The Bible

 

1 Mózes 20

Study

   

1 És elköltözék onnan Ábrahám a déli tartományba, és letelepedék Kádes és Súr között, és tartózkodék Gérárban.

2 És monda Ábrahám Sáráról az õ feleségérõl: Én húgom õ. Elkülde azért Abimélek Gérárnak királya, és elviteté Sárát.

3 De Isten Abimélekhez jöve éjjeli álomban, és monda néki: Ímé meghalsz az asszonyért, a kit elvettél, holott férjnél van.

4 Abimélek pedig nem illette vala õt, és monda: Uram, az ártatlan népet is megölöd-é?

5 Avagy nem õ mondotta-é nékem: én húgom õ; s ez is azt mondotta: én bátyám õ. Szívem ártatlanságában, és kezeim tisztaságában cselekedtem ezt.

6 És monda az Isten néki álomban: Én is tudom, hogy szívednek ártatlanságában mívelted ezt, azért tartóztattalak én is, hogy ne vétkezzél ellenem, azért nem engedtem, hogy illessed azt.

7 Mostan azért add vissza az embernek az õ feleségét, mert Próféta õ: és imádkozik te éretted, és élsz; hogyha pedig vissza nem adod: tudd meg, hogy halállal halsz meg te, és minden hozzád tartozó.

8 Felkele azért Abimélek reggel, és elõhívatá minden szolgáját, s fülök hallatára mindezeket elbeszélé és az emberek igen megfélemlének.

9 És hívatá Abimélek Ábrahámot, és monda néki: Mit cselekedtél mi velünk? És mit vétettem te ellened, hogy én reám és az én országomra ilyen nagy bûnt hoztál? A miket cselekedni nem szabad, olyan dolgokat cselekedtél ellenem.

10 És monda Abimélek Ábrahámnak: Mit láttál, hogy ezt a dolgot cselekedted?

11 Felele Ábrahám: Bizony azt gondoltam: nincsen istenfélelem e helyen, és megölnek engem az én feleségemért.

12 De valósággal húgom is, az én atyámnak leánya õ, csakhogy nem az én anyámnak leánya; és így lõn feleségemmé.

13 És lõn hogy a mikor kibujdostata engem az Isten az én atyámnak házából, azt mondám néki: Ilyen kegyességet cselekedjél én velem, mindenütt valahová megyünk, azt mondjad én felõlem: én bátyám ez.

14 Akkor Abimélek vett juhokat, ökröket, szolgákat és szolgálókat, és adá Ábrahámnak, és vissza adá néki Sárát is az õ feleségét.

15 És monda Abimélek: Ímé elõtted van az én országom, a hol tenéked jónak tetszik, ott lakjál.

16 Sárának pedig monda: Ímé ezer ezüst pénzt adtam a te bátyádnak, ímé az neked a szemek befedezõje mindazok elõtt, a kik veled vannak; és így mindenképen igazolva vagy.

17 Könyörge azért Ábrahám az Istennek, és meggyógyítá Isten Abiméleket, és az õ feleségét, és az õ szolgálóit, és szûlének.

18 Mert az Úr erõsen bezárta vala az Abimélek háza népének méhét, Sáráért az Ábrahám feleségéért.

   

From Swedenborg's Works

 

Arcana Coelestia #2508

Study this Passage

  
/ 10837  
  

2508. 'She is my sister' means rational truth. This is clear from the meaning of 'a sister' as rational intellectual truth, dealt with in 1495. That rational truth is meant by 'a sister' cannot be seen by anyone except from the heavenly marriage; for the things that descend from that marriage have links with one another - resembling the ties of blood-relationships and relationships by marriage on earth, concerning which see 685, 917 - and in ways endlessly varying. The heavenly marriage exists solely between Divine Good and Divine Truth. Conceived from that marriage there exist with man the capacities to understand, to be rational, and to have knowledge; for without this conception from the heavenly marriage no one can possibly be endowed with understanding, reason, or knowledge, and cannot consequently be a human being. Insofar therefore as he draws from the heavenly marriage he is human. The heavenly marriage exists within the Lord Himself, so that the Lord is that marriage itself; for He is Divine Good itself and at the same time Divine Truth. The heavenly marriage exists with angels and men insofar as love to the Lord and charity towards the neighbour, and consequently insofar as faith derived from these exist with them, that is, insofar as the Lord's good and the truth derived from this do so. When this is the case with them they are called 'daughters and sons', and in relation to one another 'sisters and brothers', but with differences. The reason rational truth is called 'a sister' is that it is conceived from the influx of Divine Good into the affection for rational truths. The good conceived in this way in the rational is called 'a brother', and the truth 'a sister'. But this will be clearer from the words spoken by Abraham in verse 12 of this chapter, 'And also she is truly my sister, my father's daughter but not my mother's daughter; and she became my wife'.

  
/ 10837  
  

Thanks to the Swedenborg Society for the permission to use this translation.