¹ És lõn az Úr beszéde hozzám, mondván:

² Embernek fia! Volt két asszony, egy anyának leányai.

³ És paráználkodának Égyiptomban, ifjúságukban paráználkodtak; ott szorongatták emlõjüket, ott nyomogatták szûzi keblöket.

⁴ És nevök: Oholá a nagyobbik, és húga Oholibá; és lõnek enyimekké, és szülének fiakat és leányokat. A mi pedig a nevöket illeti: Samaria az Oholá és Jeruzsálem az Oholibá.

⁵ És paráználkodék Oholá oldalamon, és fölgerjede szeretõihez, a közeli Assiriabeliekhez.

⁶ Kik kék bíborba öltözöttek, helytartók és fejedelmek, kívánatos ifjak mindnyájan, lovagok, lovakon ülõk.

⁷ És nékik adá magát paráznaságaiban Assiria válogatott ifjainak; és mindazoknál, kikhez felgerjede, minden õ bálványaikkal megfertézteté magát.

⁸ De az Égyiptombeliektõl való paráznaságait is el nem hagyá, mert vele háltak ifjúságában, s õk nyomogatták szûzi kebelét, és kiöntötték õ reá paráznaságukat.

⁹ Ennekokáért adtam õt szeretõinek kezébe, Assiria fiainak kezébe, kikhez fölgerjedett.

¹⁰ Azok feltakarák szemérmét, fiait és leányit elvivék s magát fegyverrel ölék meg, úgy hogy híre-neve lõn az asszonyoknál, s ítéletet cselekedének rajta.

¹¹ És látá húga, Oholibá, és még gonoszabbul folytatá bujálkodását amannál, és paráznaságait nénje paráználkodásainál.

¹² Assiria fiaihoz fölgerjedt, közeli helytartókhoz s fejedelmekhez, teljes szépségben öltözõkhöz, lovagokhoz, lovakon ülõkhöz, kik mindnyájan kivánatos ifjak.

¹³ És látám, hogy megfertéztette magát: egy az útjok kettõjöknek.

¹⁴ És még szaporítá paráznaságait, és láta férfiakat bevésve a falon, a Káldeusok képeit, bevésve vörös festékkel,

¹⁵ Kik övet viseltek derekukon, csomós süvegeket fejükön, olyanok mind, mint a szekérrõl harczolók, hasonlók Bábel fiaihoz, kiknek szülõföldje Káldea;

¹⁶ És fölgerjedt hozzájok szemei nézésében, s bocsáta követeket hozzájok Káldeába.

¹⁷ És eljövének õ hozzá Bábel fiai a szerelem ágyasházába, s megfertézteték õt paráznaságukkal, úgyhogy tisztátalan lett miattok; s ekkor lelke eltávozék tõlök.

¹⁸ És mikor feltakarta paráznaságait és feltakarta szemérmét, eltávozék az én lelkem õ tõle, a mint az õ nénjétõl lelkem eltávozott vala.

¹⁹ És megsokasítá paráznaságait, megemlékezvén ifjúságának napjairól, mikor Égyiptom földjén paráználkodott;

²⁰ És fölgerjede azok bujálkodóihoz, kiknek teste olyan, mint a szamarak teste, és folyásuk, mint lovak folyása.

²¹ És megemlékezél ifjúságod fajtalankodására, mikor õk, az égyiptomiak, nyomogatták kebledet, hogy szorongassák ifjúságod emlõit.

²² Ennekokáért Oholibá, így szól az Úr Isten: Ímé, én feltámasztom a te szeretõidet ellened, kiktõl pedig eltávozott lelked, s reád hozom õket mindenfelõl.

²³ Babilon fiait és minden Káldeabelit, Pekódot és Soát és Koát, Assiria minden fiát õ velük, kívánatos ifjakat, helytartókat s fejedelmeket, mindnyájokat, szekérrõl harczolókat s elõkelõket, és lovakon ülõket, mindnyájokat.

²⁴ És jõnek reád szekereknek és kerekeknek tömegével s népek sokaságával, nagy és kis paizszsal és sisakkal körülvesznek téged mindenfelõl, s adok nékik hatalmat az ítéletre, s megítélnek téged az õ ítéletök szerint.

²⁵ És megmutatom rajtad féltõ szerelmemet, s cselekszenek veled kegyetlenül; orrodat s füleidet elmetélik, s maradékod fegyver miatt hull el; õk fiaidat és leányaidat elviszik, s maradékodat tûz emészti meg.

²⁶ S megfosztanak ruháidtól, és elveszik ékességeidet.

²⁷ És véget vetek fajtalanságodnak s Égyiptom földjérõl való paráznaságodnak, s nem emeled föl szemeidet rájok, s Égyiptomra nem emlékezel többé.

²⁸ Mert így szól az Úr Isten: Ímé, én adlak téged azoknak kezébe, a kiket gyûlölsz, azoknak kezébe, a kiktõl eltávozott lelked.

²⁹ És gyûlölséggel cselekesznek veled, és mindent, mit kerestél, elvesznek tõled, és mezítelen s ruhátalan hagynak, hogy feltakartassék paráznaságaid szemérme. És fajtalanságod s paráználkodásaid

³⁰ Hozták ezeket reád; mivelhogy paráználkodtál a pogányok után, mert megfertéztetted magad azok bálványaival.

³¹ Nénéd útján jártál, azért az õ poharát adom kezedbe.

³² Így szól az Úr Isten: Nénéd poharát megiszod, mely mély és széles; leszen nevetségedre s csúfoltatásodra, hogy sok fér bele.

³³ Részegséggel és bánattal megtelsz; pusztaság és elpusztulás pohara a te nénéd, Samaria pohara!

³⁴ Meg kell innod azt s fenékig hajtanod; és cserepein rágódni fogsz, emlõidet megszaggatod azokon, mert én szólottam, ezt mondja az Úr Isten.

³⁵ Ennekokáért ezt mondja az Úr Isten: Mivelhogy elfelejtkeztél én rólam s hátad mögé vetettél engemet, te is hordozd fajtalanságodat és paráznaságaidat.

³⁶ És monda az Úr nékem: Embernek fia! avagy nem ítéled-é Oholát és Oholibát? Hirdesd nékik útálatosságaikat.

³⁷ Mert házasságot törtek, és vér van kezeiken, és bálványaikkal törtek házasságot, és fiaikat is, kiket szültek vala nékem, tûzben nékik áldozák azok eledeléül.

³⁸ Sõt ezt is cselekedték velem: megfertézteték az én szent helyemet azon a napon, és szombatimat megszentségteleníték.

³⁹ És mikor megölték fiaikat az õ bálványaiknak, bemenének az én szenthelyembe azon a napon, hogy megszentségtelenítsék, és ímé, így cselekedtek az én házamban.

⁴⁰ Sõt elküldöttek messzünnen jövõ emberekhez, kikhez követség küldetett, és ímé eljövének, a kiknek kedvéért megmosódál, kendõzéd szemeidet, és fölékesítéd magad ékességgel;

⁴¹ És ültél pompás kerevetre, s terített asztal vala az elõtt, és az én füstölõ szeremet és olajomat arra tevéd;

⁴² És lõn ott örvendezõ sokaságnak zaja. És [küldöttek] az emberek sokaságából való férfiakhoz, hozatának ivótársakat a pusztából; és ezek adának karpereczeket az õ kezeikre és ékes koronát fejökre.

⁴³ És mondék: Még az elaggott is házasságot tör? most már paráznaságod fog paráználkodni, és úgy lõn.

⁴⁴ És bemenének hozzá, mint a hogy a parázna asszonyhoz bemennek; így mentek be Oholához és Oholibához, e fajtalan asszonyokhoz.

⁴⁵ És igaz férfiak, ezek ítélik meg õket a házasságtörõk, és vérontók ítéletével, mert házasságtörõk és vér van kezeiken.

⁴⁶ Mert így szól az Úr Isten: Hozzanak rájok gyülekezetet, és adják õket bántalmazásra és ragadományra.

⁴⁷ És kövezze meg õket a gyülekezet, és vagdalják össze õket fegyvereikkel; fiaikat és leányaikat öljék meg, és házaikat tûzzel égessék meg.

⁴⁸ És megszüntetem a fajtalanságot a földrõl, és tanul minden asszony, és nem cselekesznek a ti fajtalanságotok szerint.

⁴⁹ És reátok vetik fajtalanságotokat, s bálványaitok vétkeit viselitek, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr Isten.

¹¹ És monda nékem az Úr: Igazabb lelkû az elpártolt Izráel, mint a hitszegõ Júda.

¹ And as Jesus passed by, he saw a man which was blind from his birth.

² And his disciples asked him, saying, Master, who did sin, this man, or his parents, that he was born blind?

³ Jesus answered, Neither hath this man sinned, nor his parents: but that the works of God should be made manifest in him.

⁴ I must work the works of him that sent me, while it is day: the night cometh, when no man can work.

⁵ As long as I am in the world, I am the light of the world.

⁶ When he had thus spoken, he spat on the ground, and made clay of the spittle, and he anointed the eyes of the blind man with the clay,

⁷ And said unto him, Go, wash in the pool of Siloam, (which is by interpretation, Sent.) He went his way therefore, and washed, and came seeing.

⁸ The neighbours therefore, and they which before had seen him that he was blind, said, Is not this he that sat and begged?

⁹ Some said, This is he: others said, He is like him: but he said, I am he.

¹⁰ Therefore said they unto him, How were thine eyes opened?

¹¹ He answered and said, A man that is called Jesus made clay, and anointed mine eyes, and said unto me, Go to the pool of Siloam, and wash: and I went and washed, and I received sight.

¹² Then said they unto him, Where is he? He said, I know not.

¹³ They brought to the Pharisees him that aforetime was blind.

¹⁴ And it was the sabbath day when Jesus made the clay, and opened his eyes.

¹⁵ Then again the Pharisees also asked him how he had received his sight. He said unto them, He put clay upon mine eyes, and I washed, and do see.

¹⁶ Therefore said some of the Pharisees, This man is not of God, because he keepeth not the sabbath day. Others said, How can a man that is a sinner do such miracles? And there was a division among them.

¹⁷ They say unto the blind man again, What sayest thou of him, that he hath opened thine eyes? He said, He is a prophet.

¹⁸ But the Jews did not believe concerning him, that he had been blind, and received his sight, until they called the parents of him that had received his sight.

¹⁹ And they asked them, saying, Is this your son, who ye say was born blind? how then doth he now see?

²⁰ His parents answered them and said, We know that this is our son, and that he was born blind:

²¹ But by what means he now seeth, we know not; or who hath opened his eyes, we know not: he is of age; ask him: he shall speak for himself.

²² These words spake his parents, because they feared the Jews: for the Jews had agreed already, that if any man did confess that he was Christ, he should be put out of the synagogue.

²³ Therefore said his parents, He is of age; ask him.

²⁴ Then again called they the man that was blind, and said unto him, Give God the praise: we know that this man is a sinner.

²⁵ He answered and said, Whether he be a sinner or no, I know not: one thing I know, that, whereas I was blind, now I see.

²⁶ Then said they to him again, What did he to thee? how opened he thine eyes?

²⁷ He answered them, I have told you already, and ye did not hear: wherefore would ye hear it again? will ye also be his disciples?

²⁸ Then they reviled him, and said, Thou art his disciple; but we are Moses' disciples.

²⁹ We know that God spake unto Moses: as for this fellow, we know not from whence he is.

³⁰ The man answered and said unto them, Why herein is a marvellous thing, that ye know not from whence he is, and yet he hath opened mine eyes.

³¹ Now we know that God heareth not sinners: but if any man be a worshipper of God, and doeth his will, him he heareth.

³² Since the world began was it not heard that any man opened the eyes of one that was born blind.

³³ If this man were not of God, he could do nothing.

³⁴ They answered and said unto him, Thou wast altogether born in sins, and dost thou teach us? And they cast him out.

³⁵ Jesus heard that they had cast him out; and when he had found him, he said unto him, Dost thou believe on the Son of God?

³⁶ He answered and said, Who is he, Lord, that I might believe on him?

³⁷ And Jesus said unto him, Thou hast both seen him, and it is he that talketh with thee.

³⁸ And he said, Lord, I believe. And he worshipped him.

³⁹ And Jesus said, For judgment I am come into this world, that they which see not might see; and that they which see might be made blind.

⁴⁰ And some of the Pharisees which were with him heard these words, and said unto him, Are we blind also?

⁴¹ Jesus said unto them, If ye were blind, ye should have no sin: but now ye say, We see; therefore your sin remaineth.