The Bible

 

1 Mózes 25

Study

   

1 Ábrahám pedig ismét võn magának feleséget, kinek neve Ketúráh vala.

2 És az szûlé néki Zimránt, Joksánt, Médánt, Midiánt, Isbákot és Suakhot.

3 Joksán pedig nemzé Sébát, és Dédánt. Dédánnak pedig fiai valának: Assurim, Letúsim és Leummim.

4 S Midiánnak fiai: Éfah, Éfer, Hánok, Abida és Eldaah: Mind ezek Ketúráhnak fiai.

5 Valamije pedig Ábrahámnak vala, mindazt Izsáknak adta vala.

6 Az ágyasok fiainak pedig, a kik Ábraháméi valának, ada Ábrahám ajándékokat, és elküldé azokat az õ fia mellõl, Izsák mellõl még éltében napkelet felé, napkeleti tartományba.

7 S ezek Ábrahám élete esztendeinek napjai, melyeket élt: száz hetvenöt esztendõ.

8 És kimúlék és meghala Ábrahám, vénségben, öregen és betelve az [élettel], és takaríttaték az õ népéhez.

9 És eltemeték õt Izsák és Ismáel az õ fiai a Makpelá barlangjában, Efronnak, a Khitteus Czohár fiának mezejében, mely Mamré átellenében van.

10 Abban a mezõben, melyet Ábrahám a Khéth fiaitól vett vala: ott temettetett el Ábrahám és az õ felesége Sára.

11 Lõn pedig Ábrahám halála után, megáldá Isten az õ fiát Izsákot; Izsák pedig lakozék a Lakhai Rói forrásánál.

12 Ezek pedig Ábrahám fiának Ismáelnek nemzetségei, a kit az Égyiptombeli Hágár a Sára szolgálója szûlt vala Ábrahámnak.

13 Ezek az Ismáel fiainak nevei, nevök s nemzetségök szerint: Ismáelnek elsõszülötte Nebájót, azután Kédar, Adbeél és Mibszám.

14 És Misma, Dúmah és Massza.

15 Hadar, Théma, Jetúr, Náfis és Kedmah.

16 Ezek az Ismáel fiai, és ezek azoknak nevei udvaraikban, falvaikban; tizenkét fejedelem az õ nemzetségök szerint.

17 Ezek pedig az Ismáel életének esztendei: száz harminczkét esztendõ. És kimúlék és meghala, és takaríttaték az õ népéhez.

18 Lakoztak pedig Havilától fogva Súrig, a mely Égyiptom átellenében van, a merre Assiriába mennek. Minden atyjafiával szemben esett az õ [lakása].

19 Ezek pedig Izsáknak az Ábrahám fiának nemzetségei: Ábrahám nemzé Izsákot.

20 Izsák pedig negyven esztendõs vala, a mikor feleségûl vette Rebekát a Siriából való Bethuélnek leányát, Mésopotámiából, a Siriából való Lábánnak húgát.

21 És könyörge Izsák az Úrnak az õ feleségéért, mivelhogy magtalan vala, és az Úr meghallgatá õt: és teherbe esék Rebeka, az õ felesége.

22 Tusakodnak vala pedig a fiak az õ méhében. Akkor monda: Ha így van, miért vagyok én így? Elméne azért, hogy megkérdezze az Urat.

23 És monda az Úr õnéki: Két nemzetség van a te méhedben; és két nép válik ki a te belsõdbõl, egyik nép a másik népnél erõsebb lesz, és a nagyobbik szolgál a kisebbiknek.

24 És betelének az õ szülésének napjai, és ímé kettõsök valának az õ méhében.

25 És kijöve az elsõ; vereses vala, mindenestõl szõrös, mint egy lazsnak; azért nevezék nevét Ézsaúnak.

26 Azután kijöve az õ atyjafia, kezével Ézsaú sarkába fogódzva; azért nevezék nevét Jákóbnak. Izsák pedig hatvan esztendõs vala, a mikor ezek születének.

27 És felnevekedének a gyermekek, és Ézsaú vadászathoz értõ mezei ember vala; Jákób pedig szelíd ember, sátorban lakozó.

28 Szereti vala azért Izsák Ézsaút, mert szájaíze szerint vala a vad; Rebeka pedig szereti vala Jákóbot.

29 Jákób egyszer valami fõzeléket fõze, és Ézsaú megjövén elfáradva a mezõrõl,

30 Monda Ézsaú Jákóbnak: Engedd, hogy ehessem a veres ételbõl, mert fáradt vagyok. Ezért nevezék nevét Edomnak.

31 Jákób pedig monda: Add el hát nékem azonnal a te elsõszülöttségedet.

32 És monda Ézsaú; Ímé én halni járok, mire való hát nékem az én elsõszülöttségem?

33 És monda Jákób: Esküdjél meg hát nékem azonnal, és megesküvék néki és eladá az õ elsõszülöttségét Jákóbnak.

34 S akkor Jákób ada Ézsaúnak kenyeret, és fõtt lencsét, és evék és ivék, és felkele és elméne. Így veté meg Ézsaú az elsõszülöttséget.

   

From Swedenborg's Works

 

Arcana Coelestia #3142

Study this Passage

  
/ 10837  
  

3142. For I have swept the house. That this signifies that all things were prepared, and full of goods, is evident from the signification of “sweeping,” as being to prepare and to be filled (of which we shall speak presently); and from the signification of a “house” as being good (concerning which above, n. 2233, 2234, 2559; and that man himself, from the good which is in him, is called a house, n. 3128). The reason “to sweep” signifies to prepare and to be filled, is that nothing else is required of man than to sweep the house; that is, to reject the cupidities of evil and the derivative persuasions of falsity; for he is then filled with goods, because good is continually flowing in from the Lord-but into “the house,” that is, into the man who is purified from such things as impede the influx, that is, which reflect, or pervert, or suffocate the inflowing good. Hence it was common with the ancients to speak of sweeping or cleaning the house, and of sweeping and preparing the way; and by sweeping the house was meant to purify one’s self from evils, and thereby to prepare one’s self for goods to enter; but by sweeping the way was meant to prepare one’s self so that truths might be received (for by a “house” was signified good, n. 3128; and by a “way,” truth, n. 627, 2333).

[2] As in Isaiah:

The voice of one crying in the wilderness, Sweep [prepare] ye the way of Jehovah; make straight in the desert a highway for our God (Isaiah 40:3).

In the same:

Cast up, cast up, sweep [prepare] the way, take away the stumbling-block out of the way of My people (Isaiah 57:14).

Again:

Go through, go through the gates, sweep [prepare] the way of the people; cast up, cast up the highway, gather out the stones (Isaiah 62:10).

In Malachi:

Behold I send Mine angel, and He shall sweep [prepare] the way before Me; and the Lord, whom ye seek, shall suddenly come to his temple (Malachi 3:1).

In these passages, to “sweep the way” signifies to make themselves ready and prepare to receive truth. The subject treated of therein is the advent of the Lord, for which they were to prepare themselves for receiving the truth of faith, and thereby the good of charity, and by this eternal salvation.

[3] In David:

Thou hast brought a vine out of Egypt, Thou didst drive out the nations and plantedst it; Thou didst sweep before it, and didst cause its root to be rooted, and it filled the land (Psalms 80:8-9); where in the supreme sense the Lord is treated of; the “vine out of Egypt” is truth from memory-knowledges; “driving out the nations” is purifying from evils; “sweeping before it,” is making ready so that goods may fill. In the opposite sense “to sweep the house” is said also of the man who deprives himself of all goods and truths, and thus is filled with evils and falsities; as in Luke:

The unclean spirit, finding no rest, says, I will return into my house whence I came out; and when he is come he findeth it swept and garnished; then goeth he and taketh to him seven other spirits worse than himself, and they enter in and dwell there (Luke 11:24-26; Matthew 12:43-45).

  
/ 10837  
  

Thanks to the Swedenborg Foundation for the permission to use this translation.