¹ Fújjátok a kürtöt a Sionon, és rivalgjatok az én szent hegyemen! Rémüljenek meg e föld minden lakói; mert eljõ az Úrnak napja; mert közel van [az.]

² Sötétségnek és homálynak napja; felhõnek és borulatnak napja; mint a hegyekre ráterülõ alkonyat! Nagy és hatalmas nép, a milyen nem volt öröktõl fogva és nem is lesz utána többé, nemzetségrõl nemzetségre.

³ Elõtte tûz emészt, utána láng lobog; elõtte a föld olyan, mint az Éden kertje, utána pedig kietlen pusztaság; meg sem menekülhet tõle semmi.

⁴ A milyen a lovak alakja, olyan annak alakja, és száguldoznak, mint a lovasok.

⁵ Rohannak a hegyek tetején, mintha hadi szekerek robognának; mintha tarlót emésztõ láng ropogna; a milyen az ütközetre kész hatalmas nép.

⁶ Elrémülnek tõle a népek; minden arcz elsáppad.

⁷ Száguldoznak, mint a hõsök, felhágnak a kõfalakra, mint a bajnokok; mindenik a maga útján halad, nem bontják meg soraikat.

⁸ Egymást nem szorongatják; mindenik a maga útján halad; néki rohannak a fegyvernek, és nem esik seb rajtok.

⁹ Betörnek a városba, futkároznak a kõfalon, felhágnak a házakra, betörnek az ablakokon, mint a tolvaj.

¹⁰ Reszket elõttök a föld, és megrendülnek az egek; a nap és hold elsötétednek, a csillagok is bevonják fényöket.

¹¹ És megzendül az Úrnak szava az õ serege elõtt, mert felette nagy az õ tábora; mert hatalmas az õ rendeletének végrehajtója. Bizony nagy az Úrnak napja és igen rettenetes! Ki állhatja ki azt?

¹² De még most is így szól az Úr: Térjetek meg hozzám teljes szívetek szerint; bõjtöléssel is, sírással is, kesergéssel is.

¹³ És szíveteket szaggassátok meg, ne ruháitokat, úgy térjetek meg az Úrhoz, a ti Istenetekhez; mert könyörülõ és irgalmas õ; késedelmes a haragra és nagy kegyelmû, és bánkódik a gonosz miatt.

¹⁴ Ki tudja, hátha visszatér és megbánja, és áldást hagy maga után; étel- és italáldozatot az Úrnak, a ti Isteneteknek?!

¹⁵ Fújjatok kürtöt a Sionon; szenteljetek bõjtöt, hirdessetek gyûlést!

¹⁶ Gyûjtsétek össze a népet, szenteljétek meg a gyülekezetet; hívjátok egybe a véneket, gyûjtsétek össze a kisdedeket és a csecsszopókat; menjen ki a võlegény az õ ágyasházából és a menyasszony is az õ szobájából.

¹⁷ A tornácz és az oltár között sírjanak a papok, az Úr szolgái, és mondják: Légy kegyelmes, oh Uram, a te népedhez, és ne bocsásd szidalomra a te örökségedet, hogy uralkodjanak rajtok a pogányok. Miért mondanák a népek között: Hol az õ Istenök?

¹⁸ Erre buzgó lõn az Úrnak szeretete az õ földe iránt, és kegyelmezett az õ népének.

¹⁹ És választ tõn az Úr, és mondá az õ népének: Ímé, adok néktek gabonát, bort és olajat, hogy megelégedtek vele, és nem adlak többé titeket szidalomra a pogányok között.

²⁰ Az északi [népet] is elûzöm tõletek, és puszta és sivatag vidékre vetem azt; elejét a keleti tengerbe, hátulját a nyugoti tengerbe, és bûze magasra száll; felszáll büdössége, mert nagy dolgokat cselekedett.

²¹ Ne félj, te föld! Örülj és vígadozz, mert nagy dolgokat cselekeszik az Úr!

²² Ne féljetek, ti mezei vadak! mert zöldülnek a pusztának virányai; mert a fa megtermi gyümölcsét; a füge és szõlõ is kitárják gazdagságukat.

²³ Ti is, Sionnak fiai! örvendezzetek és vígadjatok az Úrban, a ti Istenetekben; mert megadja néktek az esõt igazság szerint, és korai és kései esõt hullat néktek az elsõ [hónapban.]

²⁴ És megtelnek a csûrök gabonával, és bõven öntik a sajtók a mustot és az olajat.

²⁵ És kipótolom néktek az esztendõket, a melyeket tönkre tett a szöcskõ, a cserebogár és a hernyó és a sáska; az én nagy seregem, a melyet reátok küldöttem.

²⁶ És esztek bõven és megelégesztek, és magasztaljátok az Úrnak, a ti Isteneteknek nevét, a ki csodálatosan cselekedett veletek, és soha többé nem pironkodik az én népem.

²⁷ És megtudjátok, hogy az Izráel között vagyok én, és hogy én vagyok az Úr, a ti Istenetek és nincs más! És soha többé nem pironkodik az én népem.

²⁸ És lészen azután, hogy kiöntöm lelkemet minden testre, és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok; véneitek álmokat álmodnak; ifjaitok pedig látomásokat látnak.

²⁹ Sõt még a szolgákra és szolgálóleányokra is kiöntöm azokban a napokban az én lelkemet.

³⁰ És csodajeleket mutatok az égen és a földön; vért, tüzet és füstoszlopokat.

³¹ A nap sötétséggé válik, a hold pedig vérré, minekelõtte eljõ az Úrnak nagy és rettenetes napja.

³² De mindaz, a ki az Úrnak nevét hívja segítségül, megmenekül; mert a Sion hegyén és Jeruzsálemben lészen a szabadulás, a mint megigérte az Úr, és a megszabadultak közt lesznek azok, a kiket elhí az Úr!

¹ In the beginning God created the heavens and the earth.

² Now the earth was formless and empty. Darkness was on the surface of the deep. God's Spirit was hovering over the surface of the waters.

³ God said, "Let there be light," and there was light.

⁴ God saw the light, and saw that it was good. God divided the light from the darkness.

⁵ God called the light "day," and the darkness he called "night." There was evening and there was morning, one day.

⁶ God said, "Let there be an expanse in the middle of the waters, and let it divide the waters from the waters."

⁷ God made the expanse, and divided the waters which were under the expanse from the waters which were above the expanse; and it was so.

⁸ God called the expanse "sky." There was evening and there was morning, a second day.

⁹ God said, "Let the waters under the sky be gathered together to one place, and let the dry land appear;" and it was so.

¹⁰ God called the dry land "earth," and the gathering together of the waters he called "seas." God saw that it was good.

¹¹ God said, "Let the earth put forth grass, herbs yielding seed, and fruit trees bearing fruit after their kind, with its seed in it, on the earth;" and it was so.

¹² The earth brought forth grass, herbs yielding seed after their kind, and trees bearing fruit, with its seed in it, after their kind; and God saw that it was good.

¹³ There was evening and there was morning, a third day.

¹⁴ God said, "Let there be lights in the expanse of sky to divide the day from the night; and let them be for signs, and for seasons, and for days and years;

¹⁵ and let them be for lights in the expanse of sky to give light on the earth;" and it was so.

¹⁶ God made the two great lights: the greater light to rule the day, and the lesser light to rule the night. He also made the stars.

¹⁷ God set them in the expanse of sky to give light to the earth,

¹⁸ and to rule over the day and over the night, and to divide the light from the darkness. God saw that it was good.

¹⁹ There was evening and there was morning, a fourth day.

²⁰ God said, "Let the waters swarm with swarms of living creatures, and let birds fly above the earth in the open expanse of sky."

²¹ God created the large sea creatures, and every living creature that moves, with which the waters swarmed, after their kind, and every winged bird after its kind. God saw that it was good.

²² God blessed them, saying, "Be fruitful, and multiply, and fill the waters in the seas, and let birds multiply on the earth."

²³ There was evening and there was morning, a fifth day.

²⁴ God said, "Let the earth bring forth living creatures after their kind, livestock, creeping things, and animals of the earth after their kind;" and it was so.

²⁵ God made the animals of the earth after their kind, and the livestock after their kind, and everything that creeps on the ground after its kind. God saw that it was good.

²⁶ God said, "Let us make man in our image, after our likeness: and let them have dominion over the fish of the sea, and over the birds of the sky, and over the livestock, and over all the earth, and over every creeping thing that creeps on the earth."

²⁷ God created man in his own image. In God's image he created him; male and female he created them.

²⁸ God blessed them. God said to them, "Be fruitful, multiply, fill the earth, and subdue it. Have dominion over the fish of the sea, over the birds of the sky, and over every living thing that moves on the earth."

²⁹ God said, "Behold, I have given you every herb yielding seed, which is on the surface of all the earth, and every tree, which bears fruit yielding seed. It will be your food.

³⁰ To every animal of the earth, and to every bird of the sky, and to everything that creeps on the earth, in which there is life, I have given every green herb for food;" and it was so.

³¹ God saw everything that he had made, and, behold, it was very good. There was evening and there was morning, a sixth day.