¹ Az éhség pedig elhatalmazott vala az országon.

² És lõn mikor fogytán vala az eleség, melyet Égyiptomból hoztak vala, monda nékik az õ atyjok: Menjetek el ismét, vegyetek nékünk egy kevés eleséget.

³ És felele néki Júda, mondván: Erõsen fogadkozék az a férfiú, mondván: Színem elé ne kerûljetek, ha veletek nem lesz a ti atyátokfia.

⁴ Ha azért elbocsátod velünk a mi öcsénket, elmegyünk, és veszünk néked eleséget;

⁵ Ha pedig el nem bocsátod, nem megyünk, mert az a férfiú megmondá nékünk: Színem elé ne kerûljetek, ha a ti atyátokfia veletek nem lesz.

⁶ És monda Izráel: Miért cselekedtetek gonoszul velem, hogy megmondtátok annak a férfiúnak, hogy még van egy öcsétek?

⁷ Azok pedig mondának: Nagyon tudakozódék az a férfiú felõlünk és nemzetségünk felõl, mondván: Él-é még atyátok? van-é még testvéretek? És mi kérdéseihez képest feleltünk néki. Avagy tudhattuk-é mi, hogy azt mondja: Hozzátok ide a ti atyátokfiát?

⁸ És monda Júda Izráelnek, az õ atyjának: Bocsásd el azt a fiút én velem, és mi azonnal felkelünk és elmegyünk, hogy éljünk és meg ne haljunk se mi, se te, se a mi gyermekeink.

⁹ Én leszek kezes érette, az én kezembõl kérd elõ. Ha vissza nem hozom õt hozzád, és elõdbe nem állítom õt, mind éltig bûnös legyek elõtted.

¹⁰ Bizony ha nem késlekedünk vala, ez ideig már kétszer is megjöhettünk volna.

¹¹ És monda nékik Izráel az õ atyjok: Ha csakugyan így [kell lenni,] akkor ezt cselekedjétek: Vegyetek e föld válogatott gyümölcseibõl a ti edényeitekbe, és vigyetek ajándékot annak a férfiúnak; egy kevés balzsamot, egy kevés mézet, fûszerszámokat, mirhát, diót, mandulát.

¹² Pénzt pedig két annyit vigyetek magatokkal, sõt a mely pénzt meghoztatok a ti zsákjaitok szájában, azt is vigyétek vissza magatokkal, talán tévedés ez.

¹³ Öcséteket is vegyétek, keljetek fel és menjetek vissza ahhoz a férfiúhoz.

¹⁴ A mindenható Isten pedig engedje, hogy kedvet találjatok annál a férfiúnál, és bocsássa vissza ti veletek a másik atyátokfiát, és Benjámint. Én pedig ha megfosztottnak kell lennem, hadd legyek megfosztva.

¹⁵ Vevék azért a férfiak azt az ajándékot, és vevének kétannyi pénzt az õ kezökbe, és Benjámint, és felkelének és alámenének Égyiptomba, és megállának József elõtt.

¹⁶ A mint meglátá József õ velök Benjámint, monda az õ háza gondviselõjének: Vidd be azokat az embereket a házba, és ölj barmot, s készítsd el, mert velem ebédelnek ez emberek [ma] délben.

¹⁷ És az a férfiú aképen cselekedék, amint József parancsolta vala, és bevivé az a férfiú azokat az embereket a József házába.

¹⁸ És megfélemlének azok az emberek, a miért bevivék õket a József házába, és mondának: A pénzért hozattatánk ide be, mely elõször a mi zsákjainkba tétetett volt, hogy reánk rohanjon, megtámadjon és minket rabszolgákká tegyen a mi szamarainkkal együtt.

¹⁹ És járulának József házának gondviselõjéhez, és szólának néki a ház ajtajában.

²⁰ És mondának: Kérünk uram! Ennekelõtte alájöttünk vala eleséget venni.

²¹ És lõn mikor éjjeli szállásra jutánk és kioldjuk vala a mi zsákjainkat: ímé mindenikünknek pénze az õ zsákjának szájában vala, tulajdon pénzünk teljes mértéke szerint; és visszahoztuk azt magunkkal.

²² De más pénzt is hoztunk le magunkkal eleséget venni; nem tudjuk ki tette a mi pénzünket zsákjainkba.

²³ És monda: Legyetek békén, ne féljetek; a ti Istentek és a ti atyátok Istene adta néktek azt a kincset zsákjaitokba; pénzetek az én kezemhez jutott. És kihozá hozzájok Simeont.

²⁴ Bevivé azután a férfiú azokat az embereket a József házába, és vizet hozata, és megmosák lábaikat, és abrakot is ada az õ szamaraiknak.

²⁵ Õk pedig elkészíték az ajándékot mire József délben megjöve; mert megértették vala, hogy ott ebédelnek.

²⁶ Mikor József haza jöve, bevivék néki az ajándékot, mely kezökben vala, a házba, és leborulának elõtte a földig.

²⁷ És kérdezõsködék egészségök felõl, s monda: Egészségben van-é a ti vén atyátok, a kirõl nékem szóltatok? él-é még?

²⁸ Azok pedig mondának: Egészségben van a te szolgád, a mi atyánk, még él. És meghajták magokat és leborulának.

²⁹ És felemelé szemeit és látá Benjámint az õ atyjafiát, az õ anyjának fiát, és monda: Ez-é a ti legkisebbik atyátokfia, a ki felõl nékem szóltatok vala? És [ismét] monda: Az Isten légyen hozzád kegyelmes, fiam!

³⁰ Akkor elsiete onnan József, mert felgerjede szíve az õ öcscse iránt, és erõlteti vala a sírás; beméne azért szobájába, és ott síra.

³¹ Azután megmosá orczáját, és kiméne, és megtartóztatá magát, és monda: Hozzatok enni valót.

³² És elhozák néki külön, azoknak is külön, és az Égyiptombelieknek is, kik vele esznek vala, külön: Mert nem ehettek az Égyiptombeliek együtt a héberekkel, mert utálatos az az Égyiptombeliek elõtt.

³³ Leûlének azért õ elõtte, az elsõszülött az õ elsõszülöttsége szerint, és a fiatalabb az õ fiatalsága szerint. És az emberek álmélkodva nézének egymásra.

³⁴ Õ pedig részt juttata azoknak maga elõl és a Benjámin része ötszörte nagyobb vala mindnyájok részénél. És ivának és megittasodának õ nála.

¹ The famine was severe in the land.

² It happened, when they had eaten up the grain which they had brought out of Egypt, their father said to them, "Go again, buy us a little more food."

³ Judah spoke to him, saying, "The man solemnly warned us, saying, 'You shall not see my face, unless your brother is with you.'

⁴ If you'll send our brother with us, we'll go down and buy you food,

⁵ but if you'll not send him, we'll not go down, for the man said to us, 'You shall not see my face, unless your brother is with you.'"

⁶ Israel said, "Why did you treat me so badly, telling the man that you had another brother?"

⁷ They said, "The man asked directly concerning ourselves, and concerning our relatives, saying, 'Is your father still alive? Have you another brother?' We just answered his questions. Is there any way we could know that he would say, 'Bring your brother down?'"

⁸ Judah said to Israel, his father, "Send the boy with me, and we'll get up and go, so that we may live, and not die, both we, and you, and also our little ones.

⁹ I'll be collateral for him. From my hand will you require him. If I don't bring him to you, and set him before you, then let me bear the blame forever,

¹⁰ for if we hadn't delayed, surely we would have returned a second time by now."

¹¹ Their father, Israel, said to them, "If it must be so, then do this. Take from the choice fruits of the land in your bags, and carry down a present for the man, a little balm, a little honey, spices and myrrh, nuts, and almonds;

¹² and take double money in your hand, and take back the money that was returned in the mouth of your sacks. Perhaps it was an oversight.

¹³ Take your brother also, get up, and return to the man.

¹⁴ May God Almighty give you mercy before the man, that he may release to you your other brother and Benjamin. If I am bereaved of my children, I am bereaved."

¹⁵ The men took that present, and they took double money in their hand, and Benjamin; and got up, went down to Egypt, and stood before Joseph.

¹⁶ When Joseph saw Benjamin with them, he said to the steward of his house, "Bring the men into the house, and butcher an animal, and prepare; for the men will dine with me at noon."

¹⁷ The man did as Joseph commanded, and the man brought the men to Joseph's house.

¹⁸ The men were afraid, because they were brought to Joseph's house; and they said, "Because of the money that was returned in our sacks at the first time, we're brought in; that he may seek occasion against us, attack us, and seize us as slaves, along with our donkeys."

¹⁹ They came near to the steward of Joseph's house, and they spoke to him at the door of the house,

²⁰ and said, "Oh, my lord, we indeed came down the first time to buy food.

²¹ When we came to the lodging place, we opened our sacks, and behold, each man's money was in the mouth of his sack, our money in full weight. We have brought it back in our hand.

²² We have brought down other money in our hand to buy food. We don't know who put our money in our sacks."

²³ He said, "Peace be to you. Don't be afraid. Your God, and the God of your father, has given you treasure in your sacks. I received your money." He brought Simeon out to them.

²⁴ The man brought the men into Joseph's house, and gave them water, and they washed their feet. He gave their donkeys fodder.

²⁵ They prepared the present for Joseph's coming at noon, for they heard that they should eat bread there.

²⁶ When Joseph came home, they brought him the present which was in their hand into the house, and bowed themselves down to him to the earth.

²⁷ He asked them of their welfare, and said, "Is your father well, the old man of whom you spoke? Is he yet alive?"

²⁸ They said, "Your servant, our father, is well. He is still alive." They bowed the head, and did homage.

²⁹ He lifted up his eyes, and saw Benjamin, his brother, his mother's son, and said, "Is this your youngest brother, of whom you spoke to me?" He said, "God be gracious to you, my son."

³⁰ Joseph hurried, for his heart yearned over his brother; and he sought a place to weep. He entered into his room, and wept there.

³¹ He washed his face, and came out. He controlled himself, and said, "Serve the meal."

³² They served him by himself, and them by themselves, and the Egyptians, that ate with him, by themselves, because the Egyptians don't eat bread with the Hebrews, for that is an abomination to the Egyptians.

³³ They sat before him, the firstborn according to his birthright, and the youngest according to his youth, and the men marveled one with another.

³⁴ He sent portions to them from before him, but Benjamin's portion was five times as much as any of theirs. They drank, and were merry with him.