Bible

 

Ezékiel 23

Studie

   

1 És lõn az Úr beszéde hozzám, mondván:

2 Embernek fia! Volt két asszony, egy anyának leányai.

3 És paráználkodának Égyiptomban, ifjúságukban paráználkodtak; ott szorongatták emlõjüket, ott nyomogatták szûzi keblöket.

4 És nevök: Oholá a nagyobbik, és húga Oholibá; és lõnek enyimekké, és szülének fiakat és leányokat. A mi pedig a nevöket illeti: Samaria az Oholá és Jeruzsálem az Oholibá.

5 És paráználkodék Oholá oldalamon, és fölgerjede szeretõihez, a közeli Assiriabeliekhez.

6 Kik kék bíborba öltözöttek, helytartók és fejedelmek, kívánatos ifjak mindnyájan, lovagok, lovakon ülõk.

7 És nékik adá magát paráznaságaiban Assiria válogatott ifjainak; és mindazoknál, kikhez felgerjede, minden õ bálványaikkal megfertézteté magát.

8 De az Égyiptombeliektõl való paráznaságait is el nem hagyá, mert vele háltak ifjúságában, s õk nyomogatták szûzi kebelét, és kiöntötték õ reá paráznaságukat.

9 Ennekokáért adtam õt szeretõinek kezébe, Assiria fiainak kezébe, kikhez fölgerjedett.

10 Azok feltakarák szemérmét, fiait és leányit elvivék s magát fegyverrel ölék meg, úgy hogy híre-neve lõn az asszonyoknál, s ítéletet cselekedének rajta.

11 És látá húga, Oholibá, és még gonoszabbul folytatá bujálkodását amannál, és paráznaságait nénje paráználkodásainál.

12 Assiria fiaihoz fölgerjedt, közeli helytartókhoz s fejedelmekhez, teljes szépségben öltözõkhöz, lovagokhoz, lovakon ülõkhöz, kik mindnyájan kivánatos ifjak.

13 És látám, hogy megfertéztette magát: egy az útjok kettõjöknek.

14 És még szaporítá paráznaságait, és láta férfiakat bevésve a falon, a Káldeusok képeit, bevésve vörös festékkel,

15 Kik övet viseltek derekukon, csomós süvegeket fejükön, olyanok mind, mint a szekérrõl harczolók, hasonlók Bábel fiaihoz, kiknek szülõföldje Káldea;

16 És fölgerjedt hozzájok szemei nézésében, s bocsáta követeket hozzájok Káldeába.

17 És eljövének õ hozzá Bábel fiai a szerelem ágyasházába, s megfertézteték õt paráznaságukkal, úgyhogy tisztátalan lett miattok; s ekkor lelke eltávozék tõlök.

18 És mikor feltakarta paráznaságait és feltakarta szemérmét, eltávozék az én lelkem õ tõle, a mint az õ nénjétõl lelkem eltávozott vala.

19 És megsokasítá paráznaságait, megemlékezvén ifjúságának napjairól, mikor Égyiptom földjén paráználkodott;

20 És fölgerjede azok bujálkodóihoz, kiknek teste olyan, mint a szamarak teste, és folyásuk, mint lovak folyása.

21 És megemlékezél ifjúságod fajtalankodására, mikor õk, az égyiptomiak, nyomogatták kebledet, hogy szorongassák ifjúságod emlõit.

22 Ennekokáért Oholibá, így szól az Úr Isten: Ímé, én feltámasztom a te szeretõidet ellened, kiktõl pedig eltávozott lelked, s reád hozom õket mindenfelõl.

23 Babilon fiait és minden Káldeabelit, Pekódot és Soát és Koát, Assiria minden fiát õ velük, kívánatos ifjakat, helytartókat s fejedelmeket, mindnyájokat, szekérrõl harczolókat s elõkelõket, és lovakon ülõket, mindnyájokat.

24 És jõnek reád szekereknek és kerekeknek tömegével s népek sokaságával, nagy és kis paizszsal és sisakkal körülvesznek téged mindenfelõl, s adok nékik hatalmat az ítéletre, s megítélnek téged az õ ítéletök szerint.

25 És megmutatom rajtad féltõ szerelmemet, s cselekszenek veled kegyetlenül; orrodat s füleidet elmetélik, s maradékod fegyver miatt hull el; õk fiaidat és leányaidat elviszik, s maradékodat tûz emészti meg.

26 S megfosztanak ruháidtól, és elveszik ékességeidet.

27 És véget vetek fajtalanságodnak s Égyiptom földjérõl való paráznaságodnak, s nem emeled föl szemeidet rájok, s Égyiptomra nem emlékezel többé.

28 Mert így szól az Úr Isten: Ímé, én adlak téged azoknak kezébe, a kiket gyûlölsz, azoknak kezébe, a kiktõl eltávozott lelked.

29 És gyûlölséggel cselekesznek veled, és mindent, mit kerestél, elvesznek tõled, és mezítelen s ruhátalan hagynak, hogy feltakartassék paráznaságaid szemérme. És fajtalanságod s paráználkodásaid

30 Hozták ezeket reád; mivelhogy paráználkodtál a pogányok után, mert megfertéztetted magad azok bálványaival.

31 Nénéd útján jártál, azért az õ poharát adom kezedbe.

32 Így szól az Úr Isten: Nénéd poharát megiszod, mely mély és széles; leszen nevetségedre s csúfoltatásodra, hogy sok fér bele.

33 Részegséggel és bánattal megtelsz; pusztaság és elpusztulás pohara a te nénéd, Samaria pohara!

34 Meg kell innod azt s fenékig hajtanod; és cserepein rágódni fogsz, emlõidet megszaggatod azokon, mert én szólottam, ezt mondja az Úr Isten.

35 Ennekokáért ezt mondja az Úr Isten: Mivelhogy elfelejtkeztél én rólam s hátad mögé vetettél engemet, te is hordozd fajtalanságodat és paráznaságaidat.

36 És monda az Úr nékem: Embernek fia! avagy nem ítéled-é Oholát és Oholibát? Hirdesd nékik útálatosságaikat.

37 Mert házasságot törtek, és vér van kezeiken, és bálványaikkal törtek házasságot, és fiaikat is, kiket szültek vala nékem, tûzben nékik áldozák azok eledeléül.

38 Sõt ezt is cselekedték velem: megfertézteték az én szent helyemet azon a napon, és szombatimat megszentségteleníték.

39 És mikor megölték fiaikat az õ bálványaiknak, bemenének az én szenthelyembe azon a napon, hogy megszentségtelenítsék, és ímé, így cselekedtek az én házamban.

40 Sõt elküldöttek messzünnen jövõ emberekhez, kikhez követség küldetett, és ímé eljövének, a kiknek kedvéért megmosódál, kendõzéd szemeidet, és fölékesítéd magad ékességgel;

41 És ültél pompás kerevetre, s terített asztal vala az elõtt, és az én füstölõ szeremet és olajomat arra tevéd;

42 És lõn ott örvendezõ sokaságnak zaja. És [küldöttek] az emberek sokaságából való férfiakhoz, hozatának ivótársakat a pusztából; és ezek adának karpereczeket az õ kezeikre és ékes koronát fejökre.

43 És mondék: Még az elaggott is házasságot tör? most már paráznaságod fog paráználkodni, és úgy lõn.

44 És bemenének hozzá, mint a hogy a parázna asszonyhoz bemennek; így mentek be Oholához és Oholibához, e fajtalan asszonyokhoz.

45 És igaz férfiak, ezek ítélik meg õket a házasságtörõk, és vérontók ítéletével, mert házasságtörõk és vér van kezeiken.

46 Mert így szól az Úr Isten: Hozzanak rájok gyülekezetet, és adják õket bántalmazásra és ragadományra.

47 És kövezze meg õket a gyülekezet, és vagdalják össze õket fegyvereikkel; fiaikat és leányaikat öljék meg, és házaikat tûzzel égessék meg.

48 És megszüntetem a fajtalanságot a földrõl, és tanul minden asszony, és nem cselekesznek a ti fajtalanságotok szerint.

49 És reátok vetik fajtalanságotokat, s bálványaitok vétkeit viselitek, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr Isten.

   

Bible

 

Ezékiel 6:13

Studie

       

13 És megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, mikor sebesültjeik ott lesznek bálványaik között az õ oltáraik körül, minden magas halmon, minden hegyeknek tetein, minden zöld fa alatt és minden lombos terpentinfa alatt, a hol csak kedves illatot adának minden bálványaiknak.

Ze Swedenborgových děl

 

Arcana Coelestia # 4288

Prostudujte si tuto pasáž

  
/ 10837  
  

4288. These same verses which have been explained so far also have regard to the Jewish and Israelitish nation which is called 'Jacob' in the Word, as stated and shown above in 4279. In the sense which is being called the internal historical the words 'Let me go, for the dawn is coming up' mean that the genuine representative role would depart from the descendants of Jacob before they entered into the representatives connected with the land of Canaan. The nature of that nation has been shown above, namely that among them no internal worship existed, only external worship; that is to say, they had become cut off from the heavenly marriage, and therefore no Church could be established among that nation, only that which was a representative of the Church, see 4281.

[2] But one must know what a representative Church is and what a representative of the Church is. A representative Church exists when internal worship is present within external, but a representative of the Church when no internal worship exists even though external does so. In both cases they observe very similar external practices, that is to say, they follow similar ordinances, laws, and commands. But in the representative Church external things correspond to internal so that they make one, whereas in a representative of the Church that correspondence does not exist because external things are either devoid of internal or else at variance with them. In the representative Church celestial and spiritual love is supreme, but in a representative of the Church bodily and worldly love is supreme. Celestial and spiritual love constitutes the internal itself, but when no celestial or spiritual love exists, only bodily and worldly, that which is external devoid of what is internal exists. The Ancient Church which existed after the Flood was a representative Church, but that which was established among the descendants of Jacob was merely a representative of the Church. But to make the difference between the two quite plain, let it be illustrated by examples.

[3] In the representative Church Divine worship took place on mountains because 'mountains' meant celestial love, and in the highest sense the Lord, 795, 1430, 2722, 4210; and when they held worship on mountains they were in their own holy place because they were at the same time abiding in celestial love. In the representative Church Divine worship also took place in groves because 'groves' meant spiritual love, and in the highest sense the Lord in regard to that love, 2722; and when they held worship in groves they were in their own holy place because they were at the same time abiding in spiritual love. When they held Divine worship in the representative Church they used to turn their faces towards the rising of the sun because 'the rising sun' too meant celestial love, 101, 1529, 1530, 2441, 2495, 3636, 3643. And when they looked up at the moon they were again filled with holy reverence because 'the moon' meant spiritual love, 1529-1531, 2495, 4060. And the same applied when they looked up at the starry sky because this meant the angelic heaven or the Lord's kingdom. In the representative Church they had tents or tabernacles in which they held Divine worship, and this was holy worship because 'tents' or 'tabernacles' means the holiness of love and of worship, 414, 1102, 2145, 2152, 3312. And countless other examples could be mentioned.

[4] In the representative of the Church Divine worship did indeed take place at first on mountains and also in groves. The practice also existed then of turning to face the rising of the sun, as well as that of beholding the moon and the stars. There was likewise worship in tents or tabernacles. But because their external worship was devoid of internal - that is, they were governed by bodily and worldly love and not by celestial and spiritual, and so worshipped the actual mountains or groves, and also the sun, moon, and stars, as well as their tents or tabernacles - those practices, which had been holy in the Ancient Church, were now made idolatrous by those belonging to a representative of the Church. They were therefore restricted to the same place and practices for them all, that is to say, to the mountain on which Jerusalem and at length Zion stood, where from the temple they beheld the rising of the sun, and also to one tent for them all, called the tent of meeting, and ultimately to the ark in the temple. They were restricted to these things to the end that a representative of the Church might come into being when they practiced what was outwardly holy. Otherwise they would have rendered holy things unholy.

[5] From these examples one may see what the difference is between a representative Church and a representative of the Church. In general, one may see that members of the representative Church communicated with the three heavens, and that they did so in things of an interior kind, for which external ones could serve as the foundation on which they rested. But those who belonged to a representative of the Church did not communicate with heaven in things of an interior kind. Yet the external things to which those people were limited were nevertheless able to serve as the foundation for interior ones. The Lord's Providence in a miraculous manner enabled this to be so, for the reason that some kind of communication might be established between heaven and mankind through what was a semblance of the Church. For without any communication of heaven with mankind by means of some kind of Church the human race would perish. But what the communication is like when it takes place through external things devoid of any correspondence with internal ones cannot be stated briefly. In the Lord's Divine mercy a statement is to be made about this later on.

  
/ 10837  
  

Thanks to the Swedenborg Society for the permission to use this translation.