The Bible

 

Ámos 6

Study

   

1 Jaj azoknak, a kik gondtalanul élnek a Sionon, és a kik elbizakodnak Samaria hegyén; a kik a népek elejének elei, és a kikhez jõ az Izráelnek háza!

2 Menjetek át Kalnéba, és nézzetek [szét;] onnan pedig menjetek a nagy Hamátba, és szálljatok le a Filiszteusok Gáthjába; vajjon jobbak-é azok, mint ezek az országok, és vajjon szélesebb-é azoknak határa a ti határotoknál?

3 A kik a veszedelem napját messze gondoljátok, és az erõszaknak széket emeltek;

4 A kik elefántcsont pamlagon hevernek, és az õ nyoszolyáikban elnyújtózkodnak, és a nyáj legjavából és a kihízlalt borjakból lakmároznak;

5 A kik hárfa mellett dalolgatnak, és azt hiszik, hogy hangszereik a Dávidéi;

6 A kik a bort serlegekkel iszszák, és szín-olajjal kenegetõznek, és nem búsulnak a József romlásán:

7 Most azért [is] õk vitetnek el a számûzöttek élén, és vége szakad a nyújtózkodók dáridózásának.

8 Megesküdt az Úr Isten az õ életére; ezt mondja az Úr, a Seregek Istene: Útálom a Jákób kevélységét és gyûlölöm az õ palotáit; azért prédára vetem a várost mindenestõl.

9 És ha egy házban tíz ember maradna is meg, még az is meghal;

10 És mikor felemeli õt az õ barátja és megégetõje, hogy kivigye a holttetemeket a házból, azt mondja annak, a ki a ház belsejében lesz: Van-é még valaki veled? az pedig azt mondja: Nincs, és ezt [is] mondja: Csitt! mert nem szabad említeni az Úrnak nevét!

11 Mert ímé, parancsol az Úr és megveri a nagy házat repedezésekkel, és a kicsiny házat hasadozásokkal.

12 Vajjon futhatnak-é a lovak a sziklán? felszánthatja-é azt valaki ökrökön? hogy az ítéletet bürökké tettétek, az igazság gyümölcsét pedig ürömmé?!

13 A kik örültök a hiábavaló dolognak, [és] a kik ezt mondjátok: Nem a magunk erejével szereztünk-é magunknak a szarvakat?

14 Ímé, bizony népet indítok ellened, oh Izráel háza, azt mondja az Úr, a Seregek Istene, és az sanyargat titeket a hámáti úttól az Arába patakjáig.

   

From Swedenborg's Works

 

Arcana Coelestia #9392

Study this Passage

  
/ 10837  
  

9392. Verses 6-8 And Moses took half of the blood and put it in bowls, and half of the blood he sprinkled over the altar. And he took the book of the covenant, and read it in the ears of the people; and they said, All that Jehovah has spoken we will do and hear. And Moses took the blood, and sprinkled it over the people, and said, Behold, the blood of the covenant which Jehovah has made with you according to all these words. 'And Moses took half of the blood' means Divine Truth which has become a matter of life and of worship.

'And put it in bowls' means present with a person, in the things forming his memory. 'And half of the blood he sprinkled over the altar' means Divine Truth from the Lord's Divine Human. 'And he took the book of the covenant' means the Word in the letter to which the Word in heaven was joined. 'And read it in the ears of the people' means to be listened to and obeyed. 'And they said, All that Jehovah has spoken we will do and hear' means receiving the truth that emanates from the Lord's Divine Human, and obeying it with heart and soul. 'And Moses took the blood, and sprinkled it over the people' means making a person well-adapted to receive it. 'And said, Behold, the blood of the covenant' means that by means of this truth the Lord's Divine Human is joined to heaven and to earth. 'Which Jehovah has made with you according to all these words' means that the Lord accomplishes the joining together by means of every single part of the Word.

  
/ 10837  
  

Thanks to the Swedenborg Society for the permission to use this translation.