Die Bibel

 

1 Mózes 3

Lernen

   

1 A kígyó pedig ravaszabb vala minden mezei vadnál, melyet az Úr Isten teremtett vala, és monda az asszonynak: Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek?

2 És monda az asszony a kígyónak: A kert fáinak gyümölcsébõl ehetünk;

3 De annak a fának gyümölcsébõl, mely a kertnek közepette van, azt mondá Isten: abból ne egyetek, azt meg se illessétek, hogy meg ne haljatok.

4 És monda a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok meg;

5 Hanem tudja az Isten, hogy a mely napon ejéndetek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lésztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói.

6 És látá az asszony, hogy az a fa eledelre s hogy kedves a szemnek, és kivánatos az a fa a bölcseségért: szakaszta azért annak gyümölcsébõl, és evék, és ada vele levõ férjének is, és az is evék.

7 És megnyilatkozának mindkettõjöknek szemei s észrevevék, hogy mezítelenek; figefa levelet aggatának azért össze, és körülkötõket csinálának magoknak.

8 És meghallák az Úr Isten szavát, a ki hûvös alkonyatkor a kertben jár vala; és elrejtõzék az ember és az õ felesége az Úr Isten elõl a kert fái között.

9 Szólítá ugyanis az Úr Isten az embert és monda néki: Hol vagy?

10 És monda: Szavadat hallám a kertben, és megfélemlém, mivelhogy mezítelen vagyok, és elrejtezém.

11 És monda Õ: Ki mondá néked, hogy mezítelen vagy? Avagy talán ettél a fáról, melytõl tiltottalak, hogy arról ne egyél?

12 És monda az ember: Az asszony, a kit mellém adtál vala, õ ada nékem arról a fáról, úgy evém.

13 És monda az Úr Isten az asszonynak: Mit cselekedtél? Az asszony pedig monda: A kígyó ámított el engem, úgy evém.

14 És monda az Úr Isten a kígyónak: Mivelhogy ezt cselekedted, átkozott légy minden barom és minden mezei vad között; hasadon járj, és port egyél életed minden napjaiban.

15 És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az õ magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod.

16 Az asszonynak monda: Felette igen megsokasítom viselõsséged fájdalmait, fájdalommal szûlsz magzatokat; és epekedel a te férjed után, õ pedig uralkodik te rajtad.

17 Az embernek pedig monda: Mivelhogy hallgattál a te feleséged szavára, és ettél arról a fáról, a melyrõl azt parancsoltam, hogy ne egyél arról: Átkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával élj belõle életednek minden napjaiban.

18 Töviset és bogácskórót teremjen tenéked; s egyed a mezõnek fûvét.

19 Orczád verítékével egyed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszesz.

20 Nevezte vala pedig Ádám az õ feleségét Évának, mivelhogy õ lett anyja minden élõnek.

21 És csinála az Úr Isten Ádámnak és az õ feleségének bõr ruhákat, és felöltözteté õket.

22 És monda az Úr Isten: Ímé az ember olyanná lett, mint mi közûlünk egy, jót és gonoszt tudván. Most tehát, hogy ki ne nyújtsa kezét, hogy szakaszszon az élet fájáról is, hogy egyék, s örökké éljen:

23 Kiküldé õt az Úr Isten az Éden kertjébõl, hogy mívelje a földet, a melybõl vétetett vala.

24 És kiûzé az embert, és oda helyezteté az Éden kertjének keleti oldala felõl a Kerúbokat és a villogó pallos lángját, hogy õrizzék az élet fájának útját.

   

Aus Swedenborgs Werken

 

Arcana Coelestia #196

studieren Sie diesen Abschnitt

  
/ 10837  
  

196. In ancient times people who relied on sensory evidence rather than matters of revelation were called serpents. Nowadays the position is even worse, for not only are there people who believe nothing unless they can see it with their eyes and apprehend it with their senses, there are also those who confirm themselves in that attitude by means of facts unknown to the most ancient people, and who in so doing blind themselves very much more. To make known how people who draw conclusions about heavenly things on the basis of sensory evidence, facts, and philosophical arguments, so blind themselves that they subsequently see and hear absolutely nothing, and who are not only the deaf serpents but also the far more deadly flying serpents, mentioned in the Word as well, let their belief concerning the spirit serve as an example.

[2] Anybody who is sensory-minded, that is, whose belief is rooted solely in the senses, denies the existence of the spirit because he does not see it. He says, 'Because I do not feel it, it is nothing; what I see and touch, I know to exist'. Anybody who is factually-minded, that is, who bases his conclusions on factual knowledge, says, 'What is the spirit but perhaps breath, or vital heat, or something else known to me, which is dissipated when it comes to an end? Do not animals as well have a body, and senses, and something analogous to reason? Yet people say that animals are destined to die but man's spirit to live.' In this way they deny the existence of the spirit. Philosophers, men wishing to be more incisive than everybody else, speak of the spirit in terms which they themselves are not clear about since they argue about them. They contend that not a single expression is applicable which in any way derives from what is material, organic, or spatial. In this way they dismiss the spirit from their ideas, and as a result it passes from their notice and becomes nothing at all.

[3] Those among them however who are more sensible say that the spirit is thought, but when they begin to reason about thought they at length conclude, since they separate thought from substance, that it will disappear when the body breathes its last. In this way everyone who reasons on the basis of sensory evidence, facts, and philosophical arguments denies the existence of the spirit, and in denying its existence never believes anything that is said about the spirit or about spiritual things. But if indeed the simple in heart are questioned they say that they know that the spirit exists because the Lord has said that they will live after death. Instead of smothering their rationality they nurture it by means of the Word of the Lord.

  
/ 10837  
  

Thanks to the Swedenborg Society for the permission to use this translation.