The Bible

 

1 Mózes 25

Study

   

1 Ábrahám pedig ismét võn magának feleséget, kinek neve Ketúráh vala.

2 És az szûlé néki Zimránt, Joksánt, Médánt, Midiánt, Isbákot és Suakhot.

3 Joksán pedig nemzé Sébát, és Dédánt. Dédánnak pedig fiai valának: Assurim, Letúsim és Leummim.

4 S Midiánnak fiai: Éfah, Éfer, Hánok, Abida és Eldaah: Mind ezek Ketúráhnak fiai.

5 Valamije pedig Ábrahámnak vala, mindazt Izsáknak adta vala.

6 Az ágyasok fiainak pedig, a kik Ábraháméi valának, ada Ábrahám ajándékokat, és elküldé azokat az õ fia mellõl, Izsák mellõl még éltében napkelet felé, napkeleti tartományba.

7 S ezek Ábrahám élete esztendeinek napjai, melyeket élt: száz hetvenöt esztendõ.

8 És kimúlék és meghala Ábrahám, vénségben, öregen és betelve az [élettel], és takaríttaték az õ népéhez.

9 És eltemeték õt Izsák és Ismáel az õ fiai a Makpelá barlangjában, Efronnak, a Khitteus Czohár fiának mezejében, mely Mamré átellenében van.

10 Abban a mezõben, melyet Ábrahám a Khéth fiaitól vett vala: ott temettetett el Ábrahám és az õ felesége Sára.

11 Lõn pedig Ábrahám halála után, megáldá Isten az õ fiát Izsákot; Izsák pedig lakozék a Lakhai Rói forrásánál.

12 Ezek pedig Ábrahám fiának Ismáelnek nemzetségei, a kit az Égyiptombeli Hágár a Sára szolgálója szûlt vala Ábrahámnak.

13 Ezek az Ismáel fiainak nevei, nevök s nemzetségök szerint: Ismáelnek elsõszülötte Nebájót, azután Kédar, Adbeél és Mibszám.

14 És Misma, Dúmah és Massza.

15 Hadar, Théma, Jetúr, Náfis és Kedmah.

16 Ezek az Ismáel fiai, és ezek azoknak nevei udvaraikban, falvaikban; tizenkét fejedelem az õ nemzetségök szerint.

17 Ezek pedig az Ismáel életének esztendei: száz harminczkét esztendõ. És kimúlék és meghala, és takaríttaték az õ népéhez.

18 Lakoztak pedig Havilától fogva Súrig, a mely Égyiptom átellenében van, a merre Assiriába mennek. Minden atyjafiával szemben esett az õ [lakása].

19 Ezek pedig Izsáknak az Ábrahám fiának nemzetségei: Ábrahám nemzé Izsákot.

20 Izsák pedig negyven esztendõs vala, a mikor feleségûl vette Rebekát a Siriából való Bethuélnek leányát, Mésopotámiából, a Siriából való Lábánnak húgát.

21 És könyörge Izsák az Úrnak az õ feleségéért, mivelhogy magtalan vala, és az Úr meghallgatá õt: és teherbe esék Rebeka, az õ felesége.

22 Tusakodnak vala pedig a fiak az õ méhében. Akkor monda: Ha így van, miért vagyok én így? Elméne azért, hogy megkérdezze az Urat.

23 És monda az Úr õnéki: Két nemzetség van a te méhedben; és két nép válik ki a te belsõdbõl, egyik nép a másik népnél erõsebb lesz, és a nagyobbik szolgál a kisebbiknek.

24 És betelének az õ szülésének napjai, és ímé kettõsök valának az õ méhében.

25 És kijöve az elsõ; vereses vala, mindenestõl szõrös, mint egy lazsnak; azért nevezék nevét Ézsaúnak.

26 Azután kijöve az õ atyjafia, kezével Ézsaú sarkába fogódzva; azért nevezék nevét Jákóbnak. Izsák pedig hatvan esztendõs vala, a mikor ezek születének.

27 És felnevekedének a gyermekek, és Ézsaú vadászathoz értõ mezei ember vala; Jákób pedig szelíd ember, sátorban lakozó.

28 Szereti vala azért Izsák Ézsaút, mert szájaíze szerint vala a vad; Rebeka pedig szereti vala Jákóbot.

29 Jákób egyszer valami fõzeléket fõze, és Ézsaú megjövén elfáradva a mezõrõl,

30 Monda Ézsaú Jákóbnak: Engedd, hogy ehessem a veres ételbõl, mert fáradt vagyok. Ezért nevezék nevét Edomnak.

31 Jákób pedig monda: Add el hát nékem azonnal a te elsõszülöttségedet.

32 És monda Ézsaú; Ímé én halni járok, mire való hát nékem az én elsõszülöttségem?

33 És monda Jákób: Esküdjél meg hát nékem azonnal, és megesküvék néki és eladá az õ elsõszülöttségét Jákóbnak.

34 S akkor Jákób ada Ézsaúnak kenyeret, és fõtt lencsét, és evék és ivék, és felkele és elméne. Így veté meg Ézsaú az elsõszülöttséget.

   

From Swedenborg's Works

 

Arcana Coelestia #2643

Study this Passage

  
/ 10837  
  

2643. Who would have said unto Abraham, Sarah shall suckle sons? That this signifies that the Lord implanted the Human in the Divine by His own power, is evident from the representation of Abraham, and also of Sarah, and from the signification of “suckling” and of “sons.” That Abraham represents Divine good, and Sarah Divine truth, has been shown before. That “milk” denotes what is spiritual from a celestial origin, or truth from good, may be seen above (n. 2184); and thus to “suckle” is to implant it. That “sons” are truths, here those that are in the rational, is evident from the signification of “sons” (n. 489, 490, 491, 533). That these things signify in the internal sense that the Lord implanted the Human in the Divine by His own power, is because the Divine truth is the same as the Divine Human; and when it is said of this that it “suckles sons to Abraham,” the signification is that it has implanted the Human in the Divine; and as it was the Human, He did it from His own power. But these things can with difficulty be explained more clearly to the understanding. If many words be used, the sense will become still more obscure; for these are Divine things, which can only be presented before angels by things celestial and spiritual; and if they were presented before man in any more elevated style, they would fall into the material and corporeal ideas which man has.

[2] It is further to be known that the Lord’s Divine rational is described as to its quality when it was first born in the words, “God hath made laughter for me; everyone that heareth will laugh with me; and she said, Who would have said unto Abraham, Sarah shall suckle sons?” For it was according to ancient custom, that when a child was born, a name was given significative of the state; and that the state also was then described; as when Cain was born to Eve and Adam (Genesis 4:1); when Sheth was born to them (Genesis 4:25); when Noah was born to Lamech (Genesis 5:29); when Esau and Jacob were born to Isaac (Genesis 25:25-26); when the twelve sons were born to Jacob (Genesis 29:32-35; 30:6, 8, 13, 18, 20, 24; 35:18); when Perez and Zerah were born to Tamar (Genesis 38:29-30); when Manasseh and Ephraim were born to Joseph (Genesis 41:51-52); when Gershom and Eliezer were born to Moses (Exodus 2:22; 18:4). What all these represent, and what they signify in the internal sense, was involved in the descriptions added to the names which were given; thus here what Isaac represents. What is involved is manifest in some degree from this brief explication, but deeper arcana yet are hidden within; for they are Divine things, which can be expressed by no forms or formulas of expression.

  
/ 10837  
  

Thanks to the Swedenborg Foundation for the permission to use this translation.