¹ Huszonötödik esztendejében fogságunknak, az esztendõnek kezdetén, a hónap tizedikén, a tizennegyedik esztendõben az után, hogy a város megveretett, épen ezen a napon lõn az Úr keze én rajtam, és elvitt engemet oda.

¹⁰ Hadakat némít el a föld széléig; ívet tör, kopját ront, hadi szekereket éget el tûzben.