³³ De ha beteljesednek, [mert] ímé beteljesednek, megtudják, hogy próféta volt közöttök.

¹ És megmutatá nékem az élet vizének tiszta folyóját, a mely ragyogó vala, mint a kristály, az Istennek és a Báránynak királyiszékébõl jõvén ki

² Az õ utczájának közepén. És a folyóvízen innen és túl életnek fája vala, mely tizenkét gyümölcsöt terem vala, minden hónapban meghozván gyümölcsét; és levelei a pogányok gyógyítására valók.

³ És semmi elátkozott nem lesz többé; és az Istennek és a Báránynak királyiszéke benne lesz; és õ szolgái szolgálnak néki;

⁴ És látják az õ orczáját; és az õ neve homlokukon [lesz.]

⁵ És ott éjszaka nem lesz; és nem lesz szükségök szövétnekre és napvilágra; mert az Úr Isten világosítja meg õket, és országolnak örökkön örökké.

⁶ És monda nékem: E beszédek hívek és igazak: és az Úr, a szent próféták Istene bocsátotta el az õ angyalát, hogy megmutassa az õ szolgáinak [azokat,] a miknek meg kell lenni hamar.

⁷ Ímé eljövök hamar. Boldog, a ki megtartja e könyv prófétálásának beszédeit.

⁸ És én János vagyok az, a ki ezeket hallottam és láttam: és mikor hallottam és láttam, leborulék az angyal lábai elõtt, hogy õt imádjam, a ki nékem ezeket megmutatta vala.

⁹ Az pedig monda nékem: Meglásd, ne [tedd;] mert szolgatársad vagyok néked, és a te atyádfiainak a prófétáknak, és azoknak, a kik megtartják e könyvnek beszédeit. Az Istent imádd.

¹⁰ Azután monda nékem: Be ne pecsételd e könyv prófétálásának beszédeit, mert az idõ közel van.

¹¹ A ki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is; és a ki fertelmes, legyen fertelmes ezután is; és a ki igaz, legyen igaz ezután is; és a ki szent, szenteltessék meg ezután is.

¹² És ímé hamar eljövök; és az én jutalmam velem [van,] hogy megfizessek mindenkinek, a mint az õ cselekedete lesz.

¹³ Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég, az elsõ és utolsó.

¹⁴ Boldogok, a kik megtartják az õ parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba.

¹⁵ De kinn [maradnak] az ebek és a bûbájosok, és a paráznák és a gyilkosok, és a bálványimádók és mind a ki szereti és szólja a hazugságot.

¹⁶ Én Jézus küldöttem az én angyalomat, hogy ezekrõl bizonyságot tegyen néktek a gyülekezetekben. Én vagyok Dávidnak ama gyökere és ága: ama fényes és hajnali csillag.

¹⁷ És a Lélek és a menyasszony ezt mondják: Jövel! És a ki hallja, ezt mondja: Jövel! És a ki szomjúhozik, jõjjön el; és a ki akarja, vegye az élet vizét ingyen.

¹⁸ Bizonyságot teszek pedig mindenkinek, a ki e könyv prófétálásának beszédeit hallja: [Hogy] ha valaki ezekhez hozzá tesz, e könyvben megírt csapásokat veti Isten arra;

¹⁹ És ha valaki elvesz e prófétálás könyvének beszédeibõl, az Isten annak részét eltörli az élet könyvébõl, és a szent városból, és azokból, a mik e könyvben megírattak.

²⁰ Ezt mondja, a ki ezekrõl bizonyságot tesz: Bizony hamar eljövök. Ámen, bizony jövel Uram Jézus!

²¹ A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme [legyen] mindnyájan ti veletek. Ámen.

¹ "Man, who is born of a woman, is of few days, and full of trouble.

² He comes forth like a flower, and is cut down. He also flees like a shadow, and doesn't continue.

³ Do you open your eyes on such a one, and bring me into judgment with you?

⁴ Who can bring a clean thing out of an unclean? Not one.

⁵ Seeing his days are determined, the number of his months is with you, and you have appointed his bounds that he can't pass;

⁶ Look away from him, that he may rest, until he shall accomplish, as a hireling, his day.

⁷ "For there is hope for a tree, If it is cut down, that it will sprout again, that the tender branch of it will not cease.

⁸ Though its root grows old in the earth, and its stock dies in the ground,

⁹ yet through the scent of water it will bud, and put forth boughs like a plant.

¹⁰ But man dies, and is laid low. Yes, man gives up the spirit, and where is he?

¹¹ As the waters fail from the sea, and the river wastes and dries up,

¹² so man lies down and doesn't rise. Until the heavens are no more, they shall not awake, nor be roused out of their sleep.

¹³ "Oh that you would hide me in Sheol, that you would keep me secret, until your wrath is past, that you would appoint me a set time, and remember me!

¹⁴ If a man dies, shall he live again? All the days of my warfare would I wait, until my release should come.

¹⁵ You would call, and I would answer you. You would have a desire to the work of your hands.

¹⁶ But now you number my steps. Don't you watch over my sin?

¹⁷ My disobedience is sealed up in a bag. You fasten up my iniquity.

¹⁸ "But the mountain falling comes to nothing. The rock is removed out of its place;

¹⁹ The waters wear the stones. The torrents of it wash away the dust of the earth. So you destroy the hope of man.

²⁰ You forever prevail against him, and he departs. You change his face, and send him away.

²¹ His sons come to honor, and he doesn't know it. They are brought low, but he doesn't perceive it of them.

²² But his flesh on him has pain, and his soul within him mourns."