Библијата

 

1 Mózes 25

Студија

   

1 Ábrahám pedig ismét võn magának feleséget, kinek neve Ketúráh vala.

2 És az szûlé néki Zimránt, Joksánt, Médánt, Midiánt, Isbákot és Suakhot.

3 Joksán pedig nemzé Sébát, és Dédánt. Dédánnak pedig fiai valának: Assurim, Letúsim és Leummim.

4 S Midiánnak fiai: Éfah, Éfer, Hánok, Abida és Eldaah: Mind ezek Ketúráhnak fiai.

5 Valamije pedig Ábrahámnak vala, mindazt Izsáknak adta vala.

6 Az ágyasok fiainak pedig, a kik Ábraháméi valának, ada Ábrahám ajándékokat, és elküldé azokat az õ fia mellõl, Izsák mellõl még éltében napkelet felé, napkeleti tartományba.

7 S ezek Ábrahám élete esztendeinek napjai, melyeket élt: száz hetvenöt esztendõ.

8 És kimúlék és meghala Ábrahám, vénségben, öregen és betelve az [élettel], és takaríttaték az õ népéhez.

9 És eltemeték õt Izsák és Ismáel az õ fiai a Makpelá barlangjában, Efronnak, a Khitteus Czohár fiának mezejében, mely Mamré átellenében van.

10 Abban a mezõben, melyet Ábrahám a Khéth fiaitól vett vala: ott temettetett el Ábrahám és az õ felesége Sára.

11 Lõn pedig Ábrahám halála után, megáldá Isten az õ fiát Izsákot; Izsák pedig lakozék a Lakhai Rói forrásánál.

12 Ezek pedig Ábrahám fiának Ismáelnek nemzetségei, a kit az Égyiptombeli Hágár a Sára szolgálója szûlt vala Ábrahámnak.

13 Ezek az Ismáel fiainak nevei, nevök s nemzetségök szerint: Ismáelnek elsõszülötte Nebájót, azután Kédar, Adbeél és Mibszám.

14 És Misma, Dúmah és Massza.

15 Hadar, Théma, Jetúr, Náfis és Kedmah.

16 Ezek az Ismáel fiai, és ezek azoknak nevei udvaraikban, falvaikban; tizenkét fejedelem az õ nemzetségök szerint.

17 Ezek pedig az Ismáel életének esztendei: száz harminczkét esztendõ. És kimúlék és meghala, és takaríttaték az õ népéhez.

18 Lakoztak pedig Havilától fogva Súrig, a mely Égyiptom átellenében van, a merre Assiriába mennek. Minden atyjafiával szemben esett az õ [lakása].

19 Ezek pedig Izsáknak az Ábrahám fiának nemzetségei: Ábrahám nemzé Izsákot.

20 Izsák pedig negyven esztendõs vala, a mikor feleségûl vette Rebekát a Siriából való Bethuélnek leányát, Mésopotámiából, a Siriából való Lábánnak húgát.

21 És könyörge Izsák az Úrnak az õ feleségéért, mivelhogy magtalan vala, és az Úr meghallgatá õt: és teherbe esék Rebeka, az õ felesége.

22 Tusakodnak vala pedig a fiak az õ méhében. Akkor monda: Ha így van, miért vagyok én így? Elméne azért, hogy megkérdezze az Urat.

23 És monda az Úr õnéki: Két nemzetség van a te méhedben; és két nép válik ki a te belsõdbõl, egyik nép a másik népnél erõsebb lesz, és a nagyobbik szolgál a kisebbiknek.

24 És betelének az õ szülésének napjai, és ímé kettõsök valának az õ méhében.

25 És kijöve az elsõ; vereses vala, mindenestõl szõrös, mint egy lazsnak; azért nevezék nevét Ézsaúnak.

26 Azután kijöve az õ atyjafia, kezével Ézsaú sarkába fogódzva; azért nevezék nevét Jákóbnak. Izsák pedig hatvan esztendõs vala, a mikor ezek születének.

27 És felnevekedének a gyermekek, és Ézsaú vadászathoz értõ mezei ember vala; Jákób pedig szelíd ember, sátorban lakozó.

28 Szereti vala azért Izsák Ézsaút, mert szájaíze szerint vala a vad; Rebeka pedig szereti vala Jákóbot.

29 Jákób egyszer valami fõzeléket fõze, és Ézsaú megjövén elfáradva a mezõrõl,

30 Monda Ézsaú Jákóbnak: Engedd, hogy ehessem a veres ételbõl, mert fáradt vagyok. Ezért nevezék nevét Edomnak.

31 Jákób pedig monda: Add el hát nékem azonnal a te elsõszülöttségedet.

32 És monda Ézsaú; Ímé én halni járok, mire való hát nékem az én elsõszülöttségem?

33 És monda Jákób: Esküdjél meg hát nékem azonnal, és megesküvék néki és eladá az õ elsõszülöttségét Jákóbnak.

34 S akkor Jákób ada Ézsaúnak kenyeret, és fõtt lencsét, és evék és ivék, és felkele és elméne. Így veté meg Ézsaú az elsõszülöttséget.

   

Од делата на Сведенборг

 

Arcana Coelestia #3281

Проучи го овој пасус

  
/ 10837  
  

3281. And Isaac was a son of forty years. That this signifies from His own power by temptation combats, is evident from the representation of Isaac, as being the Divine rational, as already frequently explained; from the signification of “forty,” as being temptations (n. 730, 862); and from the signification of “years,” as being states (n. 23, 487, 488, 493, 893, 2788). Hence the internal sense of these words is that the Lord made His rational Divine also as to truth, by temptation combats, thus by His own power. (That the Lord by His own power through temptations admitted into Himself made all the human in Himself Divine, was shown above, n. 1616, 1663, 1668, 1690, 1787, 2083, 2523, 2632, 2776, 3030, 3043, 3141)

  
/ 10837  
  

Thanks to the Swedenborg Foundation for the permission to use this translation.

Од делата на Сведенборг

 

Arcana Coelestia #3141

Проучи го овој пасус

  
/ 10837  
  

3141. Why standest thou without? That this signifies somewhat therefrom, is evident without explication. The case herein is as follows: The Lord’s Divine rational was born of the Divine truth itself conjoined with the Divine good. The Divine rational is Isaac, who was born to Abraham (who here is the Divine good) of Sarah who here is the Divine truth; as before shown. The rational of the Lord alone was thus born Divine, and indeed from Himself; for the veriest being of the Lord was Jehovah or the Divine good itself; and the veriest being of the Lord from this was of Jehovah or was the Divine truth itself. The Divine good in the rational, which is “Isaac,” was thus born; and this was not good separate from truth, but was Divine good with Divine truth; and yet both together are called good in the rational, with which was to be conjoined truth from the natural man, which truth is “Rebekah.” In order that the Lord might make His human Divine, both as to good and as to truth, and this by the ordinary way (as before said, n. 3138), it could not be done otherwise; for such is the Divine order, according to which is all regeneration, and thus according to which was the Lord’s glorification (see n. 3138 at end).

[2] This Divine good through Divine truth in the rational, was that which was flowing into the natural man, and was enlightening all things there. The process itself is here described, namely, that at first it flowed in somewhat more remotely, which is meant here by there being “somewhat therefrom,” and that it was not willing to flow in with fuller presence before instruction. For the ordinary way is that instruction must precede, and that influx takes place according to the degrees of instruction; and that truth continually comes into existence thence, which is initiated, and is afterwards conjoined with the good of the rational. From all this it may be seen what is the nature of the arcana that are contained in the internal sense of the Word; and that these arcana are such as to be scarcely apprehended by man even as to their most general things; and yet that they are evident to the angels, together with innumerable particulars which can never be uttered in words.

  
/ 10837  
  

Thanks to the Swedenborg Foundation for the permission to use this translation.