The Bible

 

1 Mózes 8

Study

   

1 Megemlékezék pedig az Isten Noéról, és minden vadról, minden baromról, mely õ vele a bárkában vala: és szelet bocsáta az Isten a földre, és a vizek megapadának.

2 És bezárulának a mélység forrásai s az ég csatornái; és megszûnt az esõ az égbõl.

3 És elmenének a vizek a földrõl folyton fogyván, és száz ötven nap mulva megfogyatkozának a vizek.

4 A bárka pedig a hetedik hónapban, a hónak tizenhetedik napján, megfeneklett az Ararát hegyén.

5 A vizek pedig folyton fogyának a tizedik hónapig; a tizedikben, a hó elsõ napján meglátszának a hegyek csúcsai.

6 És lõn negyven nap múlva, kinyitá Noé a bárka ablakát, melyet csinált vala.

7 És kibocsátá a hollót, és az elrepûlt, meg visszaszállt, míg a vizek a földrõl felszáradának.

8 Kibocsátá a galambot is, hogy meglássa, vajjon elfogytak-é a vizek a föld színérõl.

9 De a galamb nem talála lábainak nyugvóhelyet és visszatére õ hozzá a bárkába, mert víz vala az egész föld színén; õ pedig kezét kinyujtá, megfogá, és bévevé azt magához a bárkába.

10 És várakozék még másik hét napig, és ismét kibocsátá a galambot a bárkából.

11 És megjöve õ hozzá a galamb estennen, és ímé leszakasztott olajfalevél vala annak szájában. És megtudá Noé, hogy elapadt a víz a földrõl.

12 És ismét várakozék még másik hét napig, és kibocsátá a galambot, és az nem tére többé õ hozzá vissza.

13 És lõn a hatszáz egyedik esztendõben, az elsõ hónak elsõ napján, felszáradának a vizek a földrõl, és elfordítá Noé a bárka fedelét, és látá, hogy ímé megszikkadt a földnek színe.

14 A második hónapban pedig, a hónak huszonhetedik napján megszárada a föld.

15 És szóla az Isten Noénak, mondván:

16 Menj ki a bárkából te és a te feleséged, a te fiaid, és a te fiaid feleségei te veled.

17 Minden vadat, mely veled van, minden testbõl, madarat, barmot, és minden földön csúszó-mászó állatot vígy ki magaddal, hogy nyüzsögjenek a földön, szaporodjanak és sokasodjanak a földön.

18 Kiméne azért Noé és az õ fiai, az õ felesége, és az õ fiainak feleségei õ vele.

19 Minden állat, minden csúszó-mászó, minden madár, minden a mi mozog a földön, kijöve a bárkából az õ neme szerint.

20 És oltárt építe Noé az Úrnak, és võn minden tiszta állatból és minden tiszta madárból, és áldozék égõáldozattal az oltáron.

21 És megérezé az Úr a kedves illatot, és monda az Úr az õ szívében: Nem átkozom meg többé a földet az emberért, mert az ember szívének gondolatja gonosz az õ ifjúságától fogva; és többé nem vesztem el mind az élõ állatot, mint cselekedtem.

22 Ennekutánna míg a föld lészen, vetés és aratás, hideg és meleg, nyár és tél, nap és éjszaka meg nem szünnek.

   

From Swedenborg's Works

 

Arcana Coelestia #876

Study this Passage

  
/ 10837  
  

876. 'It returned to him to the ark' means good and truth appearing to be the good and truth of faith [with him]. This is clear from what has been stated already and also from what follows. 'Returning to the ark' does not in the internal sense mean being set free. 'Being sent out of the ark and not returning' is what has that meaning, as is clear from what follows, where it is said that he sent out the dove and it came back to him no more, verse 12; that he was commanded to leave the ark, verses 15-16; and that he went out, verse 18. While he was inside the ark, which means his state prior to regeneration, he was in captivity or prison, hemmed in on every side by evils and falsities, which are 'the flood-waters'. Consequently 'it returned to him to the ark' means that good and truth meant by the dove came back to him again. Any good at all which a person supposes that he does from himself comes back to him, for it has self in view. He does it either to be seen by the eyes of the world, or by those of the angels, or he does it to merit heaven, or to be the greatest in heaven. Such considerations occupy his proprium and every one of his ideas, though to outward appearance they look like the good and truth of faith. The good and truth of faith are inwardly good and true from what is inmost, that is, all good and truth of faith flow in from the Lord by way of what is inmost in man. But when they flow from the proprium or from merit-seeking the interiors are filthy while the exteriors appear clean. They are like a diseased prostitute with a beautiful face; or like a black-skinned person, or more appropriately an Egyptian mummy, dressed in white.

  
/ 10837  
  

Thanks to the Swedenborg Society for the permission to use this translation.