Bible

 

1 Mózes 21

Studie

   

1 Az Úr pedig meglátogatá Sárát, a mint mondotta vala, és akképen cselekedék az Úr Sárával, a miképen szólott vala.

2 Mert fogada Sára az õ méhében, és szûle fiat Ábrahámnak az õ vénségében, abban az idõben, melyet mondott vala néki az Isten.

3 És nevezé Ábrahám az õ fiának nevét, a ki néki született vala, a kit szûlt vala néki Sára, Izsáknak:

4 És körûlmetélé Ábrahám az õ fiát Izsákot, nyolcznapos korában, a mint parancsolta vala néki az Isten.

5 Ábrahám pedig száz esztendõs [vala], mikor születék néki az õ fia Izsák.

6 És monda Sára: Nevetést szerzett az Isten, énnékem; a ki csak hallja, nevet rajtam.

7 Ismét monda: Ki mondotta volna Ábrahámnak, hogy Sára fiakat szoptat? s ímé fiat szûltem vénségére.

8 És felnevekedék a gyermek, és elválasztaték; Ábrahám pedig nagy vendégséget szerze azon a napon, a melyen Izsák elválasztaték.

9 Mikor pedig Sára nevetgélni látá az Égyiptombéli Hágárnak fiát, kit Ábrahámnak szûlt vala,

10 Monda Ábrahámnak: Kergesd el ezt a szolgálót az õ fiával egybe, mert nem lesz örökös e szolgáló fia az én fiammal, Izsákkal.

11 Ábrahámnak pedig igen nehéznek látszék e dolog, az õ fiáért.

12 De monda az Isten Ábrahámnak: Ne lássék elõtted nehéznek a gyermeknek és a szolgálónak dolga; valamit mond néked Sára, engedj az õ szavának, mert Izsákról neveztetik a te magod.

13 Mindazáltal a szolgálóleány fiát is néppé teszem, mivelhogy a te magod õ.

14 Felkele azért Ábrahámreggel, és võn kenyeret és egy tömlõ vizet, és adá Hágárnak, és feltevé azt és a gyermeket annak vállára s elbocsátá. Az pedig elméne, és bujdosék a Beérseba pusztájában.

15 Hogy elfogyott a víz a tömlõbõl, letevé a gyermeket egy bokor alá.

16 És elméne s leûle által ellenébe mintegy nyillövésnyi távolságra; mert azt mondja vala: Ne lássam mikor a gyermek meghal. Leûle tehát által ellenébe, és fölemelé szavát és síra.

17 Meghallá pedig Isten a gyermeknek szavát, és kiálta az Isten angyala az égbõl Hágárnak, és monda néki: Mi lelt téged Hágár? ne félj, mert az Isten meghallotta a gyermeknek szavát, ott a hol van.

18 Kelj fel, vedd fel a gyermeket, és viseld gondját, mert nagy néppé teszem õt.

19 És megnyitá Isten az õ szemeit, és láta egy vízforrást, oda méne azért, és megtölté a tömlõt vízzel, és inni ada a gyermeknek.

20 És vala Isten a gyermekkel, s az felnövekedék, és lakik vala a pusztában, és lõn íjászszá.

21 Lakozék pedig Párán pusztájában, és võn néki anyja feleséget Égyiptom földérõl.

22 És lõn abban az idõben, hogy Abimélek és Pikhól annak hadvezére megszólíták Ábrahámot mondván: Az Isten van te veled mindenben, a mit cselekszel.

23 Mostan azért esküdj meg énnékem az Istenre itt, hogy sem én ellenem, sem fiam, sem unokám ellen álnokságot nem cselekszel, hanem azzal a szeretettel, a melylyel én te irántad viseltettem, viseltetel te is én irántam és az ország iránt, a melyben jövevény voltál.

24 És monda Ábrahám: Én megesküszöm.

25 Megdorgálá pedig Ábrahám Abiméleket a kútért, melyet erõvel elvettek vala az Abimélek szolgái.

26 És monda Abimélek: Nem tudom kicsoda mívelte e dolgot; te sem jelentetted nekem, s én sem hallottam, hanem csak ma.

27 Vett azért Ábrahám juhokat, barmokat és adá Abiméleknek; és egymással szövetséget kötének.

28 És külön állíta Ábrahám a nyájból hét juhot.

29 És monda Abimélek Ábrahámnak: Mire való e hét juh, melyet külön állítál?

30 És felele [Ábrahám]: Ezt a hét juhot vedd tõlem, hogy bizonyságul legyenek nékem, hogy én ástam ezt a kútat.

31 Azért nevezék azt a helyet Beérsebának, mivelhogy ott esküdtek vala meg mind a ketten.

32 Megköték tehát a szövetséget Beérsebában, és felkele Abimélek és Pikhól annak hadvezére és visszatérének a Filiszteusok földére.

33 [Ábrahám] pedig tamariskusfákat ültete Beérsebában, és segítségûl hívá ott az örökkévaló Úr Istennek nevét.

34 És sok ideig tartózkodék Ábrahám a Filiszteusok földén.

   

Ze Swedenborgových děl

 

Arcana Coelestia # 2670

Prostudujte si tuto pasáž

  
/ 10837  
  

2670. 'Because he is your seed' means that from the Lord's Divine Human salvation is available to them also. This becomes clear from what has been stated above in 2666. For 'seed' means faith, but faith that springs from charity, see 255, 880, 1025, 1447, 1610, 1940.

  
/ 10837  
  

Thanks to the Swedenborg Society for the permission to use this translation.

Ze Swedenborgových děl

 

Arcana Coelestia # 1940

Prostudujte si tuto pasáž

  
/ 10837  
  

1940. That 'I will multiply your seed greatly' means the fruitfulness of the rational man when it submits itself to the controlling power of the interior man allied to good is clear from the meaning of 'seed' as love and faith, dealt with already in 1025, 1447, 1610. Here however 'multiplying seed' means the fruitfulness within the rational of the celestial things of love when the rational has submitted itself to truth that is interior or Divine. 'Being multiplied' has reference to truths but 'being fruitful' to goods, as is clear from what has been stated and shown already in 43, 55, 913, 983. But as the subject is the Lord, 'being multiplied' means being fruitful for the reason that all truth within His Rational became good and so Divine; and this is what is being referred to here. In man's case it is different - his rational is formed by the Lord from truth or the affection for truth. This affection is in him good from which he acts.

[2] As regards multiplication and fruitfulness within man's rational, this cannot be understood unless one knows about influx, regarding which the following may be said of it in general: Within everybody, as stated already, there is the internal man, the rational man, which is in the middle, and the external man. The internal man is the inmost part of him by virtue of which he is a human being and which makes him distinct and separate from animals, which do not possess that inmost part. The internal man is so to speak the door or entrance for the Lord, that is, for celestial and spiritual things that are the Lord's, to come into a person. What goes on there the individual cannot comprehend since it is entirely above his rational from which he thinks. To this inmost or internal man the rational which appears as the person's own is subordinate. Into this rational by way of that internal man flow heavenly things of love and faith from the Lord; and by way of this rational they flow on into the facts that belong to the external man. But how these things flowing in are received depends on the individual person's state.

[3] Unless the rational is submissive to goods and truths that are the Lord's this rational either stifles, or rejects, or perverts the things that flow in, the more so when they flow into facts in the memory that are derived from sensory evidence. These things when so received are meant by the seed that falls either on the pathway, or over stony ground, or among thorns, as the Lord teaches in Matthew 13:3-7; Mark 4:3-7; Luke 8:5-7. But when the rational is submissive and believes the Lord, that is, His Word, the rational is like the ground or good soil into which the seed falls and bears much fruit.

  
/ 10837  
  

Thanks to the Swedenborg Society for the permission to use this translation.