátok meg ezt, és hallgassátok meg, e földnek minden lakói! Történt-é ilyen a ti idõtökben, vagy a ti atyáitoknak idejében?

3 Beszéljétek el azt a ti fiaitoknak, és a ti fiaitok az õ fiaiknak, és azoknak fiai a következõ nemzetségnek.

4 A mit a sáska meghagyott, megette a szöcskõ; és a mit a szöcskõ meghagyott, megette a cserebogár; és a mit a cserebogár meghagyott, megette a hernyó.

5 Serkenjetek fel részegek és sírjatok, és jajgassatok mind, ti borivók a mustért, mert elvétetett az a ti szátoktól!

6 Mert egy nép jött fel az én földemre, erõs és megszámlálhatatlan; fogai, mint az oroszlán fogai, és agyarai, mint a nõstény oroszláné.

7 Pusztává tette szõlõmet; összetörte fügefáimat, mezítelenre hántotta és széjjelhányta; fehérlenek annak ágai.

8 Keseregj, mint a szûz, a ki gyászba öltözik az õ ifjúsága férjéért.

9 Kifogyott az étel- és italáldozat az Úrnak házából; gyászolnak a papok, az Úrnak szolgái.

10 Elpusztíttatott a mezõ, gyászol a föld; mert elpusztíttatott a gabona; kiszáradt a must; kiapadt az olaj.

11 Szégyenüljetek meg, ti szántóvetõk; jajgassatok szõlõmûvesek: a búzáért és az árpáért; mert elveszett a mezõ aratása!

12 Elszáradt a szõlõtõ; a fügefa elhervadt; a gránátfa, a datolyafa és az almafa, a mezõnek minden gyümölcsfája kiaszott. Bizony kiszáradott az öröm az emberek közül.

13 Öltsetek gyászt és sírjatok, ti papok! Jajgassatok, ti oltár szolgái; jõjjetek és háljatok gyászruhákban, Istenem szolgái; mert megvonatott az étel- és italáldozat Isteneteknek házától.

14 Szenteljetek bõjtöt, hirdessetek gyûlést; gyûjtsétek egybe a véneket, a földnek minden lakosát az Úrnak, a ti Isteneteknek házába, és kiáltsatok az Úrhoz.

15 Jaj ez a nap! Bizony közel van az Úrnak napja, és mint a pusztítás, úgy jön el a Mindenhatótól.

16 Hát nem szemünk láttára irtatott-é ki az élelem, az öröm és vígasság Istenünk házából?!

17 Elsenyvedtek a magvak barázdáik alatt, elpusztultak a gabonás házak, összedõltek a csûrök; mert kiaszott a gabona.

18 Mint nyög a barom! Megháborodtak a marha-csordák, mert nincs legelõjük; bûnhõdnek még a juhnyájak is!

19 Hozzád kiáltok Uram, mert tûz emésztette meg a puszta virányait, és láng perzselte le a mezõ minden fáját.

20 A mezõ vadai is hozzád esengenek, mert kiszáradtak a vizeknek ágyai, és tûz emésztette meg a puszta virányait.

From Swedenborg's Works

 

Apocalypse Explained #414

Study this Passage

  
/ 1232  
  

414. And who is able to stand? That this signifies, who shall bear and live? is plain from the signification of standing, when it is before the Lord, as denoting to bear [His presence] and live; here, that they are not able to bear it and live; for, as said above, the wicked not only come into trembling for fear, from the influx and consequent presence of the Lord, that is, of the Divine good and the Divine truth strongly and powerfully going forth and proceeding from Him, but also into torments from interior conflict, therefore, unless they fled thence and cast themselves down, they could not live; for from fear and torment death as it were befalls them; for the presence of the Divine mortifies evil as it vivifies good; from this state of such it is then said, "who is able to stand?" As also in Malachi:

"Who may abide the day of his coming? and who shall stand when he appeareth?" (3:2).

In Nahum:

"Who can stand up before his indignation? and who can stand in the fierceness of his anger?" (1:6).

And in Joel:

"The day of Jehovah is great and very terrible; and who shall bear it?" (2:11).

Moreover, the expression, to stand, like [the expressions] to walk and to sit, in the Word, signifies, to be, and, to live; and, to stand, the same as to consist and subsist. As in Luke:

"The angel answered Zachariah, I am Gabriel, that stand in the presence of God" (1:19).

And in the same:

"Watch all the time, that ye may be accounted worthy to stand before the Son of Man" (21:36).

And because to stand also signifies to be, it is also said of Jehovah, in Isaiah,

"Jehovah standeth up to plead, and standeth to judge" (3:13, 14).

And in David:

"God hath stood in the assembly of God; he shall judge in the midst of the gods" (Psalms 82:1).

But whence it is that to stand signifies to be, shall be told elsewhere.

  
/ 1232  
  

Translation by Isaiah Tansley. Many thanks to the Swedenborg Society for the permission to use this translation.