Die Bibel

 

1 Mózes 34

Lernen

   

1 Kiméne pedig Dína, Leának leánya, kit Jákóbnak szûlt vala, hogy meglátogassa annak a földnek leányait.

2 És meglátá õt Sekhem, a Khivveus Khámornak, az ország fejedelmének fia, és elragadá õt, és vele hála és erõszakot tesz vala rajta.

3 És ragaszkodék az õ lelke Dínához a Jákób leányához, és megszereté a leányt és szívéhez szól vala a leánynak.

4 Szóla pedig Sekhem Khámornak az õ atyjának, mondván: Vedd nékem feleségûl ezt a leányt.

5 És meghallá Jákób, hogy megszeplõsítette Dínát, az õ leányát, fiai pedig a mezõn valának a barommal, azért veszteg marada Jákób, míg azok megjövének.

6 És kiméne Khámor, Sekhem atyja Jákóbhoz, hogy szóljon vele.

7 Mikor Jákób fiai megjövének a mezõrõl és meghallák a [dolgot,] elkeseredének s nagyon megharaguvának azok az emberek, azért hogy ocsmányságot cselekedett Izráelben, Jákób leányával hálván, a minek nem kellett volna történni.

8 És szóla nékik Khámor, mondván: Az én fiam Sekhem, lelkébõl szereti a ti leányotokat, kérlek, adjátok azt néki feleségûl.

9 És szerezzetek velünk sógorságot: a ti leányaitokat adjátok nékünk, és a mi leányainkat vegyétek magatoknak,

10 És lakjatok velünk; a föld elõttetek van, lakjátok, s kereskedjetek rajta és bírjátok azt.

11 Sekhem is monda a [Dína] atyjának és az õ bátyjainak: Hadd találjak kedvet elõttetek, és valamit mondotok nékem, megadom.

12 Akármily nagy jegyadományt és ajándékot [kivántok,] megadom a mint mondjátok nékem, [csak] adjátok nékem a leányt feleségûl.

13 A Jákób fiai pedig álnokul felelének Sekhemnek és Khámornak az õ atyjának, és szólának, mivelhogy megszeplõsítette Dínát az õ húgokat,

14 És mondának nékik: Nem mívelhetjük e dolgot, hogy a mi húgunkat körûlmetélkedetlen férfiúnak adjuk; mert ez nékünk gyalázat volna.

15 Veletek csak úgy egyezünk, ha hasonlókká lesztek hozzánk, hogy minden férfiú körûlmetélkedjék ti köztetek.

16 Így a mi leányainkat néktek adjuk, és a ti leányaitokat magunknak vesszük, veletek lakozunk, és egy néppé leszünk;

17 Hogyha pedig nem hallgattok reánk, hogy körûlmetélkedjetek: felveszszük a mi leányunkat és elmegyünk.

18 És tetszék azoknak beszéde Khámornak, és Sekhemnek a Khámor fiának.

19 Nem is halasztá az ifjú a dolog véghezvitelét, mivelhogy igen szereti vala a Jákób leányát; néki pedig atyja házanépe között mindenkinél nagyobb becsûlete vala.

20 Elméne azért Khámor és Sekhem az õ fia az õ városuk kapujába; és szólának az õ városuk férfiaival, mondván:

21 Ezek az emberek békességesek velünk, hadd lakjanak e földön, és kereskedjenek benne, mert ímé e föld elég tágas nékik; az õ leányaikat vegyük magunknak feleségûl, és a mi leányainkat adjuk nékik.

22 De csak úgy egyeznek bele e férfiak, hogy velünk lakjanak és egy néppé legyenek velünk, ha minden férfiú körûlmetélkedik közöttünk, a miképen õk is körûl vannak metélkedve.

23 Nyájaik, jószáguk, és minden barmuk nemde nem miéink lesznek-é? csak egyezzünk meg velök, akkor velünk laknak.

24 És engedének Khámornak, és Sekhemnek az õ fiának mindenek, a kik az õ városa kapuján kijárnak vala, és körûlmetélkedék minden férfiú, a ki az õ városa kapuján kijár vala.

25 És lõn harmadnapon, mikor ezek a seb fájdalmában valának, a Jákób két fia, Simeon és Lévi, Dínának bátyjai, fegyvert ragadának s bátran a városra ütének és minden férfit megölének.

26 Khámort, és az õ fiát Sekhemet fegyver élére hányák, és elvivék Dínát a Sekhem házából, és kimenének.

27 A Jákób fiai a megölteknek esének és feldúlák a várost, mivelhogy megszeplõsítették vala az õ húgokat.

28 Azok juhait, barmait, szamarait, és valami a városban, és a mezõn vala, elvivék.

29 És minden gazdagságukat, minden gyermekeiket és feleségeiket fogva vivék és elrablák, és mindent a mi a házban vala.

30 És monda Jákób Simeonnak és Lévinek: Megháborítottatok engem, [és] utálatossá tettetek e föld lakosai elõtt, a Kananeusok és Perizeusok elõtt; én pedig kevesed magammal vagyok, és ha összegyûlnek ellenem, levágnak, és eltörölnek engem, mind házam népével egybe.

31 Azok pedig mondának: Hát mint tisztátalan személylyel, úgy kellett-é bánni a mi húgunkkal?

   

Aus Swedenborgs Werken

 

Arcana Coelestia #4516

studieren Sie diesen Abschnitt

  
/ 10837  
  

4516. 'You have brought trouble on me, by making me stink to the inhabitant of the land' means that those who belonged to the Ancient Church abominated them. This is clear from the meaning of 'bringing trouble on me, by making me stink' as causing them to abominate, and from the meaning of 'the inhabitant of the land' here as those who belonged to the Ancient Church. For 'the land' means the Church, 566, 662, 1066, 1067, 1262, 1733, 1850, 2117, 2118 (end), 2928, 3355, 4447, and so 'the inhabitant of the land' those who belong to the Church, which in this case is the Ancient Church since that Church continued to exist among some nations in the land of Canaan. But that which was a representative of the Church was not established among the people descended from Jacob until that Ancient Church had completely come to an end. This fact is also meant by those descended from Jacob not being allowed into the land of Canaan until the iniquity of the inhabitants of the land had come to a close, as stated in Genesis 15:16. For no new Church is ever established until the previous one has been laid waste.

  
/ 10837  
  

Thanks to the Swedenborg Society for the permission to use this translation.

Aus Swedenborgs Werken

 

Arcana Coelestia #640

studieren Sie diesen Abschnitt

  
/ 10837  
  

640. That 'planks of gopher' means lusts, and that 'rooms' means the two parts of this man - that of the will and that of the understanding - nobody as yet knows. Neither can anyone see in what way they possess such meanings unless it is stated beforehand what the situation was with that Church. As stated quite often, it was from love that the Most Ancient Church knew anything that was a matter of faith, or what amounts to the same, it was from a will for good that it possessed its understanding of truth. But their descendants by heredity also derived a condition in which evil desires belonging to the will prevailed with them, desires in which they also immersed doctrinal matters concerning faith, and as a consequence became the Nephilim. When therefore the Lord foresaw that mankind would perish eternally if it continued in such a condition, He made provision for the will part to be separated from the understanding part, and for man to be formed, not as he had been formed previously by a will for good, but by having charity conferred on him through the understanding of truth, such charity looking very much like the will for good. This new Church called Noah came to be of such a nature, and so was of an entirely different disposition from the Most Ancient Church. In addition to this Church others also existed at that time, such as the one called Enosh dealt with already at Chapter 4:25, 26, and others again of which no such mention or description has come down to us. Only the Church of Noah is described here because it was altogether different in disposition from the Most Ancient Church.

  
/ 10837  
  

Thanks to the Swedenborg Society for the permission to use this translation.