Ezékiel 6
1
És lõn az Úrnak szava én hozzám, mondván:
2
Embernek fia, vesd tekintetedet Izráel hegyeire, és prófétálj ellenök:
3
És mondjad: Izráel hegyei, halljátok meg az Úr Isten beszédét! Ezt mondja az Úr Isten a hegyeknek és a halmoknak, a mélységeknek és a völgyeknek: Ímé én fegyvert hozok reátok, és elvesztem a ti magaslataitokat.
4
És elpusztulnak oltáraitok, és összetörnek naposzlopaitok, és elhullatom sebesültjeiteket bálványaitok elõtt.
5
És vetem az Izráel fiainak holttesteit bálványaik elé, és szétszórom csontjaitokat oltáraitok körül.
6
Minden lakóhelyeteken a városok elpusztuljanak, és a magaslatok elveszszenek, hogy elpusztuljanak és rommá legyenek oltáraitok, és törjenek össze és legyenek semmivé bálványaitok, és kivágattassanak naposzlopaitok, és eltöröltessenek csinálmányaitok.
7
És elhulljon a sebesült közöttetek, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.
8
De maradékot hagyok, hogy legyenek közületek, a kik megmenekedtek a fegyvertõl a pogányok közt, mikor szétszórattok a tartományokban.
9
Akkor megemlékeznek én rólam menekültjeitek a pogányok közt, kik közé fogságba vitetének, mert megtörtem parázna szívöket, mely tõlem elszakadt, és bálványaikkal paráználkodó szemeiket, és megundorodnak önmagok elõtt a gonoszságokért, melyeket cselekedtek minden útálatosságuk szerint;
10
És megismerik, hogy én vagyok az Úr: nem hiába mondottam, hogy megcselekszem velök e gonoszt.
11
Így szólt az Úr Isten: Csapj tenyeredbe, toppants lábaddal és mondd: Jaj az Izráel háza minden gonosz útálatosságáért, mert fegyver, éhség és döghalál miatt hullanak el;
12
A ki messze van, döghalál miatt hal meg, a ki közel van, fegyver miatt esik el, és a ki megmaradt biztonságban, éhség miatt hal meg; és teljessé teszem búsulásomat rajtok.
13
És megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, mikor sebesültjeik ott lesznek bálványaik között az õ oltáraik körül, minden magas halmon, minden hegyeknek tetein, minden zöld fa alatt és minden lombos terpentinfa alatt, a hol csak kedves illatot adának minden bálványaiknak.
14
Kinyújtom azért kezemet reájok, és teszem a földet kietlen pusztasággá, a pusztától fogva Dibláig minden lakóhelyökön, hadd tudják meg, hogy én vagyok az Úr!
Arcana Coelestia # 3091
3091. 'And she hastened and lowered her pitcher on to her hand' means the submission of the recipients which was accomplished by power. This is clear from the meaning of 'lowering' as an act of submission, from the meaning of 'a pitcher' as a recipient, dealt with in 3068, 3079, and from the meaning of 'the hand' as power, dealt with in 878. By the description 'the submission of the recipients which was accomplished by power' one means that matters of doctrine, cognitions, and facts, which are recipients, 3068, 3079, place themselves ready to receive, for a chain of subordination exists and so a readiness to receive, and consequently a submission, from the Prime Source of life, which is the Lord. Things in a lower position in it must be submissive because they ought to be of service to what is higher. Without their submission no joining together takes place. The power referred to here is received from truth. Truth is what submits those things that are beneath. It is to truth especially that power is attributed in the Word, and so it is truth to which the hands, the arms, and also the shoulders have reference - by which in the internal sense powers are meant, 878, 1085. Though it seems to be received from truth, power itself is in fact received from good by way of truth.
