Die Bibel

 

1 Mózes 26

Lernen

   

1 Lõn pedig éhség az országban, amaz elsõ éhség után, mely Ábrahám idejében vala. Elméne azért Izsák Abimélekhez a Filiszteusok királyához Gérárba.

2 Mert megjelent vala néki az Úr és ezt mondotta vala: Ne menj alá Égyiptomba! lakjál azon a földön, melyet mondándok tenéked.

3 Tartózkodjál ezen a földön, és én veled leszek és megáldalak téged; mert tenéked és a te magodnak adom mind ezeket a földeket, hogy megerõsítsem az esküvést, melylyel megesküdtem Ábrahámnak a te atyádnak.

4 És megsokasítom a te magodat mint az ég csillagait, és a te magodnak adom mind ezeket a földeket: és megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei;

5 Mivelhogy hallgata Ábrahám az én szavamra: és megtartotta a megtartandókat, parancsolataimat, rendeléseimet és törvényeimet.

6 Lakozék azért Izsák Gérárban.

7 És mikor annak a helynek lakosai az õ felesége felõl kérdezõsködének, azt mondja vala: én húgom õ. Mert fél vala azt mondani: én feleségem; [gondolván:] nehogy megöljenek engem e helynek lakosai Rebekáért, mivelhogy szép ábrázatú õ.

8 És lõn idõ multával, hogy Abimélek a Filiszteusok királya kitekintvén az ablakon, látá Izsákot enyelegni Rebekával az õ feleségével.

9 Kiálta azért Abimélek Izsáknak, és monda: Ímé bizony feleséged õ; hogyan mondhattad [tehát:] húgom õ!? És monda neki Izsák: Mert azt gondolám, netalán még meg kell halnom miatta.

10 És monda Abimélek: Miért mívelted ezt mi velünk? Kevésbe múlt, hogy feleségeddel nem hált valaki a nép közûl, és bûnt hoztál volna mi reánk.

11 Parancsola azért Abimélek mind az egész népnek, ezt mondván: A ki ezt az embert vagy ennek feleségét illeténdi, bizonynyal meg kell halnia.

12 És vete Izsák azon a földön, és lett néki abban az esztendõben száz annyia, mert megáldá õt az Úr.

13 És gyarapodék az a férfiú, és elébb-elébb megy vala a gyarapodásban, mígnem igen nagygyá lõn.

14 És vala néki apró és öreg barma és sok cselédje, s irigykedének ezért reá a Filiszteusok.

15 És mindazokat a kútakat, melyeket az õ atyjának szolgái Ábrahámnak az õ atyjának idejében ástak vala, behányák a Filiszteusok, és betölték azokat földdel.

16 És monda Abimélek Izsáknak: Menj el közûlünk, mert sokkal hatalmasabbá lettél nálunknál.

17 Elméne azért onnan Izsák, és Gérár völgyében voná fel sátrait, és ott lakék.

18 És ismét megásá Izsák a kútakat, a melyeket ástak vala az õ atyjának Ábrahámnak idejében, de a melyeket Ábrahám holta után behánytak vala a Filiszteusok, és azokkal a nevekkel nevezé azokat, a mely neveket adott vala azoknak az õ atyja.

19 Izsák szolgái pedig ásnak vala a völgyben, és élõ víznek forrására akadának ott.

20 Gérár pásztorai pedig versengének Izsák pásztoraival, mondván: Miénk a víz. Ezért nevezé a kútnak nevét Észeknek, mivelhogy czivakodtak vala õ vele.

21 Más kútat is ásának s azon is versengének, azért annak nevét Szitnának nevezé.

22 És tovább vonula onnan és ása más kútat, a mely miatt nem versengének; azért nevezé nevét Rehobóthnak, és monda: Immár tágas helyet szerzett az Úr minékünk, és szaporodhatunk a földön.

23 Felméne pedig onnan Beérsebába.

24 És megjelenék néki az Úr azon éjszaka, és monda: Én vagyok Ábrahámnak a te atyádnak Istene: Ne félj, mert te veled vagyok, és megáldalak téged, és megsokasítom a te magodat Ábrahámért, az én szolgámért.

25 Oltárt építe azért ott, és segítségûl hívá az Úrnak nevét, s felvoná ott az õ sátorát; Izsák szolgái pedig kútat ásának ottan.

26 Abimélek pedig elméne õ hozzá Gérárból és Akhuzzáth az õ barátja, meg Pikhól az õ hadvezére.

27 És monda nékik Izsák: Miért jöttetek én hozzám, holott gyûlöltök engem s elûztetek magatok közûl?

28 Õk pedig mondák: Látván láttuk, hogy az Úr van te veled, és mondánk: legyen esküvés mi közöttünk, köztünk és te közötted; és kössünk frigyet teveled,

29 Hogy minket gonoszszal nem illetsz, valamint mi sem bántottunk téged, és a mint csak jót cselekedtünk veled, és békességgel bocsátottunk el magunktól. Te már az Úr áldott embere vagy.

30 Akkor vendégséget szerze nékik és evének és ivának.

31 Reggel pedig felkelvén, egymásnak megesküvének, és elbocsátá õket Izsák, és elmenének õ tõle békességgel.

32 Ugyanaz nap eljövének az Izsák szolgái, és hírt hozának néki a kút felõl, melyet ástak vala; és mondának néki: Találtunk vizet.

33 S elnevezé azt Sibáhnak: Azokáért annak a városnak neve Beérseba mind e mai napig.

34 És mikor Ézsaú negyven esztendõs vala, feleségûl vevé Jehudithot, a Khitteus Beéri leányát, és Boszmátot a Khitteus Elon leányát.

35 És õk valának Izsáknak és Rebekának lelke keserûsége.

   

Aus Swedenborgs Werken

 

Arcana Coelestia #3249

studieren Sie diesen Abschnitt

  
/ 10837  
  

3249. Eastward to the land of the east. That this signifies to the good of faith, is evident from the signification of “the east” and the “land of the east,” which will be treated of in what follows. The good of faith which is signified by the “land of the east,” is no other than that which in the Word is called charity toward the neighbor; and charity toward the neighbor is nothing else than a life according to the Lord’s commandments. That this is signified by the “land of the east” may be seen above (n. 1250); therefore they who were in the knowledges of the good of faith were called “sons of the east.” The land of the sons of the east was Aram of Syria. (That Aram or Syria represents the knowledges of good, may be seen above, n. 1232, 1234; and that Aram Naharaim, or Syria of the rivers, represents the knowledges of truth, n. 3051.) And as by the “Syrians” or “sons of the east” were signified those who were in the knowledges of good and truth, they were preeminently called the “wise,” as in the first book of Kings, where it is said of Solomon:

The wisdom of Solomon was multiplied above the wisdom of all the sons of the east (1 Kings 4:30);

and as in Matthew, where it is said of those who came to Jesus when He was born:

Wise men from the east came to Jerusalem, saying, Where is He that is born king of the Jews? For we have seen His star in the east, and are come to worship Him (Matthew 2:1-2).

For in Syria were the last remains of the Ancient Church, and therefore in that land there still remained the knowledges of good and truth, as can also be seen from Balaam, who not only adored Jehovah, but also prophesied concerning the Lord, and called Him the “Star out of Jacob, and the Scepter out of Israel” (Numbers 24:17). That Balaam was of the sons of the east in Syria is manifest, for he says this of himself when he utters the declaration:

From Syria hath Balak brought me, the king of Moab, from the mountains of the east (Numbers 33:7).

That it was Aram or Syria where the sons of the east dwelt, is evident from the fact that when Jacob went into Syria he is said to have gone “to the land of the sons of the east” (Genesis 29:1).

  
/ 10837  
  

Thanks to the Swedenborg Foundation for the permission to use this translation.