Die Bibel

 

1 Mózes 9

Lernen

   

1 Azután megáldá Isten Noét és az õ fiait, és azt mondá nékik: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet.

2 És féljen és rettegjen tõletek a földnek minden állatja az égnek minden madara: minden a mi nyüzsög a földön, és a tengernek minden hala kezetekbe adatott;

3 Minden mozgó állat, a mely él legyen nektek eledelûl; a mint a zöld fûvet, nektek adtam mindazokat.

4 Csak a húst az õt elevenítõ vérrel meg ne egyétek.

5 De a ti véreteket, a melyben van a ti éltetek, számon kérem; számon kérem minden állattól, azonképen az embertõl, kinek-kinek atyjafiától számon kérem az ember életét.

6 A ki ember-vért ont, annak vére ember által ontassék ki; mert Isten a maga képére teremté az embert.

7 Ti pedig szaporodjatok és sokasodjatok, nyüzsögjetek a földön és sokasodjatok azon.

8 És szóla az Isten Noénak és vele az õ fiainak, mondván:

9 Én pedig ímé szövetséget szerzek ti veletek és a ti magvatokkal ti utánnatok.

10 És minden élõ állattal, mely veletek van: madárral, barommal, minden mezei vaddal, mely veletek van; mindattól kezdve a mi a bárkából kijött, a földnek minden vadjáig.

11 Szövetséget kötök ti veletek, hogy soha ezután el nem vész özönvíz miatt minden test; és soha sem lesz többé özönvíz a földnek elvesztésére.

12 És monda az Isten: Ez a jele a szövetségnek, melyet én örök idõkre szerzek közöttem és ti köztetek, és minden élõ állat között, mely ti veletek van:

13 Az én ívemet helyeztetem a felhõkbe, s ez lesz jele a szövetségnek közöttem és a föld között.

14 És lészen, hogy mikor felhõvel borítom be a földet, meglátszik az ív a felhõben.

15 És megemlékezem az én szövetségemrõl, mely van én közöttem és ti közöttetek, és minden testbõl való élõ állat között; és nem lesz többé a víz özönné minden testnek elvesztésére.

16 Azért legyen tehát az ív a felhõben, hogy lássam azt és megemlékezzem az örökkévaló szövetségrõl Isten között és minden testbõl való élõ állat között, mely a földön van.

17 És monda Isten Noénak: Ez ama szövetségnek jele, melyet szerzettem én közöttem és minden test között, mely a földön van.

18 Valának pedig Noé fiai, kik a bárkából kijöttek vala: Sém és Khám és Jáfet. Khám pedig Kanaánnak atyja.

19 Ezek hárman a Noé fiai s ezektõl népesedék meg az egész föld.

20 Noé pedig földmívelõ kezde lenni, és szõlõt ültete.

21 És ivék a borból, s megrészegedék, és meztelenen vala sátra közepén.

22 Khám pedig, Kanaánnak atyja, meglátá az õ atyjának mezítelenségét, és hírûl adá künnlevõ két testvérének.

23 Akkor Sém és Jáfet ruhát ragadván, azt mindketten vállokra veték, és háttal menve takarák be atyjok mezítelenségét; s arczczal hátra meg sem láták atyjok mezítelenségét.

24 Hogy felserkene Noé mámorából, és megtudá a mit vele az õ kisebbik fia cselekedett vala:

25 Monda: Átkozott Kanaán! Szolgák szolgája legyen atyjafiai közt.

26 Azután monda: Áldott az Úr, Sémnek Istene, néki légyen szolgája Kanaán!

27 Terjeszsze ki Isten Jáfetet, lakozzék Sémnek sátraiban; légyen néki szolgája a Kanaán!

28 Éle pedig Noé az özönvíz után háromszáz ötven esztendeig.

29 És vala Noé egész életének ideje kilenczszáz ötven esztendõ; és meghala.

   

Aus Swedenborgs Werken

 

Arcana Coelestia #997

studieren Sie diesen Abschnitt

  
/ 10837  
  

997. Its being 'given all to you' means enjoyment on account of use, which is 'for food', for whatever is given for food is for use. As regards use, the situation is this: People who are governed by charity, that is, who dwell in love towards the neighbour - from which love the living delight contained in pleasures derives - have no regard for the enjoyment of pleasures except on account of the use that is served; for charity does not exist if there are no works of charity. It is in the exercise of it, that is, in use, that charity consists. Someone who loves the neighbour as himself never experiences the delight of charity except in the exercise of it, or in use. Consequently the life of charity is a life of uses. Such life pervades the whole of heaven, for the Lord's kingdom, being a kingdom of mutual love, is a kingdom of uses. Every pleasure therefore that springs from charity finds its delight in use, and the more pre-eminent the use the greater the delight. For this reason it is the very being and nature of a use which determines the happiness that angels have from the Lord.

[2] The situation with every pleasure is that the more pre-eminent its use is, the greater is its delight. Take one example, the delight of conjugial love: since the seed-bed of human society derives from it, and from that seed-bed the Lord's kingdom in heaven, which constitutes the greatest use of all, it therefore contains, as has been stated, so much delight within itself as to constitute heavenly happiness. The same applies to all other pleasures, their differences depending on the excellence of their respective uses. Those uses are so many and various that they can scarcely be divided into genera and species. One use will relate more closely and directly to the Lord's kingdom, or the Lord, another more remotely and indirectly. From these considerations it is also clear that all pleasures are available to man, yet only for the sake of the use they serve; and thus though they vary according to the use they serve, they share in and receive their life from heavenly happiness.

  
/ 10837  
  

Thanks to the Swedenborg Society for the permission to use this translation.