Die Bibel

 

1 Mózes 25

Lernen

   

1 Ábrahám pedig ismét võn magának feleséget, kinek neve Ketúráh vala.

2 És az szûlé néki Zimránt, Joksánt, Médánt, Midiánt, Isbákot és Suakhot.

3 Joksán pedig nemzé Sébát, és Dédánt. Dédánnak pedig fiai valának: Assurim, Letúsim és Leummim.

4 S Midiánnak fiai: Éfah, Éfer, Hánok, Abida és Eldaah: Mind ezek Ketúráhnak fiai.

5 Valamije pedig Ábrahámnak vala, mindazt Izsáknak adta vala.

6 Az ágyasok fiainak pedig, a kik Ábraháméi valának, ada Ábrahám ajándékokat, és elküldé azokat az õ fia mellõl, Izsák mellõl még éltében napkelet felé, napkeleti tartományba.

7 S ezek Ábrahám élete esztendeinek napjai, melyeket élt: száz hetvenöt esztendõ.

8 És kimúlék és meghala Ábrahám, vénségben, öregen és betelve az [élettel], és takaríttaték az õ népéhez.

9 És eltemeték õt Izsák és Ismáel az õ fiai a Makpelá barlangjában, Efronnak, a Khitteus Czohár fiának mezejében, mely Mamré átellenében van.

10 Abban a mezõben, melyet Ábrahám a Khéth fiaitól vett vala: ott temettetett el Ábrahám és az õ felesége Sára.

11 Lõn pedig Ábrahám halála után, megáldá Isten az õ fiát Izsákot; Izsák pedig lakozék a Lakhai Rói forrásánál.

12 Ezek pedig Ábrahám fiának Ismáelnek nemzetségei, a kit az Égyiptombeli Hágár a Sára szolgálója szûlt vala Ábrahámnak.

13 Ezek az Ismáel fiainak nevei, nevök s nemzetségök szerint: Ismáelnek elsõszülötte Nebájót, azután Kédar, Adbeél és Mibszám.

14 És Misma, Dúmah és Massza.

15 Hadar, Théma, Jetúr, Náfis és Kedmah.

16 Ezek az Ismáel fiai, és ezek azoknak nevei udvaraikban, falvaikban; tizenkét fejedelem az õ nemzetségök szerint.

17 Ezek pedig az Ismáel életének esztendei: száz harminczkét esztendõ. És kimúlék és meghala, és takaríttaték az õ népéhez.

18 Lakoztak pedig Havilától fogva Súrig, a mely Égyiptom átellenében van, a merre Assiriába mennek. Minden atyjafiával szemben esett az õ [lakása].

19 Ezek pedig Izsáknak az Ábrahám fiának nemzetségei: Ábrahám nemzé Izsákot.

20 Izsák pedig negyven esztendõs vala, a mikor feleségûl vette Rebekát a Siriából való Bethuélnek leányát, Mésopotámiából, a Siriából való Lábánnak húgát.

21 És könyörge Izsák az Úrnak az õ feleségéért, mivelhogy magtalan vala, és az Úr meghallgatá õt: és teherbe esék Rebeka, az õ felesége.

22 Tusakodnak vala pedig a fiak az õ méhében. Akkor monda: Ha így van, miért vagyok én így? Elméne azért, hogy megkérdezze az Urat.

23 És monda az Úr õnéki: Két nemzetség van a te méhedben; és két nép válik ki a te belsõdbõl, egyik nép a másik népnél erõsebb lesz, és a nagyobbik szolgál a kisebbiknek.

24 És betelének az õ szülésének napjai, és ímé kettõsök valának az õ méhében.

25 És kijöve az elsõ; vereses vala, mindenestõl szõrös, mint egy lazsnak; azért nevezék nevét Ézsaúnak.

26 Azután kijöve az õ atyjafia, kezével Ézsaú sarkába fogódzva; azért nevezék nevét Jákóbnak. Izsák pedig hatvan esztendõs vala, a mikor ezek születének.

27 És felnevekedének a gyermekek, és Ézsaú vadászathoz értõ mezei ember vala; Jákób pedig szelíd ember, sátorban lakozó.

28 Szereti vala azért Izsák Ézsaút, mert szájaíze szerint vala a vad; Rebeka pedig szereti vala Jákóbot.

29 Jákób egyszer valami fõzeléket fõze, és Ézsaú megjövén elfáradva a mezõrõl,

30 Monda Ézsaú Jákóbnak: Engedd, hogy ehessem a veres ételbõl, mert fáradt vagyok. Ezért nevezék nevét Edomnak.

31 Jákób pedig monda: Add el hát nékem azonnal a te elsõszülöttségedet.

32 És monda Ézsaú; Ímé én halni járok, mire való hát nékem az én elsõszülöttségem?

33 És monda Jákób: Esküdjél meg hát nékem azonnal, és megesküvék néki és eladá az õ elsõszülöttségét Jákóbnak.

34 S akkor Jákób ada Ézsaúnak kenyeret, és fõtt lencsét, és evék és ivék, és felkele és elméne. Így veté meg Ézsaú az elsõszülöttséget.

   

Aus Swedenborgs Werken

 

Arcana Coelestia #3332

studieren Sie diesen Abschnitt

  
/ 10837  
  

3332. 'Jacob gave Esau bread and lentil pottage' means that the good of life was given the good of truth and the good of doctrine. This is clear from the representation of 'Esau' as the good of life, dealt with in 3300, 3322; from the meaning of 'bread' as in general the good of love - both celestial and spiritual good - dealt with in 276, 680, 2165, 2177, and so also the good of truth, this being spiritual good; and from the meaning of 'lentil pottage' as the good of doctrine, for 'pottage' or soup means the massing together of matters of doctrine, 3316, but 'lentils' the good that exists essentially in these. Jacob's giving them to Esau means in the internal sense that those goods come through the doctrine of truth, which Jacob represents, 3305.

[2] These words and those that follow in this final verse describe progress made in regard to truth and good. They describe the situation with the spiritual man while being regenerated, that is to say, how he first learns matters of doctrine concerning truth; how next he is stirred by an affection for them, which is the good of doctrine; how after that, through insight into the matters of doctrine, he is stirred by an affection for the truths which they hold within them, which is the good of truth; and how at length he desires to live according to them, which is the good of life. Thus while undergoing regeneration the spiritual man advances from the doctrine of truth towards the good of life. But once he has reached that point the order is reversed - that good is the point from which he sees the good of truth, the latter the point from which he sees the good of doctrine, and this good in turn the point from which he sees matters of doctrine concerning truth. From these considerations it may be known how, from being sensory-minded, a person becomes spiritual, and what he is like when he has become spiritual.

[3] Those varieties of good, that is to say, the good of life, the good of truth, and the good of doctrine, are all distinct from one another, as becomes clear to those who weigh the matter up. The good of life is that which issues from the will, the good of truth that which issues from the understanding, while the good of doctrine is that which issues from knowledge. Doctrinal teaching is such that it includes all three. It is clear that 'lentils' means the good of doctrine from the fact that wheat, barley, beans, lentils, millet, and spelt are such things as are meant by bread, though with specific differences. The fact that 'bread' in general means good is evident from what has been stated and shown in 276, 680, 2165, 2177; and so specific kinds of good are meant by the grains and beans that have been mentioned - nobler kinds of good by wheat and barley, but less noble by beans and lentils, as also becomes evident from these words in Ezekiel,

You, take for yourself wheat and barley, and beans and lentils, and millet and spelt, and put them into a single vessel, and make them into bread for yourself. Ezekiel 4:9, 12-13.

  
/ 10837  
  

Thanks to the Swedenborg Society for the permission to use this translation.