¹ És lõn az Úr beszéde hozzám, mondván:

² Embernek fia! mondjad Tírus fejedelmének: Ezt mondja az Úr Isten: Mivelhogy felfuvalkodott szíved és ezt mondtad: Isten vagyok én, Isten székében ülök a tengerek szívében, holott csak ember vagy és nem Isten, mégis olylyá tevéd szíved, minõ az Isten szíve,

³ Lám, hát bölcsebb volnál te Dánielnél! Semmi elrejtett dolog nem homályos néked!

⁴ Bölcseségeddel és értelmeddel gyûjtöttél magadnak gazdagságot, s gyûjtöttél aranyat s ezüstöt kincses házaidba.

⁵ Bölcseségednek nagy voltával kereskedésed közben megsokasítád gazdagságodat, és felfuvalkodott szíved gazdagságod miatt.

⁶ Ezokáért így szól az Úr Isten: Mivel olylyá tevéd szíved, minõ az Isten szíve:

⁷ Azért ímé, hozok reád idegeneket, a nemzetek legkegyetlenebbjeit, és kivonszák fegyvereiket bölcseséged szépsége ellen, és megfertéztetik fényességedet.

⁸ A sírgödörbe szállítnak alá, s meghalsz a megölettek halálával a tengerek szívében.

⁹ Vajjon mondván mondod-é megölõd elõtt: Isten vagyok én? holott ember vagy és nem Isten a téged átütõnek kezében!

¹⁰ Körülmetéletlenek halálával halsz meg, idegeneknek keze által. Mert én szóltam, ezt mondja az Úr Isten.

¹¹ És lõn az Úr beszéde hozzám, mondván:

¹² Embernek fia! kezdj gyászéneket Tírus királyáról, és mondd néki: Így szól az Úr Isten: Te valál az arányosság pecsétgyûrûje, teljes bölcseséggel, tökéletes szépségben.

¹³ Édenben, Isten kertjében voltál; rakva valál mindenféle drágakövekkel: karniollal, topázzal és jáspissal, társiskõvel és onixxal, berillussal, zafirral, gránáttal és smaragddal; [és ]karikáid mesterkézzel és mélyedéseid aranyból készültek ama napon, melyen teremtetél.

¹⁴ Valál felkent oltalmazó Kérub; és [úgy] állattalak téged, hogy Isten szent hegyén valál, tüzes kövek közt jártál.

¹⁵ Feddhetetlen valál útaidban attól a naptól fogva, melyen teremtetél, míg gonoszság nem találtaték benned.

¹⁶ Kereskedésed bõsége miatt belsõd erõszakossággal telt meg és vétkezél; azért levetélek téged az Isten hegyérõl, és elvesztélek, te oltalmazó Kérub, a tüzes kövek közül.

¹⁷ Szíved felfuvalkodott szépséged miatt; megrontottad bölcseségedet fényességedben; a földre vetettelek királyok elõtt, adtalak szemök gyönyörûségére.

¹⁸ Vétkeid sokaságával kereskedésed hamisságában megfertéztetted szenthelyeidet; azért tüzet hoztam ki belsõdbõl, ez emésztett meg téged; és tevélek hamuvá a földön mindenek láttára, a kik reád néznek.

¹⁹ Mindnyájan, a kik ismertek a népek közt, elborzadnak miattad; rémségessé lettél, s többé örökké nem leszel!

²⁰ És lõn az Úr beszéde hozzám, mondván:

²¹ Embernek fia! vesd tekintetedet Sidonra, és prófétálj ellene.

²² És mondjad: Így szól az Úr Isten: Ímé, én ellened [megyek, ]Sidon, és megdicsõítem magamat közepetted, hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr, mikor ítéleteket cselekszem benne, és megszentelem magamat benne.

²³ És bocsátok reá döghalált és vért utczáira, és sebesültek hullanak el benne fegyver miatt, mely reá [jõ] mindenfelõl; hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr.

²⁴ És ne legyen többé Izráel házának szúró tövise és fájdalomszerzõ tüskéje mindazok között, kik körülöttök vannak, kik õket megvetik, és tudják meg, hogy én vagyok az Úr.

²⁵ Így szól az Úr Isten: Mikor egybegyûjtöm Izráel házát a népek közül, kik közé szétszórattak, akkor megszentelem magamat rajtok a pogányok szeme láttára, és laknak az õ földjökön, melyet adtam Jákóbnak, az én szolgámnak.

²⁶ És laknak azon bátorsággal, és házakat építenek s szõlõket plántálnak, és laknak bátorsággal, mikor ítéleteket cselekedtem mindazokon, kik õket megvetik vala õ körülöttök, hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr, az õ Istenök.

¹ Then came all the tribes of Israel to David to Hebron, and spoke, saying, "Behold, we are your bone and your flesh.

² In times past, when Saul was king over us, it was you who led out and brought in Israel. Yahweh said to you, 'You shall be shepherd of my people Israel, and you shall be prince over Israel.'"

³ So all the elders of Israel came to the king to Hebron; and king David made a covenant with them in Hebron before Yahweh; and they anointed David king over Israel.

⁴ David was thirty years old when he began to reign, and he reigned forty years.

⁵ In Hebron he reigned over Judah seven years and six months; and in Jerusalem he reigned thirty-three years over all Israel and Judah.

⁶ The king and his men went to Jerusalem against the Jebusites, the inhabitants of the land, who spoke to David, saying, "Unless you take away the blind and the lame, you shall not come in here;" thinking, "David can't come in here."

⁷ Nevertheless David took the stronghold of Zion; the same is the city of David.

⁸ David said on that day, "Whoever strikes the Jebusites, let him get up to the watercourse, and strike the lame and the blind, who are hated by David's soul." Therefore they say, "The blind and the lame can't come into the house."

⁹ David lived in the stronghold, and called it the city of David. David built around from Millo and inward.

¹⁰ David grew greater and greater; for Yahweh, the God of Armies, was with him.

¹¹ Hiram king of Tyre sent messengers to David, and cedar trees, and carpenters, and masons; and they built David a house.

¹² David perceived that Yahweh had established him king over Israel, and that he had exalted his kingdom for his people Israel's sake.

¹³ David took him more concubines and wives out of Jerusalem, after he was come from Hebron; and there were yet sons and daughters born to David.

¹⁴ These are the names of those who were born to him in Jerusalem: Shammua, and Shobab, and Nathan, and Solomon,

¹⁵ and Ibhar, and Elishua, and Nepheg, and Japhia,

¹⁶ and Elishama, and Eliada, and Eliphelet.

¹⁷ When the Philistines heard that they had anointed David king over Israel, all the Philistines went up to seek David; and David heard of it, and went down to the stronghold.

¹⁸ Now the Philistines had come and spread themselves in the valley of Rephaim.

¹⁹ David inquired of Yahweh, saying, "Shall I go up against the Philistines? Will you deliver them into my hand?" Yahweh said to David, "go up; for I will certainly deliver the Philistines into your hand."

²⁰ David came to Baal Perazim, and David struck them there; and he said, "Yahweh has broken my enemies before me, like the breach of waters." Therefore he called the name of that place Baal Perazim.

²¹ They left their images there; and David and his men took them away.

²² The Philistines came up yet again, and spread themselves in the valley of Rephaim.

²³ When David inquired of Yahweh, he said, "You shall not go up. Circle around behind them, and attack them over against the mulberry trees.

²⁴ It shall be, when you hear the sound of marching in the tops of the mulberry trees, that then you shall stir yourself up; for then Yahweh has gone out before you to strike the army of the Philistines."

²⁵ David did so, as Yahweh commanded him, and struck the Philistines from Geba until you come to Gezer.