¹ Látám az Urat állani az oltáron, és mondá: Üsd meg az oszlop fejét, hadd rendüljenek meg a küszöbök, és döntsd azokat mindnyájok fejére. A megmaradókat pedig fegyverrel ölöm meg. Nem fog elfutni közülök a futó, és nem menekül meg közülök a menekülõ.

² Ha a Seolba ássák is be magokat, kezem onnan is kiragadja õket; és ha az égbe hágnának is fel, onnan is levonszom õket!

³ És ha a Kármel tetején rejtõznének is el, onnan is elõkeresem és elhozom õket; és ha szemeim elõl a tenger fenekére bújnának is, ott is parancsolok a kígyónak és megmarja õket.

⁴ És ha fogságba mennek is ellenségeik elõtt, ott is parancsolok a fegyvernek és megöli õket; és reájok fordítom szemeimet, vesztökre és nem javokra.

⁵ Mert az Úr, a Seregek Ura az, a ki megérinti a földet és elolvad [az,] és jajgat annak minden lakója, és feldagad egészen, mint a folyam, meg elapad, mint Égyiptom folyója.

⁶ A ki fenn az égben építé az õ boltozatát, és annak íveit a földre alapítá; a ki elõhívja a tenger vizeit s kiönti azokat a földnek színére: az Úr az õ neve.

⁷ Nem olyanok vagytok-é ti elõttem, oh Izráel fiai, mint a Kusiták fiai?! ezt mondja az Úr. Nem én hoztam-é ki Izráelt Égyiptom földérõl, és a Filiszteusokat Kaftorból, és a Siriabelieket Kirbõl?!

⁸ Ímé, az Úr Isten szemmel tartja a bûnös országot, és eltörlöm azt a földnek színérõl. Mindazáltal még sem pusztítom el egészen a Jákóbnak házát, ezt mondja az Úr!

⁹ Mert ímé, én parancsolok és szétrázom Izráel házát minden népek között, a mint a rostával rázogatnak; de nem esik a földre egy szemecske sem.

¹⁰ Fegyver által halnak meg az én népemnek minden bûnösei, a kik azt mondják: Nem ér el minket és nem jõ reánk a veszedelem.

¹¹ Azon a napon felemelem a Dávid leomlott sátorát, és kijavítom repedezéseit, és felemelem omladékait, és megépítem azt, mint volt hajdanán.

¹² Hogy örökségképen bírják az Edom maradékát és mindama népeket, a kik az én nevemrõl neveztetnek, ezt mondja az Úr, a ki megcselekszi ezt!

¹³ Ímé, napok jõnek, ezt mondja az Úr, és ott éri a szántó az aratót, a szõlõtaposó a magvetõt. És a hegyek musttal csepegnek, a halmok pedig mind megáradnak.

¹⁴ És hazahozom a fogságból az én népemet, az Izráelt, és fölépítik az elpusztult városokat, és lakoznak bennök. Szõlõket plántálnak és iszszák azok borát, és kerteket csinálnak és eszik azoknak gyümölcsét.

¹⁵ És elplántálom õket az õ földjökbe; és nem szaggattatnak ki többé az õ földjökbõl, a melyet adtam nékik, azt mondja az Úr, a te Istened!

¹ Felele pedig a Témánból való Elifáz, és monda:

² Az Istennek használ-é az ember? Sõt önmagának használ az okos!

³ Gyönyörûségére van-é az a Mindenhatónak, ha te igaz vagy; avagy nyereség-é, hogy feddhetetlenül jársz?

⁴ A te [isteni] félelmedért fedd-é téged, és [azért] perel-é veled?

⁵ Avagy nem sok-é a te gonoszságod, és nem véghetetlen-é a te hamisságod?

⁶ Hiszen zálogot vettél a te atyádfiától méltatlanul, és a szegényeket mezítelenekké tetted.

⁷ Az eltikkadtnak vizet sem adtál inni, és az éhezõtõl megtagadtad a kenyeret.

⁸ A ki hatalmas volt, azé vala az ország, és a ki nagytekintélyû volt, az lakik vala rajta.

⁹ Az özvegyeket üres kézzel bocsátottad el, és az árváknak karjai eltörettek.

¹⁰ Azért vett körül téged a veszedelem, és rettegtet téged hirtelen való rettegés;

¹¹ Avagy a setétség, hogy ne láthass, és a vizek árja, a mely elborít!

¹² Hát nem olyan magas-é Isten, mint az egek? És lásd, a csillagok is ott fent mily igen magasak!

¹³ És mégis azt mondod: Mit tud az Isten; megítélheti-é, a mi a homály mögött van?

¹⁴ Sûrû felhõk leplezik el õt és nem lát, és az ég körületén jár.

¹⁵ Az õsvilág ösvényét követed-é, a melyen az álnok emberek jártak;

¹⁶ A kik idõnap elõtt ragadtattak el, és alapjokat elmosta a víz?!

¹⁷ A kik azt mondják vala Istennek: Távozzál el tõlünk! És mit cselekedék velök a Mindenható?

¹⁸ Õ pedig megtöltötte házaikat jóval. De az istentelenek tanácsa távol legyen tõlem.

¹⁹ Látják ezt az igazak és örülnek rajta, az ártatlan pedig csúfolja õket:

²⁰ Valósággal kigyomláltatott a mi ellenségünk, és az õ maradékjokat tûz emészti meg!

²¹ Bízd csak azért magadat õ reá és légy békességben: ezekbõl jó származik reád.

²² Végy csak oktatást az õ szájából, és vésd szívedbe az õ beszédeit!

²³ Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, megépíttetel, [és] az álnokságot távol ûzöd a te sátorodtól.

²⁴ Vesd a porba a nemes érczet, és a patakok kavicsába az ofiri aranyat:

²⁵ És akkor a Mindenható lesz a te nemes érczed és a te ragyogó ezüstöd.

²⁶ Bizony akkor a Mindenhatóban gyönyörködöl, és a te arczodat Istenhez emeled.

²⁷ Hozzá könyörögsz és meghallgat téged, és lefizeted fogadásaidat.

²⁸ Mihelyt valamit elgondolsz, sikerül az néked, és a te utaidon világosság fénylik.

²⁹ Hogyha megaláznak, felmagasztalásnak mondod azt, és õ az alázatost megtartja.

³⁰ Megszabadítja a nem ártatlant is, és pedig a te kezeidnek tisztaságáért szabadul meg az.