1
A Lévita-papoknak, a Lévi egész nemzetségének ne legyen se része, se öröksége Izráellel, hanem éljenek az Úrnak tüzes áldozatjaiból és örökségébõl.
2
Annakokáért ne legyen néki öröksége az õ atyjafiai között: Az Úr az õ öröksége, a mint megmondotta néki.
3
És ez legyen a papoknak törvényes része a néptõl, azoktól, a kik áldoznak akár ökörrel, akár juhval, hogy a papnak adják a lapoczkát, a két állat és a gyomrot.
4
A te gabonád, mustod és olajod zsengéjét, és a te juhaid gyapjának zsengéjét néki adjad;
5
Mert õt választotta ki az Úr, a te Istened minden te nemzetséged közül, hogy álljon szolgálatra az Úrnak nevében, õ és az õ fiai minden idõben.
6
Mikor pedig eljön a Lévita valamelyikbõl a te egész Izráelben lévõ kapuid közül, a hol õ lakik, és bemegy az õ lelkének teljes kívánsága szerint arra a helyre, a melyet kiválaszt az Úr:
7
Szolgáljon az Úrnak az õ Istenének nevében, mint az õ többi atyjafiai, a Léviták, a kik ott állanak az Úr elõtt.
8
Az eledelekben egyenlõképen részesedjenek, kivéve azt, a mit eladott valaki az õ atyai örökségébõl.
9
Mikor te bemégy arra a földre, a melyet az Úr, a te Istened ád néked: ne tanulj cselekedni azoknak a népeknek útálatosságai szerint.
10
Ne találtassék te közötted, a ki az õ fiát vagy leányát átvigye a tûzön, se jövendõmondó, se igézõ, se jegymagyarázó, se varázsló;
11
Se bûbájos, se ördöngõsöktõl tudakozó, se titok-fejtõ, se halottidézõ;
12
Mert mind útálja az Úr, a ki ezeket míveli, és ez ilyen útálatosságokért ûzi ki õket az Úr, a te Istened te elõled.
13
Tökéletes légy az Úrral, a te Isteneddel.
14
Mert ezek a nemzetek, a kiket te elûzesz, igézõkre és jövendõmondókra hallgatnak; de tenéked nem engedett ilyet az Úr, a te Istened.
15
Prófétát támaszt néked az Úr, a te Istened te közüled, a te atyádfiai közül, olyat mint én: azt hallgassátok!
16
Mind a szerint, amint kérted az Úrtól, a te Istenedtõl a Hóreben a gyülekezésnek napján mondván: Ne halljam többé az Úrnak, az én Istenemnek szavát, és ne lássam többé ezt a nagy tüzet, hogy meg ne haljak!
17
Az Úr pedig monda nékem: Jól mondták a mit mondtak.
18
Prófétát támasztok nékik az õ atyjokfiai közül, olyat mint te, és az én ígéimet adom annak szájába, és megmond nékik mindent, a mit parancsolok néki.
19
És ha valaki nem hallgat az én ígéimre, a melyeket az én nevemben szól, én megkeresem azon!
20
De az a próféta, a ki olyat mer szólani az én nevemben, a mit én nem parancsoltam néki szólani, és a ki idegen istenek nevében szól: haljon meg az a próféta.
21
Ha pedig azt mondod a te szívedben: miképen ismerhetjük meg az ígét, a melyet nem mondott az Úr?
22
Ha a próféta az Úr nevében szól, és nem lesz meg, és nem teljesedik be a dolog: ez az a szó, a melyet nem az Úr szólott; elbizakodottságból mondotta azt a próféta; ne félj attól!
