4
És nevök: Oholá a nagyobbik, és húga Oholibá; és lõnek enyimekké, és szülének fiakat és leányokat. A mi pedig a nevöket illeti: Samaria az Oholá és Jeruzsálem az Oholibá.
Ezékiel 23:4
Jeremiás 3
1
Nos hát! Ha elbocsátja valaki az õ feleségét, és ez eltávozik tõle és más férfiúé lesz: vajjon visszamehet-é még [a férfi] õ hozzá? Nem lenne-é az a föld fertelmesen megfertõztetve? Te pedig sok szeretõvel paráználkodtál, és visszajönnél hozzám? mondja az Úr.
2
Emeld fel szemeidet a magaslatokra, és lásd meg: hol nem szeplõsítettek meg téged? Az útakon vártál reájok, mint az arab a pusztában, és megfertõztetted a földet paráznaságaiddal és gonoszságoddal.
3
Noha megvonattak a korai záporok, és késõi esõ sem volt: mégis parázna asszony homlokúvá lettél, szégyenkezni nem akartál.
4
Nemde mostantól így kiáltasz nékem: Atyám! Ifjúságomnak te vagy vezére.
5
Mindörökké haragszik-é, mindvégig bosszankodik-é? Ímé, ezt mondod, de cselekszed a gonoszságokat, a mint tõled telik.
6
És monda az Úr nékem Jósiás király napjaiban: Láttad-é, a mit az elpártolt Izráel cselekedett? Elment õ minden magas hegyre és minden zöldelõ fa alá, és ott paráználkodott.
7
És mondám, miután mindezt megcselekedte: Térj vissza hozzám! de nem tért vissza. És látta ezt az õ hitszegõ húga, a Júda.
8
És láttam, hogy mindamellett is, hogy elbocsátottam az elpártolt parázna Izráelt, és adtam néki elválásról való levelet: nem félt a hitszegõ Júda, az õ húga, hanem elment, és õ is paráználkodott.
9
És lõn, hogy az õ paráznaságának hírével megfertõztette a földet; mert kõvel és fával paráználkodott.
10
És mindez után sem tért vissza hozzám az õ hitszegõ húga, a Júda, az õ szíve teljességével, hanem csak képmutatással, azt mondja az Úr.
11
És monda nékem az Úr: Igazabb lelkû az elpártolt Izráel, mint a hitszegõ Júda.
12
Menj el, és kiáltsd e szókat észak felé, és mondjad: Térj vissza, elpártolt Izráel, ezt mondja az Úr, [és] nem bocsátom reátok haragomat, mert kegyelmes vagyok én, ezt mondja az Úr, nem haragszom mindörökké.
13
Csakhogy ismerd el a te hamisságodat, hogy hûtelenné lettél az Úrhoz, a te Istenedhez, és szertefutottál útaidon az idegenekhez mindenféle zöldelõ fa alá, és az én szómra nem hallgattatok, ezt mondja az Úr.
14
Térjetek meg, szófogadatlan fiak, azt mondja az Úr, mert én férjetekké lettem néktek, és magamhoz veszlek titeket, egyet egy városból, kettõt egy nemzetségbõl, és beviszlek titeket Sionba.
15
És adok néktek szívem szerint való pásztorokat, és legeltetnek tudománynyal és értelemmel.
16
És ha majd megsokasodtok és megszaporodtok a földön azokban a napokban, azt mondja az Úr, nem mondják többé: Az Úr szövetségének ládája! Szívére se veszi senki, rá se gondolnak, meg sem látogatják, és nem készítik meg újra.
17
Abban az idõben Jeruzsálemet hívják majd az Úr királyiszékének, és minden nemzet oda gyülekezik az Úr nevéért Jeruzsálembe, és nem követik többé gonosz szívöknek makacsságát.
18
Azokban a napokban a Júda háza Izráel házával fog járni, és együtt mennek be az északi földrõl abba a földbe, a melyet örökségül adtam a ti atyáitoknak.
19
Azt mondám ugyanis magamban: Miképen tegyelek téged a fiak közé, és adjam néked a kivánatos földet, a pogányok seregének drága örökségét? És azt végezém: Hívj engem atyámnak, és ne pártolj el tõlem!
20
Mindamellett a mint hitszegõvé lesz az asszony az õ társa iránt: úgy lettetek hitszegõkké irántam, Izráel háza, azt mondja az Úr.
21
Szó hallatszik a magaslatokon, Izráel fiainak esdeklõ sírása, mert elfordították útjokat, elfelejtkeztek az Úrról, az õ Istenökrõl.
22
Térjetek vissza, szófogadatlan fiak, [és] meggyógyítom a ti elpártolástokat! Ímé, mi hozzád járulunk, mert te vagy az Úr, a mi Istenünk!
23
Bizony hiábavaló a halmokról, a hegyekrõl való zajongás; bizony az Úrban, a mi Istenünkben van Izráel megmaradása!
24
És ez a gyalázatosság emésztette a mi atyáink szerzeményét gyermekségünk óta: juhaikat, szarvasmarháikat, fiaikat és leányaikat!
25
Gyalázatunkban heverünk, és elborít minket a mi szégyenünk; mert vétkeztünk az Úr ellen, a mi Istenünk ellen: mi és a mi atyáink gyermekségünk óta mind e mai napig, és nem hallgattunk az Úrnak, a mi Istenünknek szavára.
A Brief Exposition of New Church Doctrine # 100
100. BRIEF ANALYSIS
The reason the New Church is meant by the New Jerusalem coming down from God out of heaven, in Revelation 21, is that Jerusalem was the metropolis of the land of Canaan. The temple and the altar were there; there also sacrifices were offered. Thus, Divine worship itself was performed there, and every male throughout the land was commanded to come to this worship three times a year. A further reason is that the Lord was in Jerusalem and taught in its temple; afterwards glorifying His Human there; thence it is that Jerusalem signifies the Church. That the Church is meant by Jerusalem is clearly evident from the prophecies in the Old Testament concerning a New Church to be established by the Lord, and which is there called Jerusalem.
[2] The following passages only shall be cited, from which anyone possessed of interior reason may see that by Jerusalem is there meant the Church. Let these passages alone be taken from the prophets:
Behold, I create a new heaven and a new earth, and the former shall not be remembered. . . . I will create Jerusalem a rejoicing and her people a joy; that I may rejoice over Jerusalem and be joyful over My people. . . Then the wolf and the lamb shall feed together. . . they shall do no evil in all the mountain of My holiness.Isaiah 65:17-19, 25.
For Zion's sake will I not hold my peace, and for Jerusalem's sake I will not rest, until the righteousness thereof goes forth as brightness, and the salvation thereof as a lamp that burneth. Then the Gentiles shall see thy righteousness, and all kings thy glory; and thou shalt be called by a new name, which the mouth of Jehovah shall name. And thou shalt be a crown of beauty.. . and a royal diadem in the hand of thy God... Jehovah shall be well pleased in thee, and thy land shall be married . . . Behold, thy salvation cometh; behold, His reward is with Him . . . and they shall call them, The holy people, the redeemed of Jehovah; and thou shalt be called, sought out, a city not forsaken.Isaiah 62:1-4, 11-12.
Awake! awake! put on thy strength, O Zion; put on the garments of thy beauty, O Jerusalem, the holy city; for henceforth there shall no more come into thee the uncircumcised and the unclean. Shake thyself from the dust; arise, sit down, O Jerusalem . . . The people shalt know My name in that day, for I am He that doth speak; behold, it is I. . .. Jehovah hath comforted His people, He hath redeemed Jerusalem.Isaiah 52:1-2, 6, 9.
Shout with joy, O daughter of Zion; be glad with all thy heart, O daughter of Jerusalem. . .. The King of Israel is in the midst of thee; fear not evil any more . . . He will be glad over thee with joy; He will rest in thy love; He will exult over thee with joyful shouting. . . will make you a name and a praise among all people of the earth.Zephaniah 3:14-17, 20.
Thus saith Jehovah, thy Redeemer . . . saying to Jerusalem, thou shalt be inhabited. Isaiah 44:24, 26.
Thus saith Jehovah, I am returned to Zion, and will dwell in the midst of Jerusalem; whence Jerusalem shall be called the city of truth, and the mountain of Jehovah Zebaoth, the mountain of holiness. Zechariah 8:3.
Then shall ye know that I am Jehovah your God, dwelling in Zion, the mountain of holiness; and Jerusalem shall be holiness... .And it shall come to pass in that day that the mountains shall drop new wine, and the hills shall flow with milk... and Jerusalem shall abide from generation to generation. Joel 3:17-18, 20.
In that day shall the branch of Jehovah be beauty and glory. . . And it shall come to pass that he that is left in Zion, and he that remaineth in Jerusalem, shall be called holy; everyone that is written unto life in Jerusalem. Isaiah 4:2-3.
In the last days the mountain of the house of Jehovah shall be established in the head of the mountains ... for out of Zion shall go forth doctrine, and the word of Jehovah from Jerusalem. Micah 4:1-2.
At that time they shall call Jerusalem the throne of Jehovah, and all nations shall be gathered to Jerusalem because of the name of Jehovah; neither shall they go any more after the confirmation of their own evil heart. Jeremiah 3:17.
Look upon Zion, the city of our appointed feasts; let thine eyes see Jerusalem, a quiet habitation, a tabernacle that shall not be taken down; the stakes thereof shall never be removed, and the cords thereof shall not be broken. Isaiah 33:20.
Other passages are: Isaiah 24:23; 37:32; 66:10-14; Zechariah 12:3, 6-10; 14:8, 11-12, 21; Malachi 3:2, 4; Psalms 122:1-7; 137:4-6.
[3] That by Jerusalem in the above passages is meant a Church to be established by the Lord, and not the Jerusalem inhabited by the Jews, is plain from every detail of its description therein; as that Jehovah God was about to create a new heaven and a new earth, and Jerusalem also at the same time; that this Jerusalem would be a crown of beauty, and a royal diadem; that it is to be called holiness, and the city of truth, the throne of Jehovah, a quiet habitation, a tabernacle that shall not be taken down; that the wolf and the lamb shall feed together there; that there the mountains shall drop with new wine, and the hills flow with milk; that it should abide from generation to generation; besides many other things respecting the people therein, that they should be holy, all written unto life, and should be called the redeemed of Jehovah.
