Bible

 

1 Mózes 49

Studie

   

1 És szólítá Jákób az õ fiait, és monda: Gyûljetek egybe, hadd jelentsem meg néktek, a mi rátok következik a messze jövõben.

2 Gyûljetek össze s hallgassatok Jákóbnak fiai! hallgassatok Izráelre, a ti atyátokra.

3 Rúben, te elsõszülöttem, erõm, tehetségem zsengéje, elsõ a méltóságban, elsõ a hatalomban.

4 Állhatatlan, mint a víz, nem leszesz elsõ, mivel atyád ágyába léptél fel: akkor megfertõztetted! Nyoszolyámba lépett õ.

5 Simeon és Lévi atyafiak, erõszak eszközei az õ fegyverök.

6 Tanácsukban ne légyen részes lelkem, gyûlésükkel ne egyesûljön dicsõségem, mert haragjokban férfit öltek, s kedvök telve inát szegték az ökörnek.

7 Átkozott haragjok, mert erõszakos, és dühök, mivel kegyetlen; eloszlatom õket Jákóbban, és elszélesztem Izráelben.

8 Júda! téged magasztalnak atyádfiai, kezed ellenségeidnek nyakán lesz s meghajolnak elõtted atyáidnak fiai.

9 Oroszlánkölyök Júda; zsákmányt ejtvén, felmentél, fiam! Lehevert, lenyúgodott, mint a hím oroszlán, és mint nõstény oroszlán; ki veri õt fel?

10 Nem múlik el Júdától a fejedelmi bot, sem a vezéri pálcza térdei közûl; míg eljõ Siló, és a népek néki engednek.

11 Szõlõtõhöz köti szamarát, és nemes venyigéhez szamara vemhét, ruháját borban mossa, felöltõjét a szõlõ vérében.

12 Bortól veresek szemei, tejtõl fehérek fogai.

13 Zebulon a tenger partjáig lakozik, azaz a hajók kikötõjéig s határának széle Czídonig ér.

14 Izsakhár erõs csontú szamár, a karámok közt heverész.

15 S látja, hogy a nyugalom és hogy a föld mily kies: teher alá hajtja hátát, s robotoló szolgává lesz.

16 Dán ítéli az õ népét, mint Izráel akármelyik nemzetsége.

17 Dán kígyó lesz az úton, szarvaskígyó az ösvényen, mely a körmébe harap, hogy lovagja hanyatt esik.

18 Szabadításodra várok Uram!

19 Gád! had háborgatja; majd õ hág annak sarkába.

20 Ásernek kenyere kövér, királyi csemegét szolgáltat.

21 Nafthali, gyorslábú szarvas, az õ beszéde kedves.

22 Termékeny fa József, termõ ág a forrás mellett, ágazata meghaladja a kõfalat.

23 Keserítik, lövöldözik és üldözik a nyilazók:

24 De mereven marad kézíve, feszülten keze karjai, Jákób Hatalmasának kezétõl, onnan, Izráel pásztorától, kõsziklájától.

25 Atyád Istenétõl, a ki segéljen; a mindenhatótól, a ki megáldjon, az ég áldásaival, onnan felülrõl, a mélység áldásaival, mely alant terül, az emlõk és anyaméh áldásaival.

26 Atyád áldásai meghaladják az õs hegyek áldásait, az örök halmok kiességeit. Szálljanak József fejére, a testvérek közûl kiválasztatottnak koponyájára.

27 Benjámin ragadozó farkas: reggel ragadományt eszik, este pedig zsákmányt oszt.

28 Mind ezek Izráel nemzetségei, tizenketten, és ez az a mit mondott nékik az õ atyjok, mikor õket megáldá; mindeniket tulajdon áldásával áldá meg.

29 És parancsola nékik és monda: Én az én népemhez takaríttatom, temessetek engem az én atyáimhoz, ama barlangba, mely a Khitteus Efron mezején van.

30 Abba a barlangba, mely Kanaán földén Mamré átellenében Makpelahnak mezején van, melyet megvett Ábrahám a mezõvel együtt a Khitteus Efrontól, temetésre való örökségül.

31 Oda temették el Ábrahámot és Sárát az õ feleségét; oda temették Izsákot és Rebekát az õ feleségét; s oda temettem el Leát is.

32 Szerzemény e mezõ és a barlang, mely abban van, a Khéth fiaitól.

33 És elvégezé Jákób a mit fiainak parancsolt és fölszedé lábait az ágyra, és kimúlék és az õ népéhez takaríttaték.

   

Ze Swedenborgových děl

 

Arcana Coelestia # 6337

Prostudujte si tuto pasáž

  
/ 10837  
  

6337. And I will tell you what shall befall you in the end of the days. That this signifies the quality of the state of the church in the order in which they then were, is evident from the signification of “telling what shall befall,” as being to communicate and to foretell; and from the signification of the “end of the days,” as being the last of the state in which they are together. For “days” are states (see n. 23, 487, 488, 493, 893, 2788, 3462, 3785, 4850); and the “end” is the last; thus the “end of the days” is the last of the state, namely, that in which truths and goods in general, when in their order, are together. The reason why it is the state of the church which is signified, is that the truths and goods which are represented by Jacob and his sons are what constitute the church; therefore by Jacob is represented the church (n. 4286, 4439, 4514, 4520, 4680, 4772, 5536, 5540); and so also by his sons (n. 5403, 5419, 5427, 5458, 5512). That the quality of the state is meant, is because the representation of the truths and goods of the church is according to the order in which the sons of Jacob or the tribes are mentioned in the Word (n. 3862, 3926, 3939). One quality is signified when Reuben is mentioned first, for when Reuben is mentioned first the quality begins from faith; but when Judah is mentioned first, then the quality begins from love; and it is different still when some other one is mentioned first. The quality is also varied according to the order in which the rest of the tribes are mentioned after these. Hence come forth innumerable, nay, infinite, variations, and more so when the truths and goods in general which are signified by the twelve tribes also take on specific variations, each truth and good innumerable ones, which causes each of them to receive in general another face; and still more so when these specific truths and goods take on innumerable singular variations; and so on. That infinite variations thus arise may be illustrated by many things in nature. Hence then it is that the twelve tribes have a different signification when mentioned in one order in the Word, from what they have when mentioned in another; thus they have a different signification in this chapter from what they have elsewhere.

  
/ 10837  
  

Thanks to the Swedenborg Foundation for the permission to use this translation.