²⁴ Embernek fia! azok, kik amaz elpusztított helyeket lakják Izráel földjén, ezt mondják, mondván: Egyetlen egy volt Ábrahám, mikor örökségül kapta a földet, mi pedig sokan vagyunk, nékünk a föld örökségül adatott.

¹ Jakab, Istennek és az Úr Jézus Krisztusnak szolgája, az elszórtan levõ tizenkét nemzetségnek; üdvözletemet.

² Teljes örömnek tartsátok, atyámfiai, mikor különféle kísértésekbe estek,

³ Tudván, hogy a ti hiteteknek megpróbáltatása kitartást szerez.

⁴ A kitartásban pedig tökéletes cselekedet legyen, hogy tökéletesek és épek legyetek minden fogyatkozás nélkül.

⁵ Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentõl, a ki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik néki.

⁶ De kérje hittel, semmit sem kételkedvén: mert a ki kételkedik, hasonlatos a tenger habjához, a melyet a szél hajt és ide s tova hány.

⁷ Mert ne vélje az ilyen ember, hogy kaphat valamit az Úrtól;

⁸ A kétszívû, a minden útjában állhatatlan ember.

⁹ Dicsekedjék pedig az alacsony [sorsú] atyafi az õ nagyságával;

¹⁰ A gazdag pedig az õ alacsonyságával: mert elmúlik, mint a fûnek virága.

¹¹ Mert felkél a nap az õ hévségével, és megszárítja a füvet; és annak virága elhull, és ábrázatának kedvessége elvész: így hervad el a gazdag is az õ útaiban.

¹² Boldog ember az, a ki a kísértésben kitart; mert minekutána megpróbáltatott, elveszi az életnek koronáját, a mit az Úr ígért az õt szeretõknek.

¹³ Senki se mondja, mikor kísértetik: Az Istentõl kísértetem: mert az Isten gonoszsággal nem kísérthetõ, õ maga pedig senkit sem kísért.

¹⁴ Hanem mindenki kísértetik, a mikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága.

¹⁵ Azután a kívánság megfoganván, bûnt szûl; a bûn pedig teljességre jutván halált nemz.

¹⁶ Ne tévelyegjetek szeretett atyámfiai!

¹⁷ Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülrõl való, és a világosságok Atyjától száll alá, a kinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka.

¹⁸ Az õ akarata szült minket az igazságnak ígéje által, hogy az õ teremtményeinek valami zsengéje legyünk.

¹⁹ Azért, szeretett atyámfiai, legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra.

²⁰ Mert ember haragja Isten igazságát nem munkálja.

²¹ Elvetvén azért minden undokságot és a gonoszságnak sokaságát, szelídséggel fogadjátok a beoltott ígét, a mely megtarthatja a ti lelkeiteket.

²² Az ígének pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat.

²³ Mert ha valaki hallgatója az ígének és nem megtartója, az ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, a ki tükörben nézi az õ természet szerinti ábrázatát:

²⁴ Mert megnézte magát és elment, és azonnal elfelejtette, milyen volt.

²⁵ De a ki belenéz a szabadság tökéletes törvényébe és megmarad a mellett, az nem feledékeny hallgató, sõt cselekedet követõje lévén, az boldog lesz az õ cselekedetében.

²⁶ Ha valaki istentisztelõnek látszik köztetek, de nem zabolázza meg nyelvét, sõt megcsalja a maga szívét, annak az istentisztelete hiábavaló.

²⁷ Tiszta és szeplõ nélkül való istentisztelet az Isten és az Atya elõtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az õ nyomorúságukban, [és] szeplõ nélkül megtartani magát e világtól.