¹ És lõn az Úr beszéde hozzám, mondván:

² És te, embernek fia, ítélni akarsz? meg akarod-é ítélni a vérontó várost? add tudtára minden útálatosságait,

³ És mondjad: Így szólt az Úr Isten: Te város, ki közepében vért ontott, hogy eljõjjön ideje, és bálványokat csinált magának önmaga megfertéztetésére;

⁴ Véred miatt, melyet ontottál, lettél bûnös, és bálványaiddal, melyeket csináltál, fertéztetted meg magadat, s közelebb hoztad napjaidat s eljutottál esztendeidig; azért adlak gyalázatul a pogányoknak, és csúfolásul minden tartománynak.

⁵ A kik közel s távol vannak tõled, megcsúfolnak téged, te fertézett nevû, sok háborúságú!

⁶ Ímé, Izráel fejedelmei, kiki az õ tehetsége szerint azon volt benned, hogy vért ontsanak.

⁷ Apát és anyát megútáltak te benned, a jövevényen nyomorgatást cselekedtek te közepetted, árvát és özvegyet sanyargattak benned.

⁸ A mi nékem szenteltetett, megútáltad, s szombatimat megfertéztetted.

⁹ Rágalmazók voltak benned, hogy vért ontsanak, s a hegyeken ettek benned, fajtalanságot cselekedtek közepetted.

¹⁰ Az atya szemérmét föltakarták benned, a havivér miatt tisztátalant erõszakolták benned.

¹¹ Egyik felebarátjának feleségével cselekedett útálatosságot, a másik meg menyét fertéztette meg fajtalanságban, s volt, a ki húgát, atyjának leányát erõszakolta benned.

¹² Ajándékokat vettek fel benned a vérontásra, uzsorát és kamatot szedtél, s nyerekedtél felebarátaidon csalárdsággal, s én rólam elfelejtkeztél, ezt mondja az Úr Isten.

¹³ És ímé, összecsapom tenyeremet nyereségeden, a melyet csináltál, és a vérontásokon, melyek lõnek te benned.

¹⁴ Vajjon megállhat-é szíved, avagy erõsek lesznek-é kezeid azokban a napokban, mikor én számolok veled? Én, az Úr, szólottam és meg is cselekszem.

¹⁵ És eloszlatlak téged a pogányok közé, és szétszórlak a tartományokba, s véget vetek tisztátalanságodnak.

¹⁶ S örökségül bírlak téged a pogányok szeme láttára, és megtudod, hogy én vagyok az Úr.

¹⁷ És lõn az Úr beszéde hozzám, mondván:

¹⁸ Embernek fia! Izráel háza salakká lett nékem; egészen réz és ón és vas és ólom a kemencze közepette; ezüstsalakká lettek:

¹⁹ Ennekokáért így szól az Úr Isten. Mivelhogy mindnyájan salakká lettetek, azért ímé, egybegyûjtelek titeket Jeruzsálem közepébe.

²⁰ A mint egybe szoktak gyûjteni ezüstöt és rezet és vasat és ólmot és ónt a kemencze közepébe, hogy tüzet gerjeszszenek rá a megolvasztásra; így gyûjtelek egybe búsulásomban és haragomban, és bevetlek s megolvasztlak titeket.

²¹ És egybegyûjtelek titeket, és rátok fúvom búsulásom tüzét, hogy benne megolvadjatok.

²² A mint megolvad az ezüst a kemencze közepében, úgy olvadtok meg õ benne, és megtudjátok, hogy én, az Úr öntöttem ki haragomat reátok.

²³ És lõn az Úr beszéde hozzám, mondván:

²⁴ Embernek fia! mondjad néki: Te vagy a föld, mely meg nem tisztult; esõt nem kapott a haragnak napján.

²⁵ Pártosok az õ prófétái õ közepette; olyanok, mint az ordító oroszlán, mely ragadományt ragad: lelkeket ettek, kincset és drágaságot elvesznek, özvegyeit megsokasítják õbenne.

²⁶ Papjai erõszakot tettek törvényemen, s megfertéztették, a mi nékem szenteltetett! különbséget nem tettek a között, a mi szent és a mi köz, s a tisztátalan és tiszta között különbséget nem tanítottak, s szombataimtól elrejtették szemeiket, úgyhogy megszentségtelenítettek engem.

²⁷ Elõljárói õ közepette mint a ragadományt ragadozó farkasok: vért ontani, a lelkeket elveszteni, hogy nyerekedhessenek nyereséggel.

²⁸ És prófétái mázolnak nékik mázzal: hiábavalóságot látnak s jövendölnek hazugságot nékik, mondván: Így szól az Úr Isten! holott az Úr nem beszélt.

²⁹ A föld népe nyomorgatást cselekszik és ragadományt ragadoz, a szûkölködõt és szegényt sanyargatja, s a jövevényt törvénytelen nyomorgatja.

³⁰ És keresék közülök valakit, a ki falat falazna, és állana a törésen én elõmbe az országért, hogy el ne pusztítsam azt; de senkit nem találék.

³¹ Ennekokáért kiontám haragomat reájok, megemésztém õket búsulásom tüzével, útjokat fejökhöz verém, azt mondja az Úr Isten.

¹ És lõn az Úrnak szava énhozzám, mondván:

² Embernek fia! pártos ház közepette lakol, kiknek szemeik vannak a látásra, de nem látnak, füleik vannak a hallásra, de nem hallanak, mert õk pártos ház.

³ És te, embernek fia, készíts magadnak vándorútra való eszközöket, és vándorolj ki nappal szemeik elõtt, és vándorolj ki helyedrõl más helyre szemök láttára; talán meglátják! mert õk pártos ház.

⁴ És vidd ki eszközeidet, úgy, mint vándorútra való eszközöket, nappal szemök láttára, te pedig menj ki estve szemök láttára, úgy a hogy a vándorok szoktak.

⁵ Szemök láttára lyukaszd át a falat, és azon át vidd ki.

⁶ Szemök láttára emeld válladra, a sötétben vidd ki, orczádat fedd be, hogy ne lásd a földet, mert csodajelül rendeltelek az Izráel házának.

⁷ Úgy cselekedtem azért, a mint parancsolva vala nékem; eszközeimet kihordám nappal, mint vándorútra való eszközöket, és este átlyukasztám a falat kezemmel; a sötétben kivivém, vállamra emelém szemök láttára.

⁸ És lõn az Úr beszéde én hozzám reggel, mondván:

⁹ Embernek fia! Nem mondta-é néked Izráel háza, ez a pártos ház: mit cselekszel?

¹⁰ Mondjad nékik: Így szól az Úr Isten: a fejedelemnek szól ez a próféczia, ki Jeruzsálemben van, és Izráel egész házának, a mely ott lakozik.

¹¹ Mondjad: Én csodajeletek vagyok; a mint én cselekedtem, úgy történik velök: fogságba, rabságra mennek.

¹² És a fejedelem, ki közöttök van, vállát megrakván a sötétben, kimegyen; a falat átlyukasztják, hogy így vigyék ki õt, orczáit befedi, hogy ne lássa szemeivel [épen] õ a földet.

¹³ És kiterjesztem hálómat ellene, és megfogatik varsámban, és elviszem õt Bábelbe a Káldeusok földére, de azt nem fogja látni, és ott fog meghalni.

¹⁴ És mindeneket, kik körülte vannak az õ segítségére, és minden seregeit szélnek szórom mindenfelé, és kardot vonok utánok.

¹⁵ És megtudják, hogy én vagyok az Úr, mikor eloszlatom õket a pogányok közé, és szétszórom õket a tartományokba.

¹⁶ De meghagyok közülök kevés férfiakat a fegyvertõl, éhségtõl s döghaláltól, hogy elbeszéljék minden útálatosságukat a pogányok közt, a kik közé mennek, s hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr.

¹⁷ És lõn az Úr beszéde hozzám, mondván:

¹⁸ Embernek fia! kenyeredet rettegéssel egyed, és vizedet reszketéssel és félelemmel igyad.

¹⁹ És szólj a föld népének: Ezt mondja az Úr Isten Jeruzsálem lakóiról, Izráel földjérõl: kenyeröket félelemmel eszik és vizöket ájulással iszszák, hogy pusztaságra [vetkõzzék] földje bõségébõl minden lakói álnoksága miatt.

²⁰ És a lakott városok elpusztulnak s a föld pusztaság lesz és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.

²¹ És lõn az Úr beszéde hozzám, mondván:

²² Embernek fia! micsoda közmondástok van néktek Izráel földjén? hogy azt mondják: a napok csak haladnak, ám semmivé lesz minden látás.

²³ Ezokért mondd nékik: Ezt mondja az Úr Isten: Megszüntetem e közmondást és nem mondogatják azt többé Izráelben, sõt inkább mondd nékik: elközelgettek a napok, és minden látás teljesül.

²⁴ Mert nem lesz többé semmi hiábavaló látás és hizelgõ jövendölgetés Izráel házának közepette.

²⁵ Mert én szólok, az Úr; s a mely szót szólok, meglészen, nem halad tovább. Mert a ti napjaitokban, pártos ház, szólok egy szót és megcselekszem, ezt mondja az Úr Isten!

²⁶ És lõn az Úr beszéde hozzám, mondván:

²⁷ Embernek fia! ímé, Izráel háza ezt mondja: A látás, melyet ez lát, sok napra való, és messze idõkre prófétál õ.

²⁸ Ezokért mondjad nékik: Így szól az Úr Isten: Nem halad tovább semmi én beszédem; a mit szólok, az a szó meglészen, ezt mondja az Úr Isten.