¹ Majd megfordulék és felemelém szemeimet, és látám, hogy ímé négy szekér jön vala ki két hegy közül, és azok a hegyek ércz-hegyek.

² Az elsõ szekérben veres lovak, a második szekérben fekete lovak;

³ És a harmadik szekérben fehér lovak; a negyedik szekérben pedig tarka lovak, erõsek.

⁴ És megszólalék, és mondám az angyalnak, a ki beszél vala velem: Mik ezek, Uram?

⁵ Az angyal felele, és mondá nékem: Ezek az égnek négy szele, jõnek az egész föld Ura mellett való szolgálatukból.

⁶ A melyben a fekete lovak vannak, észak földére mennek, és a fehérek mennek utánok, a tarkák pedig a dél földére mennek;

⁷ Az erõsek is mennek és kivánják eljárni a földet. És mondá: Menjetek, járjátok el a földet; és eljárák a földet.

⁸ Majd híva engem, és beszéle velem, mondván: Lásd! Az észak földére menõk lecsendesíték lelkemet északnak földén.

⁹ És szóla az Úr hozzám, mondván:

¹⁰ Végy a számkivetésbõl valóktól: Heldaitól, Tóbiástól és Jedajától; és menj be azon a napon, menj be Jósiának, a Sefániás fiának házába, a kik Babilonból jöttenek,

¹¹ Végy ugyanis ezüstöt és aranyat, és csinálj koronákat, és tedd Jósuának, a Jehosadák fiának, a fõpapnak fejére!

¹² És szólj néki, mondván: Ezt mondja a Seregeknek Ura, mondván: Ímé, egy férfiú, a neve Csemete, mert csemete támad belõle, és megépíti az Úrnak templomát!

¹³ Mert õ fogja megépíteni az Úrnak templomát, és nagy lesz az õ dicsõsége, és ülni és uralkodni fog az õ székében, és pap is lesz az õ székében, és békesség tanácsa lesz kettõjük között.

¹⁴ És a koronák legyenek Hélemnek, Tóbiásnak, Jedajának és Hénnek, a Sefániás fiának emlékjelei az Úr templomában.

¹⁵ És a messzelakók eljõnek és építenek az Úr templomában, és megtudjátok, hogy a Seregeknek Ura küldött el engem hozzátok. Így lesz, ha hallgattok az Úrnak, a ti Isteneteknek szavára!

¹ És lõn a Júda királyának, Akháznak, az Uzziás fiának, Jóthám fiának napjaiban, eljöve Reczin, Sziriának királya, és Remaljának fia, Pékah, Izráelnek királya Jeruzsálem ellen, hogy azt megostromolja; de nem veheté meg azt.

² És hírül vivék a Dávid házának, mondván: Sziria Efraimmal egyesült! és megindula szíve s népének szíve, a mint megindulnak az erdõ fái a szél miatt.

³ És mondá az Úr Ésaiásnak: Menj ki, kérlek, Akház eleibe te és Seár-Jásub fiad, a felsõ tó csatornájának végéhez, a ruhafestõk mezejének útján;

⁴ És mondd néki: Vigyázz és légy nyugodt; ne félj! és meg ne lágyuljon szíved e két füstölgõ üszögdarab miatt, Reczinnek és Sziriának, és Remalja fiának felgerjedett haragja miatt!

⁵ Mivelhogy gonosz tanácsot tartott ellened Sziria, Efraim és Remalja fia, mondván:

⁶ Menjünk el Júda ellen, s reszkettessük meg, és kapcsoljuk magunkhoz, és tegyük királylyá benne Tábeal fiát,

⁷ Így szól az Úr Isten: Nem áll meg és nem lészen ez!

⁸ Mert Sziria feje Damaskus, és Damaskusnak feje Reczin, és még hatvanöt esztendõ, s megromol Efraim és nép nem lészen.

⁹ Efraim feje pedig Samaria, és Samaria feje a Remalja fia: ha nem hisztek, bizony meg nem maradtok!

¹⁰ És szóla ismét az Úr Akházhoz, mondván:

¹¹ Kérj jelt magadnak az Úrtól, a te Istenedtõl, kérj a mélységben vagy fent a magasban!

¹² És mikor szóla Akház: Nem kérek s nem kisértem az Urat!

¹³ Akkor monda [a próféta:] Halld meg hát, Dávid háza! hát nem elég embereket bosszantanotok, hogy még az én Istenemet is bosszantjátok?

¹⁴ Ezért ád jelt néktek az Úr maga: Ímé, a szûz fogan méhében, és szül fiat, s nevezi azt Immánuelnek,

¹⁵ Ki vajat és mézet eszik, míg megtanulja a gonoszt megvetni, és a jót választani;

¹⁶ Mert mielõtt e gyermek megtanulná megvetni a gonoszt, és a jót választani, elpusztul a föld, melynek két királyától te reszketsz.

¹⁷ És hozni fog az Úr reád és népedre és atyád házára oly napokat, milyenek még nem jöttenek, mióta Efraim elszakadott Júdától: Assiria királyát.

¹⁸ És lesz ama napon: süvölt az Úr az Égyiptom folyóvize mellett való legyeknek, s Assiria földje méheinek,

¹⁹ S mind eljönnek, és letelepszenek a meredek völgyekben és sziklák hasadékaiban, minden töviseken és minden legelõkön.

²⁰ Ama napon leberetválja az Úr a folyón túl bérlett beretvával, Assiria királya által a fõt s a lábak szõrét, a mely a szakált is leveszi;

²¹ És lesz ama napon, hogy kiki egy fejõstehenet tart és két juhot,

²² És lészen, hogy a tej bõsége miatt vajat eszik; mert vajat és mézet eszik, valaki csak megmaradott e földön.

²³ S lészen ama napon, hogy minden helyet, a hol ezer szõlõtõ ezer siklust érõ vala, tövis és gaz ver fel.

²⁴ Nyilakkal és kézívvel mehet oda [az ember,] mivel tövis és gaz verte fel mind az egész földet;

²⁵ Sõt a hegyekre, a melyeket kapával kapáltanak, sem fogsz felmenni, félvén a tövistõl és gaztól; hanem barmok legelõjévé lesznek és juhok járásává.