Библијата

 

1 Mózes 50

Студија

   

1 József pedig az õ atyja orczájára borúla és siránkozék felette és csókolgatá õt.

2 És megparancsolá József az õ szolgáinak, az orvosoknak, hogy balzsamozzák be az õ atyját; és bebalzsamozák az orvosok Izráelt.

3 Mikor negyven nap eltelék, mert akkorra telnek be a bebalzsamozás napjai, siraták õt az Égyiptombeliek hetven napig.

4 És elmúlának az õ siratásának napjai, és szóla József a Faraó házanépéhez, mondván: Ha kedves vagyok elõttetek, szóljatok kérlek a Faraónak, mondván:

5 Az én atyám engem megesketett, mondván: Ímé én meghalok; az én síromba, melyet Kanaán földén ástam magamnak, oda temess el engem. Most hát kérlek, hadd menjek el, és temessem el az én atyámat, azután visszatérek.

6 És monda a Faraó: Eredj el és temesd el a te atyádat, a mint megesketett téged.

7 Elméne azért József, hogy az õ atyját eltemesse, és vele együtt felmenének mind a Faraó szolgái, az õ házának vénei és Égyiptom földének minden vénei.

8 Józsefnek is egész háznépe; és az õ bátyjai, és az õ atyjának háznépe; csak gyermekeiket, juhaikat és barmaikat hagyták a Gósen földén.

9 Felmenének annakfelette õ vele szekerek is és lovagok, úgy hogy igen nagy sereg vala.

10 Mikor eljutának Atád szérûjéhez, mely a Jordánon túl van, nagy és keserves sírással sírának ott. József pedig hét napig gyászolá az õ atyját.

11 És láták az ország lakosai, a Kanaán népe azt a gyászt Atád szérûjénél, és mondának: Keserves gyásza ez az Égyiptombelieknek. Azért nevezék azt a helyet Ábel Miczrajimnak, mely a Jordánon túl van.

12 Aképen cselekedének azért [Jákóbbal] az õ fiai, a miképen megparancsolta vala nékik.

13 Elvivék ugyanis õt az õ fiai Kanaán földére és eltemeték õt a Makpelah mezõnek barlangjába, melyet vett vala Ábrahám a mezõvel együtt temetésre való örökségnek a Khitteus Efrontól Mamrénak átellenében.

14 És visszatére József Égyiptomba, õ, és az õ atyjafiai, és mind azok, kik vele fölmentek vala az õ atyjának temetésére, minekutána eltemette az õ atyját.

15 A mint láták József bátyjai, hogy az õ atyjok meghalt, ezt mondják vala: Hátha gyûlölni fog minket József, és visszaadja nékünk mindazt a gonoszt, a mit rajta elkövettünk.

16 Izenetet küldének azért Józsefhez, mondván: A te atyád megparancsolta nékünk az õ holta elõtt, mondván:

17 Így szóljatok Józsefhez: Kérünk téged, bocsásd meg a te atyádfiainak vétkét és bûnöket, mert gonoszul cselekedtek te ellened. Most azért bocsásd meg azoknak vétkét, a kik a te atyád Istenét szolgálják. József pedig sír vala, mikor ezt mondák néki.

18 Járulának pedig õ hozzá az õ testvérei is, és leborúlának elõtte és mondának: Ímé mi a te szolgáid [vagyunk].

19 József pedig monda: Ne féljetek: avagy Isten gyanánt [vagyok-é ]én?

20 Ti gonoszt gondoltatok én ellenem, [de] Isten azt jóra gondolta [fordítani], hogy cselekedjék úgy a mint ma, hogy sok nép életét megtartsa.

21 Most annakokáért ne féljetek: Eltartalak én titeket és a ti gyermekeiteket. És megvígasztalá õket és szívökre beszéle.

22 József pedig Égyiptomban lakozék; mind õ, mind az õ atyjának házanépe. És éle József száz tíz esztendeig.

23 És látá József Efraimtól harmad ízben való fiait. Manasse fiának Mákhirnak is születtek József térdén gyermekei.

24 És monda József az õ testvéreinek: Én meghalok, de Isten bizonnyal meglátogat titeket és felvisz titeket e földrõl arra a földre, melyet esküvel ígért meg Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak.

25 És megesketé József Izráel fiait, mondván: Mikor az Isten titeket bizonnyal meglátogat, vigyétek fel innen az én tetemeimet magatokkal.

26 És meghala József száz tíz esztendõs korában, és bebalzsamozák, és koporsóba tevék Égyiptomban.

   

Од делата на Сведенборг

 

Arcana Coelestia #6541

Проучи го овој пасус

  
/ 10837  
  

6541. 'And the inhabitants of the land, the Canaanites, saw the mourning at the threshing-floor of Atad' means a discernment of the grief by the good of the Church. This is clear from the meaning of 'seeing as discerning, dealt with in 2150, 3764, 4727, 5400; from the meaning of 'inhabitant' as good, dealt with in 2268, 2451, 2712, 3613; from the meaning of 'the land', here the land of Canaan in which the Canaanites were inhabitants, as the Church, dealt with in 1413, 1437, 1607, 1866, 3038, 3481, 3705; from the meaning of 'the mourning' as grief, dealt with immediately above in 6539, 6540; and from the meaning of 'the threshing-floor of Atad' as the initial state, which is one of introduction, dealt with in 6537, 6538. From all this it is evident that 'the inhabitants of the land, the Canaanites, saw the mourning at the threshing-floor of Atad' means a discernment of the grief by the good of the Church.

  
/ 10837  
  

Thanks to the Swedenborg Society for the permission to use this translation.

Од делата на Сведенборг

 

Arcana Coelestia #1866

Проучи го овој пасус

  
/ 10837  
  

1866. 'From the river of Egypt to the great river, the river Phrath' means the extension of spiritual and celestial things, 'to the river of Egypt' being the extension of spiritual things, 'to the river Phrath' the extension of celestial things. This is clear from the meaning of 'the river of Egypt' and from the meaning of 'the great river' or the Euphrates. That these rivers mean the extension of spiritual and celestial things becomes clear from the meaning of 'the land of Canaan' as the Lord's kingdom in heaven and on earth, in which kingdom there is nothing else than the spiritual things of faith and the celestial things of mutual love. Consequently nothing else can be meant by the borders of the land of Canaan than the extension of those things. For what the land of Canaan is, what the river of Egypt is, and what the great river, the Euphrates, is, the inhabitants of heaven do not know at all. Indeed they do not know what the borders of any land are; but they do know what the extension of spiritual and celestial things is, and the range and limits of the states belonging to them. These are the things which those in heaven have in mind when such things in the letter are read by man, so that the letter and its historical sense which has served as a basis for heavenly ideas disappears.

[2] The reason why 'the river of Egypt' means the extension of spiritual things is that 'Egypt' means factual knowledge which, together with the rational concepts and the intellectual concepts which a person has, constitute spiritual things, as stated already in 1443 and elsewhere in this volume. And as to why in the internal sense 'Egypt' means factual knowledge, see 1164, 1165, 1186, 1462. That 'the river Euphrates' means the extension of celestial things becomes clear from the lands which that river bounded and marked off from the land of Canaan, and by which in many other places facts and the cognitions of celestial things are meant. Here however because it is called 'the river', and 'the great river', they are nothing other than celestial things and the cognitions of them, for 'the great river' and greatness are used in reference to these.

  
/ 10837  
  

Thanks to the Swedenborg Society for the permission to use this translation.