Arcana Coelestia #1580
1580. That 'is not the whole land before you?' means all good is clear from the meaning in the good sense of 'land', here 'the land of Canaan', as the celestial, and therefore goodness, dealt with already in 566, 620, 636, 662. Here the internal man addresses the external man, or rather addresses these things in the external man which do not agree with the internal, addressing them in the way that a person is accustomed to do when he detects some evil present in himself from which he wishes to be separated, as happens in times of temptation and conflict. It is the well known experience of those who have undergone temptations and conflicts to detect within themselves things that disagree, from which they cannot be separated as long as conflict exists. Yet they still desire such a separation; indeed they sometimes desire it so much that they are furious with that evil and want to drive it out. These are the things meant here.
1 Mózes 23
1
Vala pedig Sárának élete száz huszonhét esztendõ. [Ezek] Sára életének esztendei.
2
És meghala Sára Kirját-Arbában azaz Hebronban a Kanaán földén, és beméne Ábrahám, hogy gyászolja Sárát és sirassa õt.
3
Felkele azután Ábrahám az õ halottja elõl, és szóla a Khéth fiainak, mondván:
4
Idegen és jövevény vagyok közöttetek: Adjatok nékem temetésre való örökséget ti nálatok, hadd temessem el az én halottamat én elõlem.
5
Felelének pedig a Khéth fiai Ábrahámnak, mondván õnéki:
6
Hallgass meg minket uram: Istentõl való fejedelem vagy te mi közöttünk, a mi temetõhelyeink közûl a mely legtisztességesebb, abba temesd el a te halottadat, közûlünk senki sem tiltja meg tõled az õ temetõhelyét, hogy eltemethesd a te halottadat.
7
És felkele Ábrahám, és meghajtá magát a földnek népe elõtt, a Khéth fiai elõtt.
8
És szóla õ velök mondván: Ha azt akarjátok, hogy eltemessem az én halottamat én elõlem: hallgassatok meg engemet, és esedezzetek én érettem Efron elõtt, Czohár fia elõtt.
9
Hogy adja nékem Makpelá barlangját, mely az övé, mely az õ mezejének szélében van: igaz árán adja nékem azt, ti köztetek temetésre való örökségûl.
10
Efron pedig ûl vala a Khéth fiai között. Felele azért Efron a Khitteus, Ábrahámnak, a Khéth fiainak és mindazoknak hallatára, a kik bemennek vala az õ városának kapuján, mondván:
11
Nem úgy uram, hallgass meg engem: azt a mezõt néked adom, s a barlangot, mely abban van, azt is néked adom, népem fiainak szeme láttára adom azt néked, temesd el halottadat.
12
És meghajtá magát Ábrahám a földnek népe elõtt.
13
És szóla Efronhoz a föld népének hallatára, mondván: Ha mégis meghallgatnál engem! megadom a mezõnek árát, fogadd el tõlem; [azután] eltemetem ott az én halottamat.
14
És felele Efron Ábrahámnak, mondván néki:
15
Uram! hallgass meg engemet; négyszáz ezüst siklusos föld, micsoda az én köztem és te közötted? Csak temesd el a te halottadat.
16
Engede azért Ábrahám Efronnak és odamérte Ábrahám Efronnak az ezüstöt, a melyet mondott vala a Khéth fiainak hallatára; kalmároknál kelendõ négyszáz ezüst siklust.
17
Így lett Efronnak Makpelában levõ mezeje, mely Mamré átellenében van, a mezõ a benne levõ barlanggal, és minden a mezõben levõ fa az egész határban köröskörûl
18
Ábrahámnak birtoka, a Khéth fiainak, mind azoknak szeme elõtt, a kik az õ városának kapuján bemennek vala.
19
Azután eltemeté Ábrahám az õ feleségét Sárát a Makpelá mezejének barlangjába Mamréval szemben. Ez Hebron a Kanaán földén.
20
Így erõsítteték meg a mezõ és a benne lévõ barlang Ábrahámnak temetésre való örökségûl a Khéth fiaitól.
