Die Bibel

 

1 Mózes 20

Lernen

   

1 És elköltözék onnan Ábrahám a déli tartományba, és letelepedék Kádes és Súr között, és tartózkodék Gérárban.

2 És monda Ábrahám Sáráról az õ feleségérõl: Én húgom õ. Elkülde azért Abimélek Gérárnak királya, és elviteté Sárát.

3 De Isten Abimélekhez jöve éjjeli álomban, és monda néki: Ímé meghalsz az asszonyért, a kit elvettél, holott férjnél van.

4 Abimélek pedig nem illette vala õt, és monda: Uram, az ártatlan népet is megölöd-é?

5 Avagy nem õ mondotta-é nékem: én húgom õ; s ez is azt mondotta: én bátyám õ. Szívem ártatlanságában, és kezeim tisztaságában cselekedtem ezt.

6 És monda az Isten néki álomban: Én is tudom, hogy szívednek ártatlanságában mívelted ezt, azért tartóztattalak én is, hogy ne vétkezzél ellenem, azért nem engedtem, hogy illessed azt.

7 Mostan azért add vissza az embernek az õ feleségét, mert Próféta õ: és imádkozik te éretted, és élsz; hogyha pedig vissza nem adod: tudd meg, hogy halállal halsz meg te, és minden hozzád tartozó.

8 Felkele azért Abimélek reggel, és elõhívatá minden szolgáját, s fülök hallatára mindezeket elbeszélé és az emberek igen megfélemlének.

9 És hívatá Abimélek Ábrahámot, és monda néki: Mit cselekedtél mi velünk? És mit vétettem te ellened, hogy én reám és az én országomra ilyen nagy bûnt hoztál? A miket cselekedni nem szabad, olyan dolgokat cselekedtél ellenem.

10 És monda Abimélek Ábrahámnak: Mit láttál, hogy ezt a dolgot cselekedted?

11 Felele Ábrahám: Bizony azt gondoltam: nincsen istenfélelem e helyen, és megölnek engem az én feleségemért.

12 De valósággal húgom is, az én atyámnak leánya õ, csakhogy nem az én anyámnak leánya; és így lõn feleségemmé.

13 És lõn hogy a mikor kibujdostata engem az Isten az én atyámnak házából, azt mondám néki: Ilyen kegyességet cselekedjél én velem, mindenütt valahová megyünk, azt mondjad én felõlem: én bátyám ez.

14 Akkor Abimélek vett juhokat, ökröket, szolgákat és szolgálókat, és adá Ábrahámnak, és vissza adá néki Sárát is az õ feleségét.

15 És monda Abimélek: Ímé elõtted van az én országom, a hol tenéked jónak tetszik, ott lakjál.

16 Sárának pedig monda: Ímé ezer ezüst pénzt adtam a te bátyádnak, ímé az neked a szemek befedezõje mindazok elõtt, a kik veled vannak; és így mindenképen igazolva vagy.

17 Könyörge azért Ábrahám az Istennek, és meggyógyítá Isten Abiméleket, és az õ feleségét, és az õ szolgálóit, és szûlének.

18 Mert az Úr erõsen bezárta vala az Abimélek háza népének méhét, Sáráért az Ábrahám feleségéért.

   

Aus Swedenborgs Werken

 

Apocalypse Revealed #599

studieren Sie diesen Abschnitt

  
/ 962  
  

599. So as to even make fire come down from heaven to earth in the sight of men. This symbolizes assertions that their falsities are truths from heaven, that people who accept them are saved, and that people who do not accept them perish.

This is the symbolism of these words, because the greatest signs were produced by fire from heaven. It was therefore a common expression of assurance among the ancients that, when bearing witness to some truth, they could rain down fire from heaven to attest to it. And this symbolically meant that they could attest to it to such a degree of certainty.

That fire from heaven also did attest to truth is apparent from the fact that the burnt offering offered by Aaron was consumed by fire from heaven (Leviticus 9:24). So, too, the burnt offering offered by Elijah (1 Kings 18:38).

[2] In an opposite sense, fire from heaven was a sign attesting that the people were caught up in evils and the accompanying falsities, and so would perish. But that fire was a consuming fire, such as the fire from heaven that consumed Aaron's two sons in Leviticus 10:1-6; that consumed the two hundred and fifty men in Numbers 26:10; that consumed the outskirts of the camp in Numbers 11:1-3; and that twice consumed the fifty men sent by the king to Elisha in 2 Kings 1:10, 12. Such also was the fire and brimstone rained down from heaven on Sodom in Genesis 19:24, 25; and the fire from heaven that consumed the people who surrounded the camp of the saints and the beloved city in Revelation 20:9. Once, when incensed at some impenitent people, the disciples said to Jesus, "Do You want us to command fire to come down from heaven and consume them?" (Luke 9:54).

We cite these instances to show that fire from heaven symbolizes an attestation, indeed an assurance, that truth is true, and in an opposite sense, that falsity is true, as in the present instance.

Fire also symbolizes a heavenly love and so a zeal for truth, and in an opposite sense a hellish love and so a zeal for falsity (nos. 468, 494).

  
/ 962  
  

Many thanks to the General Church of the New Jerusalem, and to Rev. N.B. Rogers, translator, for the permission to use this translation.