IBhayibheli

 

1 Mózes 50

Funda

   

1 József pedig az õ atyja orczájára borúla és siránkozék felette és csókolgatá õt.

2 És megparancsolá József az õ szolgáinak, az orvosoknak, hogy balzsamozzák be az õ atyját; és bebalzsamozák az orvosok Izráelt.

3 Mikor negyven nap eltelék, mert akkorra telnek be a bebalzsamozás napjai, siraták õt az Égyiptombeliek hetven napig.

4 És elmúlának az õ siratásának napjai, és szóla József a Faraó házanépéhez, mondván: Ha kedves vagyok elõttetek, szóljatok kérlek a Faraónak, mondván:

5 Az én atyám engem megesketett, mondván: Ímé én meghalok; az én síromba, melyet Kanaán földén ástam magamnak, oda temess el engem. Most hát kérlek, hadd menjek el, és temessem el az én atyámat, azután visszatérek.

6 És monda a Faraó: Eredj el és temesd el a te atyádat, a mint megesketett téged.

7 Elméne azért József, hogy az õ atyját eltemesse, és vele együtt felmenének mind a Faraó szolgái, az õ házának vénei és Égyiptom földének minden vénei.

8 Józsefnek is egész háznépe; és az õ bátyjai, és az õ atyjának háznépe; csak gyermekeiket, juhaikat és barmaikat hagyták a Gósen földén.

9 Felmenének annakfelette õ vele szekerek is és lovagok, úgy hogy igen nagy sereg vala.

10 Mikor eljutának Atád szérûjéhez, mely a Jordánon túl van, nagy és keserves sírással sírának ott. József pedig hét napig gyászolá az õ atyját.

11 És láták az ország lakosai, a Kanaán népe azt a gyászt Atád szérûjénél, és mondának: Keserves gyásza ez az Égyiptombelieknek. Azért nevezék azt a helyet Ábel Miczrajimnak, mely a Jordánon túl van.

12 Aképen cselekedének azért [Jákóbbal] az õ fiai, a miképen megparancsolta vala nékik.

13 Elvivék ugyanis õt az õ fiai Kanaán földére és eltemeték õt a Makpelah mezõnek barlangjába, melyet vett vala Ábrahám a mezõvel együtt temetésre való örökségnek a Khitteus Efrontól Mamrénak átellenében.

14 És visszatére József Égyiptomba, õ, és az õ atyjafiai, és mind azok, kik vele fölmentek vala az õ atyjának temetésére, minekutána eltemette az õ atyját.

15 A mint láták József bátyjai, hogy az õ atyjok meghalt, ezt mondják vala: Hátha gyûlölni fog minket József, és visszaadja nékünk mindazt a gonoszt, a mit rajta elkövettünk.

16 Izenetet küldének azért Józsefhez, mondván: A te atyád megparancsolta nékünk az õ holta elõtt, mondván:

17 Így szóljatok Józsefhez: Kérünk téged, bocsásd meg a te atyádfiainak vétkét és bûnöket, mert gonoszul cselekedtek te ellened. Most azért bocsásd meg azoknak vétkét, a kik a te atyád Istenét szolgálják. József pedig sír vala, mikor ezt mondák néki.

18 Járulának pedig õ hozzá az õ testvérei is, és leborúlának elõtte és mondának: Ímé mi a te szolgáid [vagyunk].

19 József pedig monda: Ne féljetek: avagy Isten gyanánt [vagyok-é ]én?

20 Ti gonoszt gondoltatok én ellenem, [de] Isten azt jóra gondolta [fordítani], hogy cselekedjék úgy a mint ma, hogy sok nép életét megtartsa.

21 Most annakokáért ne féljetek: Eltartalak én titeket és a ti gyermekeiteket. És megvígasztalá õket és szívökre beszéle.

22 József pedig Égyiptomban lakozék; mind õ, mind az õ atyjának házanépe. És éle József száz tíz esztendeig.

23 És látá József Efraimtól harmad ízben való fiait. Manasse fiának Mákhirnak is születtek József térdén gyermekei.

24 És monda József az õ testvéreinek: Én meghalok, de Isten bizonnyal meglátogat titeket és felvisz titeket e földrõl arra a földre, melyet esküvel ígért meg Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak.

25 És megesketé József Izráel fiait, mondván: Mikor az Isten titeket bizonnyal meglátogat, vigyétek fel innen az én tetemeimet magatokkal.

26 És meghala József száz tíz esztendõs korában, és bebalzsamozák, és koporsóba tevék Égyiptomban.

   

Okususelwe Emisebenzini kaSwedenborg

 

Arcana Coelestia #6499

Funda lesi Sigaba

  
Yiya esigabeni / 10837  
  

6499. 'And Joseph fell upon his father's face' means an influx of the internal into the affection for good. This is clear from the meaning of 'falling upon someone's face' as an influx; from the representation of 'Joseph' as the internal, dealt with in 5805, 5826, 5827, 5869, 5877, 6177, 6224; from the meaning of 'face' as affection, dealt with in 4796, 4797, 5102; and from the representation of Israel, to whom 'father' refers here, as spiritual good or the good of truth, dealt with in 3654, 4598, 5801, 5807, 5806, 5812, 5817, 5819, 5826, 5833. From all this it is evident that 'Joseph fell upon his father's face' means an influx of the internal into the affection for spiritual good.

[2] The reason why an influx of the internal into the affection for spiritual good is meant is that here the internal sense deals with the spiritual Church that the Lord established. For 'Israel' means the good of truth or spiritual good; but since this good constitutes the spiritual Church, 'Israel' also means that Church, 4286, 6426. For that good to come into existence an influx from the internal celestial represented by 'Joseph' is necessary; for without the influx from it that good is not good, because there is no affection attached to it.

The internal sense of what comes after this continues to deal with the establishment of that Church, 6497. The reason why that Church is described by 'Israel' who has now died and is soon to be buried is that in the internal sense death is not meant by 'death', nor burial by 'burial'. Rather, new life is meant by 'death', 3498, 3505, 4618, 4621, 6036, and regeneration by 'burial', 2916, 2917, 5551.

  
Yiya esigabeni / 10837  
  

Thanks to the Swedenborg Society for the permission to use this translation.

Okususelwe Emisebenzini kaSwedenborg

 

Arcana Coelestia #5827

Funda lesi Sigaba

  
Yiya esigabeni / 10837  
  

5827. 'And one went out from me' means an apparent departure of internal good. This is clear from the meaning of 'going out' or going away as a departure, and from the representation of 'Joseph' as internal good, dealt with already. The fact that the departure was only an apparent one is self-evident, since Joseph was still alive. The implications of this are as follows: From start to finish the details recorded regarding Joseph represent in their order the glorification of the Lord's Human. They consequently represent in the lower sense a person's regeneration since this is an image or model of the Lord's glorification, 3178, 3212, 3296, 3490, 4402, 5688.

[2] So far as a person's regeneration is concerned, in the first state, when he is being brought by means of truth into good, truth is plainly visible because it exists in the light of the world and is not far removed from the ideas formed by the bodily senses. This is not the case with good, for good exists in the light of heaven, far from ideas formed by the bodily senses since it resides inwardly in the person's spirit. Consequently the truth of faith is clearly visible but good is not, even though good is constantly present, both flowing into truths and bringing them to life. If that were not so the person could not be regenerated. But once the state is completed, good reveals itself, doing so through love towards the neighbour, and through affection for truth as a guide to life. These things also what are represented by Joseph's being taken away from and not seen by his father, and after that revealing himself to his father. This is how an apparent departure of internal good, meant by 'one went out from me', is to be understood.

  
Yiya esigabeni / 10837  
  

Thanks to the Swedenborg Society for the permission to use this translation.