¹ Énekelt pedig Debora és Bárák, az Abinoám fia azon a napon, mondván:

² Hogy a vezérek vezettek Izráelben,

³ Halljátok meg királyok, figyeljetek fejedelmek!

⁴ Uram, mikor Szeirbõl kijövél, Mikor lépdelél Edom mezejérõl:

⁵ A hegyek megrendültek az Úrnak orczája elõtt,

⁶ Sámgárnak, az Anath fiának napjaiban,

⁷ Megszüntek a kerítetlen helyek Izráelben, megszüntek végképen,

⁸ Új isteneket ha választott [a nép,]

⁹ Szívem azoké, kik parancsolnak Izráelben,

¹⁰ Kik ültök fehér szamarakon,

¹¹ Az íjászok szavával a vízmerítõk között,

¹² Kelj fel, kelj fel Debora!

¹³ Akkor lejött a hõsök maradéka;

¹⁴ Efraimból, kiknek gyökere Amálekben,

¹⁵ És Issakhár fejedelmei Deborával,

¹⁶ Miért [maradtál] ülve a hodályban?

¹⁷ Gileád a Jordánon túl pihen.

¹⁸ [De] Zebulon, az halálra elszánt lelkû nép,

¹⁹ Királyok jöttek, harczoltanak;

²⁰ Az égbõl harczoltak,

²¹ A Kison patakja seprette el õket;

²² Akkor csattogtak a lovak körmei

²³ Átkozzátok Mérozt - mond az Úr követje, -

²⁴ De áldott legyen az asszonyok felett Jáhel,

²⁵ [Az] vizet kért, õ tejet adott,

²⁶ Balját a szegre,

²⁷ Lábainál leroskadt, elesett, feküdt,

²⁸ Kinézett az ablakon, és jajgatott

²⁹ Fejedelemasszonyinak legokosabbjai válaszolnak néki;

³⁰ "Vajjon nem zsákmányra találtak-é, s mostan osztozkodnak?

³¹ Így veszszenek el minden te ellenségid, Uram!

¹⁰ When the builders laid the foundation of the temple of Yahweh, they set the priests in their clothing with trumpets, and the Levites the sons of Asaph with cymbals, to praise Yahweh, after the order of David king of Israel.

¹¹ They sang one to another in praising and giving thanks to Yahweh, "For he is good, for his loving kindness endures forever toward Israel." All the people shouted with a great shout, when they praised Yahweh, because the foundation of the house of Yahweh was laid.

¹² But many of the priests and Levites and heads of fathers' [houses], the old men who had seen the first house, when the foundation of this house was laid before their eyes, wept with a loud voice; and many shouted aloud for joy:

¹³ so that the people could not discern the noise of the shout of joy from the noise of the weeping of the people; for the people shouted with a loud shout, and the noise was heard afar off.