Die Bibel

 

1 Mózes 1

Lernen

1 Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.

2 A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.

3 És monda Isten: Legyen világosság: és lõn világosság.

4 És látá Isten, hogy a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a setétségtõl.

5 És nevezé Isten a világosságot nappalnak, és a setétséget nevezé éjszakának: és lõn este és lõn reggel, elsõ nap.

6 És monda Isten: Legyen mennyezet a víz között, a mely elválaszsza a vizeket a vizektõl.

7 Teremté tehát Isten a mennyezetet, és elválasztá a mennyezet alatt való vizeket, a mennyezet felett való vizektõl. És úgy lõn.

8 És nevezé Isten a mennyezetet égnek: és lõn este, és lõn reggel, második nap.

9 És monda Isten: Gyûljenek egybe az ég alatt való vizek egy helyre, hogy tessék meg a száraz. És úgy lõn.

10 És nevezé Isten a szárazat földnek; az egybegyûlt vizeket pedig tengernek nevezé. És látá Isten, hogy .

11 Azután monda Isten: Hajtson a föld gyenge fûvet, maghozó fûvet, gyümölcsfát, a mely gyümölcsöt hozzon az õ neme szerint, a melyben legyen néki magva e földön. És úgy lõn.

12 Hajta tehát a föld gyenge fûvet, maghozó fûvet az õ neme szerint, és gyümölcstermõ fát, a melynek gyümölcsében mag van az õ neme szerint. És látá Isten, hogy .

13 És lõn este és lõn reggel, harmadik nap.

14 És monda Isten: Legyenek világító testek az ég mennyezetén, hogy elválaszszák a nappalt az éjszakától, és legyenek jelek, és meghatározói ünnepeknek, napoknak és esztendõknek.

15 És legyenek világítókul az ég mennyezetén hogy világítsanak a földre. És úgy lõn.

16 Teremté tehát Isten a két nagy világító testet: a nagyobbik világító testet, hogy uralkodjék nappal és a kisebbik világító testet, hogy uralkodjék éjjel; és a csillagokat.

17 És helyezteté Isten azokat az ég mennyezetére, hogy világítsanak a földre;

18 És hogy uralkodjanak a nappalon és az éjszakán, és elválaszszák a világosságot a setétségtõl. És látá Isten, hogy .

19 És lõn este és lõn reggel, negyedik nap.

20 És monda Isten: Pezsdûljenek a vizek élõ állatok nyüzsgésétõl; és madarak repdessenek a föld felett, az ég mennyezetének színén.

21 És teremté Isten a nagy vízi állatokat, és mindazokat a csúszó-mászó állatokat, a melyek nyüzsögnek a vizekben az õ nemök szerint, és mindenféle szárnyas repdesõt az õ neme szerint. És látá Isten, hogy .

22 És megáldá azokat Isten, mondván: Szaporodjatok, és sokasodjatok, és töltsétek be a tenger vizeit; a madár is sokasodjék a földön.

23 És lõn este és lõn reggel, ötödik nap.

24 Azután monda az Isten: Hozzon a föld élõ állatokat nemök szerint: barmokat, csúszó-mászó állatokat és szárazföldi vadakat nemök szerint. És úgy lõn.

25 Teremté tehát Isten a szárazföldi vadakat nemök szerint, a barmokat nemök szerint, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokat nemök szerint. És látá Isten, hogy .

26 És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.

27 Teremté tehát az Isten az embert az õ képére, Isten képére teremté õt: férfiúvá és asszonynyá teremté õket.

28 És megáldá Isten õket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.

29 És monda Isten: Ímé néktek adok minden maghozó fûvet az egész föld színén, és minden fát, a melyen maghozó gyümölcs van; az legyen néktek eledelül.

30 A föld minden vadainak pedig, és az ég minden madarainak, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatoknak, a melyekben élõ lélek van, a zöld fûveket [adom] eledelûl. És úgy lõn.

31 És látá Isten, hogy minden a mit teremtett vala, ímé igen . És lõn este és lõn reggel, hatodik nap.

Aus Swedenborgs Werken

 

Arcana Coelestia #4786

studieren Sie diesen Abschnitt

  
/ 10837  
  

4786. 'And his father wept for him' means interior mourning. This is clear from the meaning of 'weeping' as the extremity of grief and sadness, and so as interior mourning. In the ancient Churches the external practices by which, internal things were represented included those of wailing and weeping over the dead. Their wailing and weeping meant interior mourning, although their actual mourning was not interior. One reads the following, for example, about the Egyptians who had set out with Joseph to bury Jacob,

When they came to the threshing-floor of Atad which is at the crossing of the Jordan they wailed there with an exceedingly great and grievous wailing, and he mourned for his father seven days. And the inhabitants of the land, the Canaanites, saw the mourning at the threshing-floor of Atad, and they said, This is a grievous mourning by the Egyptians. Genesis 50:10-11.

And one reads about David weeping over Abner,

They buried Abner in Hebron, and the king lifted up his voice and wept at the grave of Abner; and all the people wept. 2 Samuel 3:32.

  
/ 10837  
  

Thanks to the Swedenborg Society for the permission to use this translation.