Bible

 

Ezékiel 48

Studie

   

1 Ezek a nemzetségek nevei: az északi határon a Hetlóntól Hamáthig vezetõ út mentén Haczar-Énonig Damaskus határán, észak felé, Hamát mentén, és pedig legyen az övé a keleti [és] nyugoti oldal: Dán, egy [rész;]

2 És Dán határa mellett a keleti oldaltól a nyugoti oldalig: Áser, egy [rész;]

3 És Áser határa mellett a keleti oldaltól a nyugoti oldalig: Nafthali, egy [rész;]

4 És Nafthali határa mellett a keleti oldaltól a nyugoti oldalig: Manasse, egy [rész;]

5 És Manasse határa mellett a keleti oldaltól a nyugoti oldalig: Efraim, egy [rész;]

6 És Efraim határa mellett a keleti oldaltól a nyugoti oldalig: Rúben, egy [rész;]

7 És Rúben határa mellett a keleti oldaltól a nyugoti oldalig: Júda, egy [rész;]

8 És Júda határa mellett a keleti oldaltól a nyugoti oldalig legyen a szent áldozat, melyet [az Úrnak] szenteltek: huszonötezer [sing] széles és olyan hosszú, mint egy-egy rész a keleti oldaltól a nyugoti oldalig; és a szenthely annak közepette legyen;

9 A szent áldozat, melyet az Úrnak szenteltek, huszonötezer [sing] hosszú és tízezer [sing] széles legyen;

10 És ezeké legyen ez a szent áldozat: a papoké északra huszonötezer [sing] és nyugotra tízezer [sing] szélesség és keletre tízezer [sing] szélesség és délre huszonötezer [sing] hosszúság, és az Úr szenthelye annak közepette legyen:

11 A papoké, a kik megszenteltettek a Sádók fiai közül, a kik szolgálatomban foglalatosak voltak, a kik nem tévelyedtek el, mikor Izráel fiai eltévelyedtek, mint a hogy eltévelyedtek volt a Léviták.

12 Övék legyen ez, mint egy áldozati rész a föld áldozatából, mint igen szentséges, a Léviták határán.

13 A Lévitáké pedig legyen a papok határa mentén huszonötezer [sing] hosszúság és tízezer szélesség; az egész hosszúság legyen huszonötezer és a szélesség tízezer.

14 És semmit abból el ne adjanak, se el ne cseréljék, se [másra] át ne szálljon a földnek e zsengéje, mert az Úrnak szenteltetett.

15 És az ötezer [sing,] mely a szélességben megmaradt a huszonötezernek mentén, közhely a város számára, mint lakóhely és tágasság, és legyen a város annak a közepében.

16 És ezek legyenek annak méretei: az északi oldalon négyezerötszáz [sing] és a déli oldalon négyezerötszáz és a keleti oldalon négyezerötszáz és a nyugoti oldalon négyezerötszáz.

17 És a város alatt legyen tágasság észak felé kétszázötven [sing] és dél felé kétszázötven és keletre kétszázötven és nyugotra kétszázötven.

18 A mi pedig megmaradt a hosszaságban a szent áldozat mentén, tízezer keletre és tízezer nyugotra, az ott maradjon a szent áldozat mentén, és legyen annak termése a város szántóvetõinek eledele.

19 És a ki szántóvetõ a városban, mívelje azt Izráelnek minden nemzetségébõl.

20 Az egész huszonötezer [sing] szent áldozatot huszonötezer [sing] négyszögben adjátok szent ajándékul a város tulajdonával együtt.

21 A mi pedig megmaradt, a fejedelemé lészen; a szent áldozatnak és a város tulajdonának mind a két oldalán, szemben a huszonötezer [sing] szent áldozattal a keleti határig és nyugot felé szemben a huszonötezer [sing]gel [egészen] a nyugoti határig lészen, a [kiosztott] részek mentén, a fejedelemé; és legyen a szent áldozat és a ház szenthelye annak közepette.

22 És a Léviták tulajdonától és a város tulajdonától fogva, mely közepében van annak, a mi a fejedelemé, a Júda határa és Benjámin határa között a fejedelemé legyen.

23 És a többi nemzetségek: a keleti oldaltól a nyugoti oldalig: Benjámin, egy [rész].

24 És Benjámin határán a keleti oldaltól a nyugoti oldalig: Simeon, egy [rész].

25 És Simeon határán a keleti oldaltól a nyugoti oldalig: Issakhár, egy [rész].

26 És Issakhár határán a keleti oldaltól a nyugoti oldalig: Zebulon, egy [rész].

27 És Zebulon határán a keleti oldaltól a nyugoti oldalig: Gád, egy [rész].

28 És Gád határán a déli oldalon dél felé, legyen a határ Támártól a versengések vizéig Kádesben, a patak felé a nagy-tengerig.

29 Ez a föld, melyet sorsvetéssel örökségül eloszszatok Izráel nemzetségei közt, és ezek azoknak részei, ezt mondja az Úr Isten.

30 És ezek a város külsõ részei: Az északi oldalon négyezerötszáz [sing] mérték.

31 És a város kapui, Izráel nemzetségeinek nevei szerint, három kapu északra: Rúben kapuja egy, Júda kapuja egy, Lévi kapuja egy.

32 És a keleti oldalon négyezerötszáz [sing] és három kapu: József kapuja egy, Benjámin kapuja egy, Dán kapuja egy.

33 És a déli oldalon is négyezerötszáz [sing] mérték és három kapu: Simeon kapuja egy, Issakhár kapuja egy, Zebulon kapuja egy.

34 A nyugoti oldalon négyezerötszáz [sing] három kapuval: Gád kapuja egy, Áser kapuja egy, Nafthali kapuja egy:

35 Köröskörül tizennyolcezer [sing;] és a város neve ama naptól fogva: Ott [lakik] az Úr!

   

Bible

 

Ezékiel 47:22

Studie

       

22 És legyen, hogy sorsvetéssel oszszátok el azt magatok közt és a jövevények közt, a kik közöttetek lakoznak, a kik közöttetek fiakat nemzettek, és úgy tartsátok õket, mint a ki ott született az Izráel fiai között: veletek együtt sorsvetéssel legyen örökségök Izráel nemzetségei között.

Ze Swedenborgových děl

 

Arcana Coelestia # 8510

Prostudujte si tuto pasáž

  
/ 10837  
  

8510. 'That some of the people went out to gather, and did not find' means that they wished to acquire it, but none was given. This is clear from the explanation above in 8505. The explanation there shows what actions springing from the truth of faith are and what those springing from the good of charity are. That is to say, it shows that a person whose actions spring from the truth of faith does not as yet have the order of heaven present in himself, whereas one whose actions spring from the good of charity does have it. For, according to order, when the Lord leads a person He does so through his will, consequently through good since this belongs properly to the will. In that case his understanding is subservient, and so is truth since this belongs properly to the understanding. When this state exists it is the sabbath, for then there is rest for the Lord; and the state comes into being once good has been joined to truth. That this state is the Lord's rest may be recognized from the statement that after six days of creation and labour Jehovah or the Lord rested on the seventh day from all His work, Genesis 2:2. This state is heaven's state, which explains why heaven itself is called the sabbath, and that in heaven the sabbath is perpetual. For the creation story in Genesis 1 serves to mean the new creation, which is regeneration, and the six days in the story serves to mean temptations and conflicts, see the explanations at Genesis 1, 2.

  
/ 10837  
  

Thanks to the Swedenborg Society for the permission to use this translation.