Die Bibel

 

Birák 9

Lernen

   

1 És elméne Abimélek, a Jerubbaál fia Sikembe, az õ anyjának atyjafiaihoz, és beszélt velök, valamint az õ anyja atyjának egész nemzetségével, mondván:

2 Mondjátok meg, kérlek, Sikem minden férfiának hallatára, melyik jobb néktek, hogy hetven férfiú uralkodjék-é rajtatok, Jerubbaálnak minden fia, [vagy] pedig [csak] egy ember uralkodjék felettetek? És emlékezzetek meg [arról], hogy én a ti csontotok és a ti testetek vagyok.

3 És elmondották anyjának testvérei róla mind e beszédeket Sikem minden férfiainak füle hallatára, és Abimélek felé hajlott az õ szívök, mert azt mondák: Atyánkfia õ!

4 És adának néki hetven ezüst [pénzt] a Baál-Beritnek házából, és ezzel [holmi] henyélõ és hiábavaló embereket fogadott magának Abimélek, a kik õt követék.

5 És elméne atyjának házához Ofrába, és megölé testvéreit, Jerubbaál fiait, a hetven férfiút egy kövön, és csak Jóthám maradt meg, Jerubbaálnak legkisebb fia, mert ez elrejtõzött.

6 És összegyülekezék Sikemnek egész polgársága, és Millónak egész háza, és elmenének és királylyá választák Abiméleket az alatt a magas tölgy alatt, a mely Sikemben [áll.]

7 Mikor pedig [ezt] elbeszélték vala Jóthámnak, elment és megállott a Garizim hegy tetején, és nagy felszóval kiálta, [és így] szóla hozzájuk: Hallgassatok rám, Sikem férfiai, hogy reátok is hallgasson az Isten!

8 [Egyszer] elmenvén elmentek a fák, hogy királyt válaszszanak magoknak, és mondának az olajfának: Uralkodjál felettünk!

9 De az olajfa [így] felelt nékik: Elhagyjam az én kövérségemet, a melylyel tisztelnek Istent és embereket, és elmenjek, hogy ingadozzam a fák felett?

10 Akkor a fügefának szólottak a fák: Jer el te, [és] uralkodjál rajtunk!

11 De a fügefa [is] azt mondta nékik: Elhagyjam-é édességemet és gyümölcseimet, és elmenjek, hogy ingadozzam a fák felett?

12 Azután a szõlõtõnek mondák a fák: Jer el te, uralkodjál rajtunk.

13 Azonban a szõlõtõ [is] azt mondta nékik: Elhagyjam-é mustomat, a mely isteneket és embereket vidámít, és elmenjek, hogy ingadozzam a fák felett?

14 Mondának végre a fák mindnyájan a galagonyabokornak: Jer el te, uralkodjál mi rajtunk.

15 És monda a galagonyabokor a fáknak: Ha igazán királylyá kentek engem magatok felett, jõjjetek el, nyugodjatok az én árnyékomban: [de] hogyha nem, jõjjön tûz ki a galagonyabokorból, és égesse meg a Libanonnak czédrusait.

16 Hát ti is most igazán és becsületesen cselekedtetek-é, hogy Abiméleket tettétek királylyá, és jól cselekedtetek-é Jerubbaállal és házanépével, és úgy bántatok-é vele, a mint megérdemelte?

17 Mert érettetek harczolt atyám, és még életével [is] semmit nem gondolván, mentett meg titeket a Midiánnak kezébõl.

18 Ti pedig most felkeltetek az én atyámnak háza ellen, és megöltétek gyermekeit, hetven férfiút egy kövön, és királylyá választottátok Sikem férfiai felett Abiméleket, az õ szolgálójának fiát, mert atyátokfia!

19 Ha igazán és becsületesen cselekedtetek Jerubbaállal és az õ házával a mai napon, örüljetek Abiméleknek, és örüljön õ is néktek;

20 De hogyha nem, jõjjön tûz ki Abimélekbõl, és emészsze meg Sikem férfiait és Milló házát, és származzék tûz Sikem férfiaiból és Milló házából, és emészsze meg Abiméleket!

21 És elfutott Jóthám, és elmenekült, és elment Beérbe az õ atyjafia, Abimélek elõl, és ott telepedett meg.

22 Mikor pedig uralkodék Abimélek Izráel felett három esztendeig:

23 Egy gonosz lelket bocsátott Isten Abimélek és Sikem férfiai közé, és pártot ütöttek Sikem férfiai Abimélek ellen,

24 Hogy eljõjjön a Jerubbaál hetven fián elkövetett kegyetlenség [büntetése,] és szálljon az õ vérök Abimélekre, testvérökre, a ki megölte õket, és Sikem férfiaira, a kik az õ kezeit megerõsítették, hogy megölje az õ atyjafiait.

25 És lest vetének néki a Sikem férfiai a hegyeknek tetején, és kiraboltak mindenkit, a ki elment mellettök az úton, mely dolgot megmondák Abiméleknek.

26 És eljött Gaál, Ebed fia és az õ atyjafiai, és bementek Sikembe, és bízának õ hozzá Sikem férfiai.

27 Annyira, hogy kimenvén a mezõre, leszüretelték szõlõiket, [mindjárt] ki is taposták, és örömünnepet ültek, és bementek az õ istenöknek házába, és ettek és ittak, és szidalmazták Abiméleket.

28 És monda Gaál, Ebed fia: Kicsoda Abimélek és kicsoda Sekem, hogy szolgáljunk néki? Nem Jerubbaál fia-é õ, és [nem] Zebul-é az õ kormányzója? Ti szolgáljátok Hámornak, Sekem atyjának férfiait; de miért szolgálnánk mi?

29 Csak volna az én kezemben e nép, [majd] elûzném Abiméleket. És monda Abiméleknek: Öregbítsd meg seregedet, és jõjj ki!

30 Mikor pedig meghallotta Zebul, a városnak kormányzója, Gaálnak, az Ebed fiának beszédit, nagy haragra gyulladt,

31 És követeket küldött Abimélekhez Thormába, [ezt] izenvén: Ímé Gaál, az Ebed fia és az õ testvérei Sikembe jöttek, és fellázítják a várost te ellened.

32 Most azért készülj fel éjszaka, te és a te néped, mely veled van, és állj lesbe a mezõn.

33 És reggel, napfelköltekor korán kelj fel, és törj a városra, és mikor õ és az õ népe kivonul ellened: cselekedjél vele a szerint, a mint akarod.

34 És felkelt Abimélek és az egész nép, a mely vele volt, éjszaka, és lesbe állottak Sikem ellen négy csapatban.

35 És kijött Gaál, az Ebed fia és megállott a város kapujának nyílásában. És felkelt Abimélek is, meg a nép is, mely vele volt, a lesbõl.

36 És a mint meglátta Gaál a csapatot, monda Zebulnak: Ímé nép jõ alá a hegyeknek tetejérõl. Zebul pedig monda néki: A hegyek árnyékát nézed férfiaknak.

37 De Gaál [csak] folytatta beszédét, és monda: Ímé [egy másik] csapat meg az ország közepébõl jõ alá; a [harmadik] csapat pedig a jós-tölgyfa útján jõ.

38 Ekkor monda néki Zebul: Hol van most szád, melylyel mondád: Kicsoda Abimélek, hogy szolgáljunk néki? Nem ez a nép-é az, a melyet kisebbítettél? No, most vonulj ki ellene, és harczolj vele.

39 És kivonult Gaál Sikem polgárainak élén, és megütközött Abimélekkel.

40 De Abimélek megfutamította, úgy hogy elmenekült elõle, és sok sebesült elesett a kapu bejáratáig.

41 Abimélek pedig Arumában maradt, és Zebul elûzte Gaált és atyjafiait, hogy ne lakjanak Sikemben.

42 És lõn, hogy másnap kiméne a nép a mezõre, és megmondák Abiméleknek.

43 És az vette az õ népét, és három csapatra osztotta el, és lesbe állott a mezõn; és látta, hogy ímé a nép jõ ki a városból. Rájok támadt, és megverte õket.

44 És Abimélek és az a csapat, a mely vele volt, megtámadta és megszállotta a város kapuját; [a másik] két csapat pedig megtámadta mind a mezõn levõket, és megverte õket.

45 És Abimélek egész nap vívta a várost, mígnem bevette a várost, és a népet, mely benne volt, leölte: a várost pedig lerombolta, és behinté azt sóval.

46 Mikor pedig [ezt] meghallották Sikem tornyának minden férfiai, az El- Berith [isten] házának várába mentek.

47 És mikor Abiméleknek elmondották, hogy Sikem tornyának minden férfiai [ott] gyûltek össze:

48 Felment Abimélek a Sálmon hegyére, õ és az egész nép, mely vele volt, és fejszét vett kezébe, és faágakat vágott le, és azokat felszedte, és vállára rakta, és monda a népnek, a mely vele volt: A mit láttatok, hogy cselekedtem, ti is azt tegyétek gyorsan, mint én.

49 Erre az egész népbõl kiki vágott magának ágakat, és követték Abiméleket, és lerakták [a fát] a vár körül, és tûzzel rájuk gyujtották a várat, úgy hogy meghaltak a Sikem tornyának minden férfiai, közel ezer férfi és asszony.

50 Abimélek pedig elment Thébesbe, és táborba szállott Thébes ellen, és bevette azt.

51 De egy erõs torony volt a város közepén, és oda menekült minden férfi és asszony, és a városnak minden lakosa; [ezt] magukra zárták, és a toronynak padlására mentek fel.

52 És Abimélek oda ment a toronyig, és ostrom alá vette azt, és egészen a torony ajtajáig közeledett, hogy azt tûzzel égesse fel.

53 Akkor egy asszony egy malomkõdarabot gördített le Abimélek fejére, és bezúzta koponyáját.

54 Ki mindjárt oda hívta fegyverhordozó apródját, és monda néki: Vond ki kardodat, és ölj meg engem, hogy ne mondják felõlem: Asszony ölte meg õt! És keresztülszúrta õt az apród, és meghalt.

55 Mikor pedig az Izráel férfiai látták, hogy Abimélek meghalt, kiki visszatért a maga helyére.

56 Így fizetett meg Isten Abiméleknek azért a gonoszságért, melyet atyja ellen elkövetett, hogy megölte hetven testvérét.

57 És a Sikem férfiainak fejére is visszahárított Isten minden rosszat, és reájuk szállott Jóthámnak, a Jerubbaál fiának átka.

   

Aus Swedenborgs Werken

 

Arcana Coelestia #9206

studieren Sie diesen Abschnitt

  
/ 10837  
  

9206. 'And your wives will become widows' means that forms of good with them will perish. This is clear from the meaning of 'wives' (mulier) as forms of good, dealt with in 6014, 8337, the reason why they mean forms of good being that the marriage of a man (vir) and a woman (mulier) represents truth and good joined together ('a man' means truth, and 'a woman' good, see 4510, 4823); and from the meaning of 'widows' as those who have good but not truths, and still have a desire for truths, 9198. But those who have no desire for truths are meant here, since the evil who afflict widows are the subject. So it is that 'widows' is used here to mean those with whom forms of good perish.

[2] The situation is that the good of people who have good but no desire for truth is not real good, because truths are what make good real good. For good receives its specific quality from truths, see 9154. Good joined to truth is what is meant by spiritual good; therefore when truth perishes with a person, so too does good, and conversely when good perishes, so too does truth. For the bond between them is severed and dissolved, see 3804, 4149, 4301, 4302, 5835, 6917, 7835, 8349, 8356. Consequently good is recognized from this, that it has a desire and an affection for truth for the sake of good and useful service, thus for life's sake. Regarded in itself, the actual desire or affection for truth for life's sake is an affection for being joined to it. It is like food or bread that desires water or wine for the sake of combining with it; for combined with each other they provide nourishment. It is also like heat and light. Light combined with heat causes all things on the planet to spring forth and grow up; but if the combination is dissolved that which has sprung forth and grown up dies.

[3] As it is with good, so it is with all delight, pleasantness, sweetness, agreement, and harmony; these joys are such not of themselves but by virtue of the things they hold within them. Good and truth joined together make them such and determine their specific character. But what it is within them that has connection with good and what with truth is something that people who have understanding may recognize if they ponder on the matter; for everything whatever in the world, and everything whatever in heaven, thus in the whole of creation, has connection with good and with truth. Everything that has sprung forth from them has connection with both at the same time, thus with both joined together. This explains why all things were likened by the ancients to marriages, see 54, 55, 1432, 5194, 7022, and why every detail of the Word has the marriage of goodness and truth within it, 683, 793, 801, 2516, 2712, 4138 (end), 5138, 5502, 6343, 7945, 8339 (end).

  
/ 10837  
  

Thanks to the Swedenborg Society for the permission to use this translation.

Aus Swedenborgs Werken

 

Arcana Coelestia #7857

studieren Sie diesen Abschnitt

  
/ 10837  
  

7857. 'Nor boiled at all in water' means that it must not come out of the truth of faith. This is clear from the meaning of 'water' as the truths of faith, dealt with in 2702, 3058, 3424, 4976, 5668, and therefore 'boiled in water' means what comes out of it, that is, good that is the outcome of the truth of faith. This kind of good is distinct from good that is the product of love, meant by 'roasted with fire', 7852. All spiritual good emanates either from faith, that is, comes through faith, or from love. While a person is being regenerated good in his case emanates from the truth of faith; for during that time he acts in accordance with truth not out of affection for truth but in obedience to it because it commands him so to act. Subsequently however, when he has been regenerated, he does what is good out of an affection for it, thus out of love. A very clear distinction is drawn in the Word between these two states with people, because no one can be in both states simultaneously. A person in the first state cannot enter the second before he has been regenerated; and a person in the second must not take himself back into the first. If anyone does take himself back he loses his affection to do what is good out of love, and slips back into the state of faith which had served to bring him to good, and even slides out of that state of faith. This is what is meant in the internal sense by the Lord's words on the subject of the last judgement in Matthew,

Then let him who is on the housetop not go down to take anything out of his house; and let him who is in the field not return back to take his clothes. Matthew 24:17-18.

The same is also meant by Lot's wife, in that she looked back behind herself, Luke 17:31-32.

All this may enable one to understand what being allowed to enjoy good that comes out of love is, but not good that comes out of the truth of faith, meant by the regulation that they were to eat flesh roasted with fire, but not any boiled in water.

[2] Worship of the Lord springing from faith and love was meant by sacrifices and burnt offerings - from faith by sacrifices and from love by burnt offerings. And glorification of the Lord and feelings of gladness for the enjoyment of good things that came from the Lord were meant by feasts of consecrated things. All this being so, they were allowed to boil flesh on such occasions. For glorification of the Lord and gladness for the enjoyment of good things emanates from an affection for the truth of faith, and so too does all thanksgiving (confessio). For evidence that the sacrificial flesh was boiled, see Exodus 29:31-32; 1 Samuel 2:13, 15; 1 Kings 19:21. The same is meant by 'boiling' in Zechariah,

On that day every pot in Jerusalem and in Judah will be holiness to Jehovah Zebaoth. And all who offer sacrifice will come and take from them and boil in them. Zechariah 14:21.

  
/ 10837  
  

Thanks to the Swedenborg Society for the permission to use this translation.