¹ Ezt mondja az Úr: Menj alá a Júda királyának házába, és beszéld el ezeket:

² És ezt mondd: Halld meg az Úr szavát, Júda királya, a ki a Dávid királyi székében ülsz, te és a te szolgáid, és a te néped, a kik bejártok e kapukon!

³ Ezt mondja az Úr: Tegyetek ítéletet és igazságot, és mentsétek meg a nyomorultat a nyomorgató kezébõl! A jövevényt, árvát és özvegyet pedig ne nyomorgassátok [és] rajta ne erõszakoskodjatok, és ártatlan vért e helyen ki ne ontsatok.

⁴ Mert ha ezt cselekszitek, akkor királyok mennek be e háznak kapuin, a kik a Dávid székébe ülnek, szekereken és lovakon menvén õ, az õ szolgái és az õ népe.

⁵ Ha pedig nem hallgattok e szókra, én magamra esküszöm, azt mondja az Úr, hogy elpusztul e ház.

⁶ Mert így szól az Úr a Júda királyának házához: [Ha] Gileád volnál nékem és a Libánon feje: mégis elpusztítlak téged, [mint] a városokat, a melyekben nem laknak.

⁷ És felkészítem ellened a rablókat, mindeniket az õ fegyverével, és kivágják a te válogatott czédrusaidat, és a tûzre vetik.

⁸ És sok nép megy át e városon, és ezt mondják egymásnak: Miért mívelte az Úr ezt e nagy várossal?

⁹ És ezt mondják: Azért, mert elhagyták az Úrnak, az õ Istenöknek frigyét, és idegen istenek elõtt borultak le és azoknak szolgáltak.

¹⁰ Ne sirassátok a halottat és ne bánkódjatok érte, hanem azt sirassátok, a ki elment, mert nem jõ vissza többé, és az õ szülõföldjét nem látja meg.

¹¹ Mert ezt mondja az Úr Sallum felõl, Jósiásnak, a Júda királyának fia felõl, a ki uralkodik az õ atyja, Jósiás helyett: A ki kimegy e helybõl, nem tér többé ide vissza.

¹² Hanem a helyen, a hová rabságra vitték, ott hal meg, és e földet nem látja többé.

¹³ Jaj annak, a ki hamisan építi házát, felházait pedig álnokul; a ki az õ felebarátjával ingyen szolgáltat, és munkájának bérét néki meg nem adja.

¹⁴ A ki ezt mondja: Nagy házat építek magamnak és tágas felházakat, és ablakait kiszélesíti és czédrusfával béleli meg és megfesti czinóberrel.

¹⁵ Király vagy-é azért, hogy czédrus után kivánkozol? A te atyád nem evett és ivott-é? De igazságot és méltányosságot cselekedett, azért jó dolga volt.

¹⁶ Igazságosan ítélte a szegényt és a nyomorultat, azért jó volt dolga. Nem ez-é az igaz ismeret felõlem? azt mondja az Úr!

¹⁷ De a te szemeid és szíved csak a te nyereségedre vágynak, és az ártatlan vérére, és ragadozásra és erõszak elkövetésére.

¹⁸ Azért ezt mondja az Úr Joákimnak, Jósiás, Júda királya fiának: Nem siratják õt: Jaj atyám! Jaj húgom! nem siratják õt: Jaj uram! Jaj az õ dicsõségének.

¹⁹ Úgy temetik el, mint a szamarat, kivonják és elvetik Jeruzsálem kapuin kivül!

²⁰ Menj fel a Libánonra és kiálts, és a Básánon emeld fel szódat és kiálts az Abarimról, mert szeretõid mind tönkre jutottak.

²¹ Szóltam néked, mikor jól volt dolgod, [de] ezt mondottad: Nem hallom. Ifjúságodtól fogva ez a te szokásod, hogy nem hallgattad az én szómat!

²² Minden pásztorodat szél emészti meg, és a szeretõid rabságra mennek; akkor szégyent vallasz majd és pironkodol minden gonoszságodért.

²³ Te, a ki a Libánonon lakozol, a czédrusfákon fészkelsz: hogy fogsz majd nyögni, mikor fájdalmak lepnek meg, a gyermekszülõ vajudása?

²⁴ Élek én, azt mondja az Úr, hogy ha Kóniás; Joákimnak, a Júda királyának fia pecsétgyûrû volna is az én jobbkezemben: mindazáltal onnan lerántanálak.

²⁵ És odaadlak téged a te lelked keresõinek kezébe, és azoknak kezébe, a kiknek tekintetétõl félsz, és Nabukodonozornak, a babiloni királynak kezébe és a Káldeusoknak kezébe.

²⁶ És elvetlek téged és a te anyádat, a ki szûlt téged, idegen földre, a melyben nem születtetek, és ott haltok meg.

²⁷ És nem jõnek vissza arra a földre, a melyre az õ lelkök visszajõni kivánkozik.

²⁸ Avagy útálatos és elromlott edény-é ez a férfiú, ez a Kóniás, avagy oly edény-é, amelyben semmi gyönyörûség nincsen? Miért lökték el õt és az õ magvát, és dobták olyan földre, a melyet õk nem ismernek?

²⁹ Föld, Föld, Föld! halld meg az Úrnak szavát!

³⁰ Ezt mondja az Úr: Írjátok fel ezt a férfiút, mint gyermektelent, mint olyan embert, a kinek nem lesz jó elõmenetele az õ idejében; mert senkinek, a ki az õ magvából a Dávid székében ül, nem lesz jó állapotja, és nem uralkodik többé Júdában.

¹ Then Jacob went on his journey, and came to the land of the children of the east.

² He looked, and behold, a well in the field, and, behold, three flocks of sheep lying there by it. For out of that well they watered the flocks. The stone on the well's mouth was large.

³ There all the flocks were gathered. They rolled the stone from the well's mouth, and watered the sheep, and put the stone again on the well's mouth in its place.

⁴ Jacob said to them, "My relatives, where are you from?" They said, "We are from Haran."

⁵ He said to them, "Do you know Laban, the son of Nahor?" They said, "We know him."

⁶ He said to them, "Is it well with him?" They said, "It is well. See, Rachel, his daughter, is coming with the sheep."

⁷ He said, "Behold, it is still the middle of the day, not time to gather the livestock together. Water the sheep, and go and feed them."

⁸ They said, "We can't, until all the flocks are gathered together, and they roll the stone from the well's mouth. Then we water the sheep."

⁹ While he was yet speaking with them, Rachel came with her father's sheep, for she kept them.

¹⁰ It happened, when Jacob saw Rachel the daughter of Laban, his mother's brother, and the sheep of Laban, his mother's brother, that Jacob went near, and rolled the stone from the well's mouth, and watered the flock of Laban his mother's brother.

¹¹ Jacob kissed Rachel, and lifted up his voice, and wept.

¹² Jacob told Rachel that he was her father's brother, and that he was Rebekah's son. She ran and told her father.

¹³ It happened, when Laban heard the news of Jacob, his sister's son, that he ran to meet Jacob, and embraced him, and kissed him, and brought him to his house. Jacob told Laban all these things.

¹⁴ Laban said to him, "Surely you are my bone and my flesh." He lived with him for a month.

¹⁵ Laban said to Jacob, "Because you are my brother, should you therefore serve me for nothing? Tell me, what will your wages be?"

¹⁶ Laban had two daughters. The name of the elder was Leah, and the name of the younger was Rachel.

¹⁷ Leah's eyes were weak, but Rachel was beautiful in form and attractive.

¹⁸ Jacob loved Rachel. He said, "I will serve you seven years for Rachel, your younger daughter."

¹⁹ Laban said, "It is better that I give her to you, than that I should give her to another man. Stay with me."

²⁰ Jacob served seven years for Rachel. They seemed to him but a few days, for the love he had for her.

²¹ Jacob said to Laban, "Give me my wife, for my days are fulfilled, that I may go in to her."

²² Laban gathered together all the men of the place, and made a feast.

²³ It happened in the evening, that he took Leah his daughter, and brought her to him. He went in to her.

²⁴ Laban gave Zilpah his handmaid to his daughter Leah for a handmaid.

²⁵ It happened in the morning that, behold, it was Leah. He said to Laban, "What is this you have done to me? Didn't I serve with you for Rachel? Why then have you deceived me?"

²⁶ Laban said, "It is not done so in our place, to give the younger before the firstborn.

²⁷ Fulfill the week of this one, and we will give you the other also for the service which you will serve with me yet seven other years."

²⁸ Jacob did so, and fulfilled her week. He gave him Rachel his daughter as wife.

²⁹ Laban gave to Rachel his daughter Bilhah, his handmaid, to be her handmaid.

³⁰ He went in also to Rachel, and he loved also Rachel more than Leah, and served with him yet seven other years.

³¹ Yahweh saw that Leah was hated, and he opened her womb, but Rachel was barren.

³² Leah conceived, and bore a son, and she named him Reuben. For she said, "Because Yahweh has looked at my affliction. For now my husband will love me."

³³ She conceived again, and bore a son, and said, "Because Yahweh has heard that I am hated, he has therefore given me this son also." She named him Simeon.

³⁴ She conceived again, and bore a son. Said, "Now this time will my husband be joined to me, because I have borne him three sons." Therefore was his name called Levi.

³⁵ She conceived again, and bore a son. She said, "This time will I praise Yahweh." Therefore she named him Judah. Then she stopped bearing.