Die Bibel

 

3 Mózes 8

Lernen

   

1 Szóla továbbá az Úr Mózesnek, mondván:

2 Vegyed Áront és az õ fiait is vele, és az öltözeteket, a kenetnek olaját, és bûnért való áldozati tulkot, két kost és egy kosár kovásztalan kenyeret.

3 És az egész gyülekezetet gyûjtsd egybe a gyülekezet sátorának nyílásához.

4 És a képen cselekedék Mózes, a mint az Úr parancsolta vala néki, és egybe gyûle a gyülekezet a gyülekezet sátorának nyílásához.

5 Akkor monda Mózes a gyülekezetnek: Ez a dolog, a mit az Úr parancsolt cselekedni.

6 És elõállatá Mózes Áront és az õ fiait, és megmosá õket vízzel.

7 És reá adá [Áronra] a köntöst, és felövezé õt az övvel, és reáveté a palástot, az efódot is reáadá, és felövezé az efód övével, és megerõsíté azt rajta.

8 És feltevé arra a hósent, és betevé a hósenbe az Urimot és a Thummimot.

9 Azután feltevé fejére a süveget, és elõl odatevé a süvegre az arany lapot, a szent koronát, a mint parancsolta vala az Úr Mózesnek.

10 Vevé Mózes a kenetnek olaját is, és megkené a hajlékot minden bennevalóval egybe, és felszentelé azokat.

11 És hinte abból az oltárra is hétszer, és felkené az oltárt és annak minden edényét, a mosdómedenczét is a lábával együtt, hogy azokat megszentelje.

12 Az Áron fejére is tölte a kenetnek olajából, és megkené õt, hogy felszentelje õt.

13 És elõállatá Mózes az Áron fiait is, és felöltözteté azokat is az õ köntöseikbe, és felövezé õket övvel, felköté nékik a süvegeket is, a mint az Úr parancsolta vala Mózesnek.

14 Azután elõhoza egy tulkot a bûnért való áldozatra, és Áron az õ fiaival egybe a bûnért való áldozat tulkának fejére tevé az õ kezét.

15 És miután megölték azt, võn Mózes annak vérébõl, és tõn az újjával az oltárnak szarvaira köröskörül, és megtisztítá az oltárt, a többi vért pedig önté az oltárnak aljára; és felszentelte azt, hogy engesztelést szerezzen rajta.

16 Azután vevé mindazt a kövérséget, a mely annak a bélin vala, és a máj hártyáját, és a két veséjét és azoknak kövérségét, és elfüstölögteté Mózes [azokat] az oltáron.

17 A tulkot pedig, azaz annak bõrét, húsát és ganéját megégeté tûzzel a táboron kivül, a mint az Úr parancsolta vala Mózesnek.

18 Azután elõállatá az égõáldozatra való kost, és Áron és az õ fiai rátevék kezeiket a kos fejére.

19 És megölék [azt]; Mózes pedig elhinté a vért az oltárra köröskörül.

20 És a kost tagjaira vagdalák, és Mózes elfüstölögteté annak a fejét, a tagjait és a kövérjét.

21 A beleket pedig és a lábszárakat megmosta vízben, és elfüstölögteté Mózes az egész kost az oltáron. Kedves illatú égõáldozat ez, tûzáldozat ez az Úrnak, a mint megparancsolta vala az Úr Mózesnek.

22 Azután elõállatá a másik kost is, a felavatási kost, és rátevék Áron és az õ fiai kezeiket a kos fejére.

23 És megölék azt; Mózes pedig võn annak vérébõl, és tõn abból az Áron jobb fülének czimpájára, és jobb kezének hüvelykére és jobb lábának hüvelykére.

24 Elõállatá az Áron fiait is, és tõn Mózes a vérbõl azok jobb fülének czimpájára, és jobb kezöknek hüvelykére és jobb láboknak hüvelykére; azután oda tölté Mózes a vért az oltárra köröskörül.

25 És vevé a kövérjét és a farkát és mindazt a kövérjét, a mely a bélen van, továbbá a máj hártyáját, és a két vesét azoknak kövérjével egybe, és a jobb lapoczkát;

26 És a kovásztalan kenyerek kosarából, a mely az Úr elõtt vala, võn egy kovásztalan lepényt, egy olajos kalácsot, és egy pogácsát, és raká [azokat] a kövérségekre és a jobb lapoczkára;

27 És tevé mindezeket az Áron kezeire és az õ fiainak kezeire, és meglóbáltatá azokat az Úr elõtt.

28 Azután elvevé azokat Mózes az õ kezeikbõl, és elfüstölögteté az oltáron az egészen égõáldozattal egybe. Felavatási áldozatok ezek, kedves illatú tûzáldozat ez az Úrnak.

29 Elvevé pedig Mózes a szegyet, és meglóbálá azt az Úr elõtt; a felavatási kosból a Mózes része lõn ez, a mint megparancsolta vala az Úr Mózesnek.

30 Azután võn Mózes a kenetnek olajából és a vérbõl, a mely az oltáron vala, és meghinté Áront és az õ ruháit, az õ fiait és az õ fiainak ruháit õ vele együtt, és megszentelé Áront és az õ ruháit, és az õ fiait és az õ fiainak ruháit õ vele együtt.

31 És monda Mózes Áronnak és az õ fiainak: Fõzzétek meg a húst a gyülekezet sátorának nyílásánál, és ott egyétek meg azt és a kenyeret, a mely a felavatási áldozat kosarában van, a miképen megparancsoltam, mondván: Áron és az õ fiai egyék meg azt.

32 A mi pedig megmarad a húsból és kenyérbõl, tûzzel égessétek meg.

33 De a gyülekezet sátorának nyílásán ki ne menjetek hét napig, addig a napig, a melyen betelnek a ti felavatástoknak napjai, mert hét nap avat fel benneteket [az] [Úr.

34 A miképen e napon cselekedett, úgy parancsolta az Úr hogy cselekedjünk, hogy néktek engesztelést szerezzünk.

35 A gyülekezet sátorának nyílásánál maradjatok éjjel és nappal hét napig, és tartsátok meg, a mit megtartani rendelt az Úr, hogy meg ne haljatok; mert így parancsolta vala nékem.

36 Áron azért és az õ fiai mind akképen cselekedének, a mint megparancsolta vala nékik az Úr Mózes által.

   

Aus Swedenborgs Werken

 

Apocalypse Explained #476

studieren Sie diesen Abschnitt

  
/ 1232  
  

476. And make their robes white in the blood of the Lamb.- This signifies the implantation of Divine Truth from the Lord, as is evident from the signification of making their robes white, as denoting to put off falsities and to put on truths, for white, and to whiten are said in reference to truths, which are signified by robes. That white, and to whiten, are said in reference to truths, may be seen above (n. 196); and that robes signify truths in general may also be seen above (n. 395). It is said that they made their robes white, because the garments of those who are in falsities in the spiritual world appear to be dusky, and also spotted, and the garments of those who are in temptations appear squalid; but as soon as they come out of temptations, because they are then imbued with Divine Truths, they appear to be clad in garments white and shining, without blemishes, as mentioned just above; therefore by making their robes white is signified that they had put off falsities and put on truths. The blood of the Lamb, signifies the Divine Truth proceeding from the Lord; see above (n. 329); and because falsities are shaken off in temptations, and truths implanted, therefore, in general, by making their robes white in the blood of the Lamb, is signified the implantation of Divine Truth from the Lord. In the sense of the letter of the Word, the blood of the Lamb means the passion of the cross, but in the internal or spiritual sense it means the Divine Truth proceeding from the Lord; for by means of this, man is purified from falsities and evils, that is, his garments are made white.

The passion of the cross was the last temptation of the Lord, through which He completely subjugated the hells, and glorified His Human; and having fulfilled and completed these things, the Lord sent the Paraclete (Paracletum), the Spirit of Truth, by which is meant the Divine Truth proceeding from His glorified Human, as the Lord Himself teaches in John (7:39), and elsewhere. Man then is reformed and regenerated by the Lord, and saved by means of the Divine Truth when received, but not by the shedding of blood upon the cross. On this subject more may be seen in the Doctrine of the New Jerusalem 293, 294); and in the passages cited therein from the Arcana Coelestia. The same is also evident from this fact, that the garments of the angels appear to shine with a white and bright appearance, not from faith and from thought concerning the blood of the Lord [shed] upon the cross, but from the Divine Truth from the Lord with the angels. For, as stated above, all their garments accord with the truths which they have, neither is any angel allowed to think of the passion of the Lord, but of His glorification, and of the reception of the Divine from Him.

  
/ 1232  
  

Translation by Isaiah Tansley. Many thanks to the Swedenborg Society for the permission to use this translation.

Die Bibel

 

Leviticus 16:24

Lernen

       

24 Then he shall bathe himself in water in a holy place, and put on his garments, and come out and offer his burnt offering and the burnt offering of the people, and make atonement for himself and for the people.