Die Bibel

 

1 Mózes 36

Lernen

   

1 Ez Ézsaúnak (azaz Edómnak) nemzetsége.

2 Ézsaú a Kananeusok leányai közûl vette vala feleségeit: Adát, a Khitteus Élonnak leányát; és Oholibámát, Anáhnak leányát, a ki Khivveus Czibhón leánya vala.

3 És Boszmáthot, az Ismáel leányát, Nebajóthnak húgát.

4 Szûlé pedig Adá Ézsaúnak Elifázt; és Boszmáth szûlé Rehuélt.

5 Oholibáma pedig szûlé Jehúst, Jahlámot és Kórét. Ezek az Ézsaú fiai, kik születtek néki Kanaán földén.

6 És felvevé Ézsaú az õ feleségeit, az õ fiait, és az õ leányait, és minden házabeli lelket, minden juhait, barmait, és minden jószágát, melyet szerzett vala Kanaán földén, és elméne [más] országba, az õ atyjafiának Jákóbnak színe elõl.

7 Mert az õ jószáguk több vala, semhogy együtt lakhattak volna, és tartózkodásuk földe nem bírja vala meg õket az õ nyájaik miatt.

8 Letelepedék tehát Ézsaú a Széir hegyén. Ézsaú pedig az Edóm.

9 Ez Ézsaúnak az Edomiták atyjának nemzetsége a Széir hegyen.

10 Ezek Ézsaú fiainak nevei: Elifáz, Adának Ézsaú feleségének fia. Rehuél, Boszmáthnak Ézsaú feleségének fia.

11 Elifáznak fiai valának: Thémán, Omár, Czefó, Gahtám és Kenáz.

12 Thimna pedig Elifáznak, az Ézsaú fiának ágyasa vala, ki Elifáznak szûlé Amáleket. Ezek Adának, Ézsaú feleségének fiai.

13 Ezek pedig a Rehuél fiai: Nakhath, Zerakh, Sammá, Mizzá. Ezek valának Boszmáthnak, Ézsaú feleségének fiai.

14 Oholibámának pedig, Ézsaú feleségének, Anáh leányának, ki Czibhón leánya volt, ezek valának fiai, kiket szûle Ézsaúnak: Jéhus, Jahlám és Korakh.

15 Ezek Ézsaú fiainak fejedelmei: Elifáznak, Ézsaú elsõszülöttének fiai: Thémán fejedelem, Omár fejedelem, Czefó fejedelem, Kenáz fejedelem.

16 Korakh fejedelem, Gahtám fejedelem, Amálek fejedelem. Ezek Elifáztól való fejedelmek Edómnak országában; ezek Adá fiai.

17 Rehuélnek pedig, az Ézsaú fiának fiai ezek: Nakhath fejedelem, Zerakh fejedelem, Sammá fejedelem, Mizzá fejedelem. Ezek Rehuéltõl való fejedelmek Edóm országában. Ezek Boszmáthnak, Ézsaú feleségének fiai.

18 Ezek pedig Oholibámának, Ézsaú feleségének fiai: Jéhus fejedelem, Jahlám fejedelem, Korakh fejedelem. Ezek Oholibámától, Anáh leányától, Ézsaú feleségétõl való fejedelmek.

19 Ezek Ézsaú fiai, és ezek azoknak fejedelmei; ez Edóm.

20 A Horeus Széirnek fiai, kik ama földön laknak vala ezek: Lótán, Sóbál, Czibhón, Anáh.

21 Disón, Eczer, Disán, Ezek a Horeusok fejedelmei, Széirnek fiai Edóm országában.

22 Lótánnak pedig fiai voltak: Hóri, Hémám, és Lótánnak húga, Timna.

23 Sóbálnak fiai ezek: Halván, Mánakháth, Hébál, Sefó, Onám.

24 Czibhónnak pedig fiai ezek: Aja és Anáh, az az Anáh, ki meleg forrásokat talált a pusztában, mikor atyjának Czibhónnak szamarait legelteté.

25 Anáhnak fiai ezek: Disón és Oholibáma Anáhnak leánya.

26 Disónnak fiai ezek: Hemdán, Esbán, Ithrán, Kherán.

27 Eczernek fiai ezek: Bilhán, Zahaván, Hakán.

28 Disánnak fiai ezek: Húcz és Arán.

29 A Horeusok közûl való fejedelmek pedig ezek: Lótán fejedelem, Sóbál fejedelem, Czibhón fejedelem, Anáh fejedelem.

30 Disón fejedelem, Eczer fejedelem, Disán fejedelem. Ezek a Horeusok közûl való fejedelmek az õ fejedelemségök szerint, Széir tartományában.

31 Ezek pedig a királyok, kik uralkodtak Edóm földén minekelõtte Izráel fiai között király uralkodott volna.

32 Király vala Edómban Bela, Behor fia, s az õ városának neve Dinhába vala.

33 És meghala Bela, uralkodék helyette Jóbáb, Zerakh fia, ki Boczrából való volt.

34 És meghala Jóbáb, és uralkodék helyette a Témán földébõl való Khusám.

35 És meghala Khusám és uralkodék helyette Hadád, a Bédád fia, a ki megveré a Midiánitákat a Moáb mezején; az õ városának neve pedig Hávit vala.

36 És meghala Hadád és uralkodék helyette a Masrekából való Szamlá.

37 És meghala Szamlá és uralkodék helyette Saul, a folyóvíz mellett való Rékhobóthból.

38 És meghala Saul és uralkodék helyette Báhál-Khanán, Akhbór fia.

39 És meghala Báhál-Khanán, Akhbór fia, és uralkodék helyette Hadár; és az õ városának neve Pahu, az õ feleségének pedig neve Mehetábéel, a ki Mézaháb leányának Matrédnak leánya vala.

40 Ezek pedig az Ézsaú nemzetségébõl való fejedelmek nevei, az õ családjok, helyök, és nevök szerint: Timná fejedelem, Halvá fejedelem, Jetéth fejedelem.

41 Oholibámá fejedelem, Éla fejedelem, Pinon fejedelem.

42 Kenáz fejedelem, Thémán fejedelem, Mibczár fejedelem.

43 Magdiél fejedelem, Hirám fejedelem. Ezek Edóm fejedelmei az õ lakások szerint, az õ örökségök földén. Ézsaú az Edómiták atyja.

   

Aus Swedenborgs Werken

 

Arcana Coelestia #3870

studieren Sie diesen Abschnitt

  
/ 10837  
  

3870. That I was hated. That this signifies a state of faith if the will be not correspondent thereto, is evident from the signification of “being hated,” as being not loved, for such is the state of faith if the will does not correspond to it. In the internal sense the subject treated of is the progress of man’s regeneration from external to internal; that is, from the truth of faith to the good of charity. The truth of faith is external, and the good of charity is internal. In order that the truth of faith may live, it must be introduced into the will, that it may there receive life; for truth does not live from knowing, but from willing. Life flows in from the Lord through the new willing that He creates in man. The first life manifests itself by obedience, which is the first of the will; the second by the affection of doing the truth, which is the progression of the will, and which exists when delight and bliss are perceived in doing the truth. Unless there takes place such a progress of faith, truth does not become truth, but becomes a separate affair from life, sometimes confirmative of falsity, and sometimes persuasive of it, thus a foul affair; for it couples itself with the man’s evil affection, or cupidity; that is, with his own proper will, which is contrary to charity. Such is the faith that by many at this day is believed to be faith, and to save without the works of charity.

[2] But this faith, which is separate from charity, and therefore contrary to charity, is represented in what follows by Reuben, in that he lay with Bilhah his father’s concubine (Genesis 35:22), and concerning which Jacob, then Israel, expresses his detestation in the words:

Reuben, my firstborn, thou art my might, and the beginning of my strength; light as water thou shalt not excel, because thou wentest up on thy father’s bed, then defiledst thou it; he went up on my couch (Genesis 49:3-4

The will and affection of this faith, namely, that which is separated from charity, as being contrary to charity, is also described in the same chapter by Simeon and Leviticus in these words:

Simeon and Leviticus are brethren; weapons of violence are their swords; let not my soul come into their secret; into their assembly let not my glory unite itself; for in their fury they slew a man, and in their will they unstrung an ox. Cursed be their fury, for it was fierce; and their anger, for it was cruel; I will divide them in Jacob, and scatter them in Israel (Genesis 49:5-7).

That it is faith separate from charity which is here described by “Simeon and Levi,” will of the Lord’s Divine mercy be shown in what follows.

  
/ 10837  
  

Thanks to the Swedenborg Foundation for the permission to use this translation.