Bible

 

Józsué 21

Studie

   

1 És hozzámenének a Léviták atyai fejedelmei Eleázárhoz, a paphoz, és Józsuéhoz, a Nún fiához és az atyai fejedelmekhez, a kik valának Izráel fiainak nemzetségei felett,

2 És szólának nékik Silóban, a Kanaán földén, mondván: Az Úr megparancsolta Mózes által, hogy adjatok nékünk városokat lakóhelyül, és azokhoz való legelõket barmaink részére.

3 Adák azért Izráel fiai a Lévitáknak az õ örökségökbõl, az Úrnak rendelése szerint, ezeket a városokat és azoknak legelõit.

4 Esék pedig a sors a Kehátiták családjaira, és juta a Léviták közül való Áron pap fiainak a Júda nemzetségétõl, a Simeon nemzetségétõl és a Benjámin nemzetségétõl sors szerint tizenhárom város;

5 Kehát többi fiainak pedig az Efraim nemzetségének családjaitól, Dán nemzetségétõl és Manassé fél nemzetségétõl sors szerint tíz város.

6 A Gerson fiainak pedig az Issakhár nemzetségének családjaitól, az Áser nemzetségétõl, a Nafthali nemzetségétõl és Manassénak Básánban levõ fél nemzetségétõl sors szerint tizenhárom város;

7 Mérári fiainak az õ családjaik szerint a Rúben nemzetségétõl, Gád nemzetségétõl és Zebulon nemzetségétõl tizenkét város.

8 Adák azért Izráel fiai e városokat és ezeknek legelõit a Lévitáknak, a miképen megparancsolta vala az Úr Mózes által, sors szerint.

9 Adák pedig a Júda fiainak nemzetségébõl és Simeon fiainak nemzetségébõl ezeket a városokat, a melyek névszerint olvashatók.

10 És lõn, hogy esék a sors elõször a Lévi fiai közül való Kehátnak családjaiból az Áron fiaira.

11 És adák nékik az Anák atyjának [városát], Kirjáth-Arbát, azaz Hebront a Júda hegyén, és annak körülötte levõ legelõit;

12 A városnak szántóföldjét és faluit pedig Kálebnek, a Jefunné fiának adák birtokául.

13 Az Áron pap fiainak pedig adák a gyilkosok menekülésének városát, Hebront és annak legelõjét, Libnát és annak legelõjét.

14 Jatthirt és annak legelõjét; Estemoát és annak legelõjét;

15 Holont és annak legelõjét, és Debirt és annak legelõjét;

16 Aint és annak legelõjét, Juttát és annak legelõjét, Béth-Semest és annak legelõjét. Kilencz várost e két nemzetségbõl.

17 A Benjámin nemzetségébõl pedig Gibeont és annak legelõjét, Gébát és annak legelõjét;

18 Anathótot és annak legelõjét, Almont és annak legelõjét: négy várost.

19 Az Áron fiainak, a papoknak városai összesen tizenhárom város és azoknak legelõi.

20 A Kehát fiai családjainak pedig, [s] a Kehát fiai közül való többi Lévitáknak városai, az õ sorsuk szerint, az Efraim nemzetségébõl valának.

21 Nékik adák ugyanis a gyilkosok menekülésének városát, Sikemet és annak legelõjét az Efraim hegyén, és Gezert és annak legelõjét;

22 Kibczaimot és annak legelõjét, Béth-Horont és annak legelõjét: négy várost.

23 A Dán nemzetségébõl pedig Elthekét és annak legelõjét, Gibbethont és annak legelõjét;

24 Ajjálont és annak legelõjét; Gath-Rimmont és annak legelõjét; négy várost.

25 A Manassé fél nemzetségébõl pedig: Taanákot és annak legelõjét, Gath- Rimmont és annak legelõjét: két várost.

26 Összesen tíz várost és azoknak legelõit a Kehát fiai többi családjainak.

27 A Gerson fiainak pedig, a kik a Léviták családjaiból valának, [adák] a Manassé fél nemzetségébõl a gyilkosok menekülésének városát, Gólánt Básánban és annak legelõjét, és Beesterát és annak legelõjét: két várost.

28 Az Issakhár nemzetségébõl pedig: Kisjont és annak legelõjét, Dobráthot, és annak legelõjét,

29 Jármutot és annak legelõjét, és Én-Gannimot és annak legelõjét: négy várost.

30 Az Áser nemzetségébõl pedig: Misált és annak legelõjét, Abdont és annak legelõjét,

31 Helkathot és annak legelõjét, és Rehobot és annak legelõjét: négy várost.

32 A Nafthali nemzetségébõl pedig: a gyilkosok menekülésének városát, Kedest Galileában és annak legelõjét, Hammoth-Dórt és annak legelõjét, és Karthant és annak legelõjét: három várost.

33 A Gersoniták összes városai, az õ családjaik szerint, tizenhárom város és azoknak legelõi.

34 A Mérári fiai családjainak pedig, e még hátralevõ Lévitáknak, [adák] a Zebulon nemzetségébõl: Jokneámot és annak legelõjét, Karthát és annak legelõjét,

35 Dimnát és annak legelõjét, Nahalált és annak legelõjét; négy várost.

36 A Rúben nemzetségébõl pedig: Béczert és annak legelõjét, Jahczát és annak legelõjét,

37 Kedémothot és annak legelõjét, és Méfaathot és annak legelõjét: négy várost.

38 A Gád nemzetségébõl pedig: a gyilkosok menekülésének városát, Rámothot Gileádban és annak legelõjét, Mahanaimot és annak legelõjét,

39 Hesbont és annak legelõjét; Jaézert és annak legelõjét: összesen négy várost.

40 A Mérári fiainak városai az õ családjaik szerint, a kik a Léviták családjai közül maradtak fel, valának az õ sorsuk szerint összesen tizenkét város.

41 A Lévitáknak összes városai az Izráel fiainak birtoka között: negyvennyolcz város azoknak legelõivel.

42 Valának ezek a városok a [tulajdonképeni] város és körülöttök azoknak legelõi. Így vala ez mind e városoknál.

43 Megadá azért az Úr Izráelnek mindazt a földet, a mely felõl megesküdött vala, hogy odaadja azt az õ atyáiknak. És bírák azt, és lakozának abban.

44 Nyugodalmat is ada nékik az Úr mindenfelõl, szintén úgy, a mint megesküdött vala az õ atyáiknak. És senki nem állott meg ellenökben valamennyi ellenségeik közül; minden ellenségöket kezökbe adá az Úr.

45 Nem esett el csak egy szó is mindama szóból, a melyet szólott vala az Úr az Izráel házának. Mindaz betelt.

   

Ze Swedenborgových děl

 

Arcana Coelestia # 2910

Prostudujte si tuto pasáž

  
/ 10837  
  

2910. 'And Abraham came to mourn for Sarah and to weep for her' means a state in which the Lord grieved, that is to say, because it was night as regards the truths of faith within the Church. This is clear from the representation of 'Abraham' as the Lord, dealt with in 1893, 1965, 1989, 2011, 2172, 2501, 2833, 2836. That 'mourning' and 'weeping' mean a state involving grief is clear without explanation. 'Mourning' has regard to grief on account of its being night as regards goods within the Church, and 'weeping' as regards truths. These two verses have dealt with the end of the Church, which arrives when charity does not exist any longer. The end of the Church is the subject many times in the Word, especially in the Prophets and in John, in the Book of Revelation. The Lord too in the Gospels describes that end extensively, calling it the close of the age, and also night.

[2] The situation with all Churches is that initially every Church regards charity as being fundamental. At that time every individual person loves every other as his brother and is moved by good - not on his own account but on account of that person, of the general good of all, of the Lord's kingdom, and above all of the Lord Himself. But with the passage of time charity starts to grow cold and to cease to exist. After that, hatred of one person against another enters in, which - though not apparent outwardly because people in organized society are subject to laws and to external restraints which keep them in check - is nevertheless being fostered inwardly. The external restraints keeping them in check stem from self-love and love of the world, being the love of position and importance, the love of wealth and also of the power that wealth brings, and so the love of reputation. Beneath these loves there lurks hatred of the neighbour, such as leads people to desire dominion over all and to possess everything that belongs to anyone else. And when these desires are opposed, such persons harbour in their mind contempt for that neighbour, breathe revenge, and take delight in his ruin, and indeed perform acts of cruelty on him insofar as they dare. It is into ways such as these that the charity of the Church ultimately goes when it reaches its end. At that time it is said of the Church that faith does not exist any longer, for when there is no charity there is no faith, as has been shown many times.

[3] There have been many Churches, which are known of from the Word, that have come to an end in this fashion. The Most Ancient Church breathed its last in such circumstances around the time of the Flood. So in a similar way did the Ancient Church which existed after the Flood, as also did the second Ancient Church called the Hebrew Church; and later on the Jewish Church. This never was a Church that had charity at the outset, but was merely the representative of a Church whose role was to preserve by means of representatives a communication with heaven until the Lord came into the world. After that a new Church was established by the Lord, which was called the gentile Church and was an internal Church since interior truths from the Lord had then been revealed. But even this Church has now reached its end, for now not only is charity non-existent but also hatred is present instead of charity. Although that hatred is not apparent outwardly it is nevertheless there inwardly and breaks out when at all possible, that is, as often as external restraints do not keep people in check.

[4] In addition to these Churches there have been many others which have not been described so specifically [in the Word] but which deteriorated in a similar way and destroyed themselves. There are many reasons why they have so deteriorated and destroyed themselves. One reason is that parents pile up evils, and from practicing these frequently until at length they become habitual, introduce them into their own nature and disposition, and in so doing hand them down by heredity to their offspring. For what parents acquire through frequent practice in their actual living takes root within their natural disposition and is transmitted by heredity to their descendants. And unless these are reformed or regenerated, that which is transmitted is perpetuated in succeeding generations, increasing all the time as it is passed down. Consequently the will becomes even more bent on evils and falsities. But when the Church reaches its close and perishes the Lord always raises up a new Church somewhere else. Yet rarely, if ever, has He done so from members of the previous Church, but from gentiles who dwelt in ignorance. Those gentiles are the subject in what follows next.

  
/ 10837  
  

Thanks to the Swedenborg Society for the permission to use this translation.

Bible

 

1 Kings 2:11

Studie

       

11 The days that David reigned over Israel were forty years; seven years reigned he in Hebron, and thirty-three years reigned he in Jerusalem.