The Bible

 

Dániel 7

Study

   

1 Belsazárnak, a babiloni királynak elsõ esztendejében álmot láta Dániel és fejének látásait az õ ágyában. Az álmot akkor följegyzé; a dolog velejét elmondá.

2 Szóla Dániel, és monda: Látám az én látásomban éjszaka, és ímé, az égnek négy szele háborút támaszta a nagy tengeren;

3 És négy nagy állat jöve fel a tengerbõl, egyik különbözõ a másiktól.

4 Az elsõ olyan, mint az oroszlán, és sas szárnyai valának. Nézém, míg szárnyai kitépettek, és felemelteték a földrõl, és mint valami ember, lábra állíttaték és emberi szív adaték néki.

5 És ímé, más állat, a második, hasonló a medvéhez, és kele egyik oldalára, és három oldalborda vala szájában fogai között, és így szólának néki: Kelj fel és egyél sok húst!

6 Ez után látám, és ímé, egy másik, olyan mint a párducz, és négy madárszárnya vala a hátán; és négy feje vala az állatnak, és hatalom adaték néki.

7 Ezek után látám éjszakai látásokban, és ímé, negyedik állat, rettenetes és iszonyú és rendkivül erõs; nagy vasfogai valának, falt és zúzott és a maradékot lábaival összetaposta, és ez különbözék mindazoktól az állatoktól, a melyek elõtte valának, és tíz szarva vala néki.

8 [Mialatt] a szarvakat szemlélém, ímé, másik kicsiny szarv növekedék ki azok között, és három az elébbi szarvak közül kiszakasztaték õ elõtte, és ímé, emberszemekhez hasonló szemek valának ebben a szarvban, és nagyokat szóló száj.

9 Nézém, míg királyi székek tétetének, és az öreg korú leüle, ruhája hófehér, és fejének haja, mint a tiszta gyapjú; széke tüzes láng, ennek kerekei égõ tûz;

10 Tûzfolyam foly és jõ vala ki az õ színe felõl; ezerszer ezeren szolgálának néki, és tízezerszer tízezeren állának elõtte; ítélõk ülének le, és könyvek nyittatának meg.

11 Nézém akkor a nagyzó beszédek hangja miatt, a melyeket a szarv szóla; nézém, míg megöleték az az állat, és az õ teste elvesze, és tûzbe vetteték megégetésre.

12 A többi állatoktól is elvéteték az õ hatalmok; de ideig-óráig tartó élet adaték nékik.

13 Látám éjszakai látásokban, és ímé az égnek felhõiben mint valami emberfia jõve; és méne az öreg korúhoz, és eleibe vivék õt.

14 És ada néki hatalmat, dicsõséget és országot, és minden nép, nemzet és nyelv néki szolgála; az õ hatalma örökkévaló hatalom, a mely el nem múlik, és az õ országa meg nem rontatik.

15 Megrendülék én, Dániel, az én lelkemben ezek miatt, és fejem látásai megháborítának engem.

16 Oda menék egyhez az ott állók közül, és bizonyosat kérék tõle mindezek felõl, és szóla nékem, és e dolognak értelmét tudatá velem:

17 Ezek a nagy állatok, mik négyen voltak, négy király, a kik támadnak e földön.

18 De a magasságos [egek]nek szentei veszik majd az országot, és bírják az országot örökké és örökkön örökké.

19 Akkor bizonyosat kívánék tudni a negyedik állat felõl, a mely különbözék mindamazoktól, és rendkivül rettenetes vala; vasfogai és érczkörmei valának, falt és zúzott, és a maradékot lábaival összetaposta.

20 A tíz szarv felõl is, a melyek a fején valának, és a felõl, a mely utóbb növekedék és három esék ki elõle; és ennek a szarvnak szemei valának és nagyokat szóló szája; termete is nagyobb a társaiénál.

21 Látám, hogy ez a szarv hadakozék a szentek ellen, és legyõzé õket.

22 Mígnem eljöve az öreg korú, és az ítélet adaték a magasságos [egek] szenteinek; és az idõ eljöve, és elvevék az országot a szentek.

23 Így szóla: A negyedik állat negyedik ország lesz e földön, a mely különb lesz minden országnál, és megeszi az egész földet, és eltapodja és szétzúzza azt.

24 A tíz szarv pedig ez: Ebbõl az országból tíz király támad, és más támad utánok, és az különb lesz mint az elõbbiek, és három királyt fog megalázni.

25 És sokat szól a Felséges ellen és a magasságos [egek] szenteit megrontja, és véli, hogy megváltoztatja az idõket és törvényt; és az õ kezébe adatnak ideig, idõkig és fél idõig.

26 De ítélõk ülnek és az õ hatalmát elveszik, hogy megrontassék és végleg elveszszen.

27 Az ország pedig és a hatalom és az egész ég alatt levõ országok nagysága átadatik a magasságos [egek] szentei népének; az õ országa örökkévaló ország, és minden hatalmasság néki szolgál és engedelmeskedik.

28 Itt vége lõn a beszédnek. Engemet, Dánielt pedig az én gondolatim igen megrettentének és az én ábrázatom elváltozék rajtam; de e beszédet megtartám szívemben.

   

From Swedenborg's Works

 

Divine Providence #135

Study this Passage

  
/ 340  
  

135. We are allowed to talk with spirits (though rarely with angels of heaven), and many people have been allowed to for centuries. When it happens, though, they talk with us in our own everyday language and use only a few words. Further, the ones who have the Lord's permission to talk with us never say anything that would take away our freedom to think rationally; and they do not teach, either. Only the Lord teaches us, indirectly, through the Word, when we are enlightened (there will be more on this later [171-174]). I have been granted knowledge of this by personal experience. I have been talking with spirits and angels now for many years, and no spirit has dared, and no angel has wanted, to tell me anything, let alone teach me, about things in the Word or any aspect of theology based on the Word. Only the Lord has taught me, the Lord who was revealed to me and who since then has been and is constantly before my eyes as the sun in which he dwells, just as he is for angels. He has enlightened me.

  
/ 340  
  

Thanks to the Swedenborg Foundation for the permission to use this translation.

From Swedenborg's Works

 

Divine Providence #130

Study this Passage

  
/ 340  
  

130. 1. No one is reformed by miracles and signs, because they compel. I have already explained [103, 119] that we have inner and outer processes of thought and that the Lord flows through our inner thought processes into the outer, this being the way he teaches and guides us. I have also explained [71-99] that it is the intent of the Lord's divine providence that we act in freedom and in accord with reason. Both of these abilities in us would be destroyed if miracles happened and we were forced into belief by them.

We can see the truth of this rationally as follows. We cannot deny that miracles induce faith and that they persuade us convincingly that what the miracle-worker says and teaches is true. To begin with, this conviction takes over the outer processes of our thought so completely that it virtually constrains and bewitches them. However, this deprives us of the two abilities called freedom and rationality and therefore of our ability to act in freedom and in accord with reason. Then the Lord cannot flow in through our inner thought processes into the outer ones; all he can do is leave us to convince ourselves by rational means of the truth of anything that has become a matter of faith for us because of the miracle.

[2] The basic state of our thought is that we look from our inner thinking and see things in our outer thinking in a kind of mirror, because as already noted [104] we can look at our own thinking, which can be done only by a deeper level of thinking. When we look at something in this mirrorlike way, we can turn it this way and that and shape it so that it seems attractive to us. If what we are looking at is something true, we could compare it to a good-looking, vibrant young woman or young man. However, if we cannot turn it this way and that and shape it but only believe it at second hand, influenced by a miracle, then even if it is true it is like a young woman or young man carved of stone or wood, with no life in it. We might also compare it to something that is constantly before our eyes, something that is all we look at, hiding whatever is on either side of it and behind it. Or we could compare it to a sound that is constantly in our ears, robbing us of any perception of the harmony of multiple sounds. This kind of blindness and deafness is imposed on our minds by miracles.

The same holds true for any conviction that is not looked at rationally before it becomes a conviction.

  
/ 340  
  

Thanks to the Swedenborg Foundation for the permission to use this translation.